A vizualitásnak le kell követnie a (bor)marketing célokat
Interjú egy fotóssal
2019-08-27 | Ferenczi Csilla
A digitális értékesítés és a marketing platformok ugrásszerű növekedése miatt – legyen szó bármilyen boros weboldalról, értékelő oldalról vagy a különféle boros mobil appokról – egyértelműen fokozódik a vizuális segédeszközök iránti kereslet is. Ha pedig jó boros fotó kell, akkor érdemes jó szakembert választani. Megéri.
„A nagyapámnak Csákváron van szőlője, elsősorban vörösbort készít othello szőlőből. Sosem felejtem el, ahogy mindig mentem a kis kapámmal és mindent ki akartam vágni, mert persze kapálni még nem tudtam. Leszedtem a szőlőt a kis talicskámba és átvittem a birtok egyik végéből a másikba, nekem ez volt a dolgom. Azóta is jól emlékszem a pincére és a borkészítés fortélyaira” – kezdett történetébe Gellér Anna, főállású fotós, aki az ELTE BTK magyar szakos évei, majd a BCE Kommunikáció és Médiatudomány MA tanulmányok után visszakanyarodott a kezdetekhez; kiskora óta ismerős számára a borok világa.
A Veritas Borbárban találkoztunk egy pohár prosecco mellett, mert saját bevallása szerint a fehér vonalat kedveli, legyen az csendes vagy habzóbor. „Korábban nagyon szerettem a balaton-felvidéki muscat ottonel és olaszrizling borokat, ma már sokkal jobban vonzanak a tokaji száraz furmintok és a klasszikus, érlelt chardonnay-k. Persze a Szeremley, Szászi és Ödi bácsi (Nyári Ödön) borok továbbra is nagy kedvencek” – teszi hozzá Anna, amikor a kedvenceiről kérdezem.
Édesapja elég komolyan vette lánya borral kapcsolatos képzését: az utóbbi években többször is adott neki ritka és értékes tételeket a saját gyűjteményéből, ezekből tényleg csak tanulhat az ember, ha elkezd érdeklődni a borok világa iránt. „Mindig azt mondta, inkább jó bort igyak, mint rosszat. Én persze ezt örömmel tartottam be” – idézi fel interjúpartnerem nevetve az apai intelmeket. És ez még csak a kezdet volt. Anna azóta férjhez ment, igazi boros családba került: párja borszakírással is foglalkozik, apósa borász, korábban a budafoki pincerendszerben dolgozott, ráadásul borszaküzlete is volt.
„Mindig fontos volt számomra, hogy valamit alkossak, idővel pedig egyre tudatosabbá vált bennem a folyamat. Próbáltam már írásban, rajzban, festészetben is kifejezni magam, de a képeimen keresztül tudom legjobban megmutatni azt, hogy mit és hogyan látok.”
Fotó: Gellér Anna
A családnak köszönhető a fotózás iránti rajongása is. Az első komolyabb fényképezőgépét 13 éves korában kapta, azóta gyakorlatilag feltartóztathatatlanul halad a célja felé, már készül a saját weboldal. A Vinoport Kerülőutak rovata keretében tett tokaji túrán dokumentálta először a borok képi világát, egyben be is szippantotta ez az egész.
„Ez Varkoly Ádám történetmesélésének, és annak a bizonyos késő nyári naplementének is köszönhető (a cikk ITT olvasható), amikor a szerencsi borász a szőlőben mesélt a természet és ember közötti kapcsolatról. Ott tényleg átfordult valami bennem” – mondja Anna, aki azóta már jópár bortesztet, illetve Winelovers rendezvényt is fotózott. Mindez nem is olyan egyszerű, mint elsőre tűnik. „Egy borkóstolót fotózni mindig nagy kihívás, mert meg kell próbálnom végig láthatatlannak maradni, hogy ne korlátozzam az embereket a kóstolásban, és ne érezzék kínosan magukat. Ugyanakkor nagyon érdekes számomra, hogy ugyanarra a helyszínre visszatérve hogyan tudom különféle színekkel, vagy egyéb módon lekövetni az adott rendezvény hangulatát.”
A borok világának képi kommunikáción keresztül történő átadása tehát egyre fontosabb, tulajdonképpen kikerülhetetlen tényező minden borral dolgozó embernek. Az, hogy ki milyen megközelítéssel teszi ezt, egyéni döntés kérdése, az viszont megkérdőjelezhetetlen, hogy ez ma már szükséges marketing tevékenység.
>>> Tanuljon bormarketingről a Borkollégiumban!
„Nehéz kizárólag korcsoport szerint meghatározni a kommunikációt. Alkoholt 18-tól 80 éves korig gyakorlatilag szinte mindenki fogyaszt, ez túl tág, ráadásul egész más tapasztalatokkal rendelkeznek. Viszont mivel a különféle marketing tevékenységek egyre inkább a közösségi médiára irányulnak, ezért könnyű dolgunk van, mert ott korcsoport, nemek, és érdeklődés szerint is tudunk célozni. Pontosan tudnunk kell ugyanis, hogy az adott bort kinek szánjunk; hogy az egy feminin, vagy inkább maszkulin tétel; a vizualitás ezeket a célokat tökéletesen le tudja követni” – magyarázza.
Fotó: Gellér Anna
Mint hozzáteszi: „Én nagyon szeretek természetes fényekkel dolgozni, ezért otthonosabban mozgok a szabadtéri rendezvényeken. Nagyon szeretem a különleges fényeket, a Kopaszi-gátnál tartott Summer Partyn például imádtam a lemenő nap színeit, ráadásul szabadtéren nagyobb az esély arra is, hogy láthatatlan maradjak.”
Ezzel szemben egy boros termékfotózás beszélgetőpartnerem szerint sokszor túl steril. „Ilyenkor megkomponálva fotózunk mindent, még azt is, ha szétrobban egy pezsgős palack – nincsenek véletlenek, elkapott mosolyok. Szerintem egy olyan termék, mint a bor, meg kell, hogy szólítsa az embert, meg kell győznie őt arról, hogy megvásárolja azt a bizonyos palackot. Ez azért fontos, mert élményekből élünk, sok élményt akarunk gyűjteni, amit pedig a közösségi médiában meg is akarunk mutatni. Ezért gondolom, hogy a borkommunikációnak ki kell lépnie az üveg-folyadék gondolati síkból.
Már nem elég, hogy egy tárgy gyönyörködtet, vagy hogy egy nem életszerű momentumot nézegessünk. Olyat akarunk, amit otthon is megkaphatunk, ami valódi. A hangulatok és a benyomások azok, amik képesek interaktivitást kiváltani az emberből, ezek megörökítésére törekszem én is.”
A vizualitásnak le kell követnie a marketing célokat
Ahogyan Anna is mesélte, egy könnyed, virágos bort nyilván inkább a hölgyeknek szán a borász, ezért egészen más színeket, beállításokat érdemes ilyenkor használni. Megint másképp fotózza az édes borokat, amiket első sorban a legfiatalabbak szeretnek (látszik, hogy nem igazán tudjuk kinőni a gyerekkorban megszeretett édes ízeket). Ezeket mind-mind szem előtt kell tartani, hiszen a bor mégiscsak egy közös, társasági élmény, ami a legtöbb korosztályt meg tudja szólítani.
Mivel Anna mostanában esküvői portrékat, páros fotózásokat is vállal, egy balaton-felvidéki jegyes fotózás friss élményéről mesélt nekem a proseccónk fölött: „Csodálatos emberekkel dolgoztam közösen, és valami olyat hoztunk létre, ami számukra egy örök emlék marad. Ez az, ami mindennél fontosabb számomra, hogy a fotóim örömet szerezzenek, az emberekről szóljanak, és az ő történetüket közvetítsék” – mondta.
Fotó: Gellér Anna
Fotóit egyedi stílusban készíti, azaz a fények és a kompozíció megfelelő kombinálásával igyekszik érzelmi reakciót kiváltani a nézőkből. A stílushoz hűen a kicsit sötétebb, mélyebb tónusú színkezelést preferálja, illetve a melegebb árnyalatokat és a visszafogottabb színeket. „Nagyon szeretek emellett a fénnyel játszani, szeretem a közeli képkivágásokat és a részleteket hangsúlyozni” – egészítette ki.
Remekül szemlélteti ezt például a tavalyi, Béres Szőlőbirtokon tartott esküvőről készített sorozata, aminél Anna szerint nincs nagyobb megtiszteltetés. „Ezt őszintén így gondolom. Amikor tavaly felkeresett ez a bizonyos baráti pár, nagyon lelkes lettem. És mivel a jegyes fotózáson már fel tudtunk oldódni, az esküvő során a kreatív fotózáson gördülékenyen, szinte magától ment minden: ugyanis megszületett a kölcsönös bizalom” – mesélte.
Azóta pedig egyre jönnek a felkérések: boros rendezvények, boros esküvők, és persze a borászok is előszeretettel posztolják Anna képeit. Ha pedig valaki nemcsak online nézegetné ezeket, Anna képeivel a Winelovers 100 magazinban, illetve egy mádi tájképével a Borkommunikáció kötetben is találkozhatunk.
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!