A weboldal 320px-es felbontás alá nincsen optimalizálva.

Kérjük tekintse meg nagyobb felbontású eszközről oldalunkat!
Menü

A walesi borok és angol pezsgők bűvöletében

2021-07-01 | Vinoport


A walesi borok és angol pezsgők bűvöletében

Elképzelhető, hogy a globális felmelegedés átrendezi a világ „bortérképét”. Nagy nyertes lehet Anglia és Wales. Sokan úgy tartják, előbbi Champagne-nak egyetlen igazi kihívójává is válhat.


 

fotó: express.co.uk

 

Egy kis bortörténelem

Nagy valószínűséggel a rómaiak ültettek először szőlőt Britanniában, de ha így is volt, a szőlőnövény szigetországi meghonosításáért nem ők a felelősek. A régészek a Vinifera szőlő virágporának maradványait Essex-ben, magokat pedig Suffolk-ban találtak.

A középkorra egész Dél-Angliában elterjedtek a szőlőültetvények, főleg az apátságokhoz tartozó birtokokon, a szerzetesrendek feloszlatása VIII. Henrik uralma alatt azonban hanyatláshoz vezetett. Újabb lendületet az ügy csak az 1950-es években vett, amikor is Sir Guy Salisbury-Jones Hampshire-ben szőlészetet hozott létre. Mostanra különösen megnőtt a pezsgőkészítéshez telepített fajták ültetvényeinek mérete, a termőterület több mint felén pezsgő alapbor előállításához alkalmas szőlőfajtákat termesztenek!

 

Klíma, talaj

 

A szőlőültetvények legsűrűbben a legmelegebb déli megyékben, Kent és Sussex területén fordulnak elő, bár manapság már egész Anglia és Wales déli területeit birtokok tarkítják. A világ legészakibb szőlőültetvénye Durhamban található, az 55. szélességi fokhoz közel. Az óceán és a Golfáramlat moderáló hatású, de az egyenlítőtől ennyire távol szőlőt termeszteni még így is kockázatos dolog. Miután a fürtök október végéig, novemberig is a tőkén maradhatnak, a termőhely megválasztása kritikus pont. Optimálisak a jó vízelvezetéssel rendelkező, délre néző lejtők, amik a fagy és szél ellen egyaránt védettek, az éves csapadék mennyisége nem haladja meg a 800 mm-t, a tengerszint feletti magassága pedig a 110 métert. Anglia hűvös, nedves éghajlata mellett a tavaszi fagykár, gyenge kötődés és az őszi rothadás egyaránt állandó problémát jelent. Csak korai érésű fajták alkalmasak a termesztésre és nagy előny a gombás megbetegedésekkel szembeni jó ellenálló képesség is. A talaj nagy változatosságot mutat. A legjobb termőhelyek többsége Dél-Anglia déli, délkeleti fekvésű lankáin található. Helyenként az altalaj kréta vagy mészkő és ugyanabból a geológiai korból származik, mint Champagne-é.

 

Szőlőfajták, borkészítés és borstílusok

 

A leggyakrabban telepített szőlőfajta a seyval blanc, a reichensteiner, a müller-thurgau és a bacchus. A fennmaradó 55 százalékon tucatnyi egyéb szőlőfajta tarka egyvelege terem, rendszerint német fehérszőlő keresztezések, amik inkább a születőben lévő iparág zavart kísérleteit tükrözik. A schönburger, madeleine angevine, pinot noir, huxelrebe, és chardonnay mind megtalálta a maga odaadó termelőjét és nemrégiben általános érdeklődés ébredt a vörösborkészítés iránt is. Olyan fajtákra alapoznak, mint a rondo és a dornfelder. Elvétve fóliasátrakat is alkalmaznak az érés elősegítésére.

 

A legtöbb angol csendes bor fehér, nem kap hordós érlelést, alacsony alkohol- és magas savtartalmú. Az ízek és az illatok a muskotályéhoz és gewürztramineréhez hasonlatosak, a magasabb savtartalmat gyakran egy kis hozzáadott cukorral ellensúlyozzák. A bacchus, a huxelrebe és a phoenix szintén könnyű, ropogós stílusú borokat ad, de ezek sokkal füvesebb jellegűek, egy kicsit a sauvignon blanc-ra emlékeztetnek. Az illatos fajták az alacsony hozammal párosulva igen erős gyümölcskoncentrációt eredményezhetnek, ez a magas savtartalommal kiegészülve lehetővé teszi a borok palackérlelését. A csipkebogyó, kamilla és nedves avar ízek azonban nincsenek mindenki ínyére. A reichensteiner és seyval blanc borai sokkal semlegesebbek, bár ezek savtartalma is magas; mindkettőből készítenek bort és pezsgőt, illetve habzóbort is. A seyval blanc-t sokszor érlelik tölgyfa hordóban és jót tesz neki a seprőn tartás is. A végeredmény egy közepesen testes bor, őszibarack és joghurt aromával, tölgyfás lecsengéssel.

 

A vörösbor készítésénél a dornfelder és a rondo a legjelentősebb. Mindkettő sok színt ereszt, így igen kevés tannint tartalmazó sötét, csaknem fekete színű vörösbort kapunk. Ezek általában könnyű borok, friss savakkal, szeder ízzel, borsos utóízzel. 2001 és 2006 között több mint kétszeresére nőtt a vörösbortermelés, de ez még mindig csak az össztermelés 20%-át teszi ki. (A legtöbb pinot noir és pinot meunier szőlőt pezsgőkészítésre használják).

 

A szigetországi termelők többsége a nagyobb, jól felszerelt borászatok egyikébe küldi a szőlőt feldolgozásra. Ezután a bort lehet a birtok neve alatt értékesíteni vagy növelni az egyre szaporodó közepes márkák egyikének házasított bormennyiségét. Azok a birtokok, amelyek saját néven hozzák forgalomba borukat, általában a pincészetnél vagy borszaküzleteken keresztül bonyolítják a forgalmukat.

 

 

Szabályok, bortörvény

 

A United Kingdom Vineyards Association (az Egyesült Királyság Termőhelyeinek Szövetsége) felügyeli azt a rendszert, ami az angol és a walesi borokat három osztályba sorolja: az „angol (vagy walesi) minőségi bor” az AOC megfelelője. A hozam korlátozott és legalább 6% potenciális alkoholtartalommal kell a szőlőt szüretelni. Hibrid fajták csak a Regional Wine-tól (vin de pays, tájbor) lefelé használhatók. Mindkét kategóriát csak laboratóriumi és érzékszervi vizsgálat után lehet forgalomba hozni. A legalacsonyabb kategória a UK Table Wine, vagyis a brit asztali bor. Ez készülhet bárhol az Egyesült Királyság területén, érzékszervi minősítés nincs, a címkén nem lehet sem évjárat, sem szőlőfajta vagy termőhely megjelölve.

 

Megengedett a bor „gazdagítása” (az alkoholtartalmat növelni lehet cukor hozzáadásával) és ez meg is történik szinte minden évjárat majdnem valamennyi boránál. A bort mustsűrítménnyel is lehet édesíteni, hogy ki lehessen egyensúlyozni a magas természetes savszintjét. Az asztali boroknál a sűrítmény készülhet importált gyümölcsből, a minőségi boroknál azonban csak hazai gyümölcsöt szabad ehhez felhasználni. A pezsgőborokat rendszerint minőségi pezsgő (Quality Sparkling Wine) címkével látják el, ami azt jelzi, hogy hagyományos módszerrel készültek, legalább 3,5 bar nyomásuk van, legalább 10 százalék az alkoholtartalmuk és legalább kilenc hónapig érlelték őket palackban. A minőségi pezsgőt forgalomba hozatal előtt nem kell hivatalos érzékszervi vizsgálatnak alávetni.

 



Minitanfolyam

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!