Természetes édes borok a spanyol-francia határ mentén
Látogatás Roussillon régió két apellációjában.
2024-04-08 | Dargó Sándor
Bármerre járunk Franciaországban, szinte biztosak lehetünk benne, hogy a programot a különböző borvidékek felfedezésének élménye köré tudjuk építeni. Nincs ez másképpen a spanyol határ mentén, Észak-Katalóniában, Roussillon régiójában sem. Az éves bortermelés nagyjából 620 ezer hl ebben a régióban, mely 14 appelációval rendelkezik, és közülük 5 édes bort nevez meg.
Ebből az ötből kettőről ejtünk szót ebben a cikkben. Az AOP Rivesaltes és az AOP Muscat de Rivesaltes borok Roussillon édes bortermelésének több mint 80%-át teszik ki.
Amennyiben Roussillon fővárosa, Perpignan környékén járunk, mindenképpen érdemes pár órát rááldozni Rivesaltes városára és néhány helyi pincészetet, vagy legalább azok boltjait meglátogatni. Mivel utazásunk a zsúfolt főszezonon kívül esett, így az eladók, borászok mindenhol készségesen elbeszélgettek velünk boraikról, illetve a helyi borkészítés sajátosságairól, sőt a Maison Cazes-ban még az óriás hordók közé is elvittek minket.
Roussillon régió közvetlenül a francia-spanyol határ északi oldalán fekszik, három oldalról hegyek, valamint keletről a Földközi-tenger határolja. Az éghajlatot hosszú száraz nyarak jellemzik, melyek segítik a szőlő érését. A szükséges vízmennyiséget egy-egy rövidebb őszi és tavaszi esős periódus szállítja, ezért errefelé csak a vízhiányt jól tűrő szőlőfajták élnek meg. Az éves csapadékmennyiség 5-600 mm körül alakul. Összehasonlításképpen elmondhatjuk, hogy Tokajban is hasonló az éves csapadékmennyiség, azonban ott sokkal kiegyensúlyozottabb az eloszlás, sőt éppen nyáron esik több.
Rivesaltes városa közvetlenül Perpignan mellett fekszik. A róla elnevezett AOC Rivesaltes apelláció egy természetes édes borrol (franciául vin doux naturel vagy egyszerűen VDN) ismert. Pyrénées-Orientales és Aude megyékben összesen 95 településen, nagyjából 1700 hektáron készíthetik ezeket a borokat. Az utóbbi években a termelés hozzávetőlegesen 33 000 hl volt évente.
A bor “természetessége” arra utal, hogy hozzáadott cukor nélkül készül, valamint hogy nem keverik törköllyel vagy egyéb aromákat hordozó borpárlatokkal, mint más erősített borokat. Ahogyan azt a Domaine Boudou pincében mesélték, amikor a bor alkoholtartalma eléri az 5-6 fokot, 96%-os borszeszt adnak hozzá. Az így elért nagyjából 16%-os alkoholfok megöli az élesztőgombákat, így a megmaradt cukor már nem tud lebomlani alkohollá. A végeredmény egy a szőlő saját cukortartalmától édes, ugyanakkor erősen alkoholos ital. Ezt a folyamatot franciául mutage-nak (mütázs) nevezik.
A rivesaltes-i édes borok fehér és vörös színben is készülnek és négy megnevezésben érhetők el. A színbéli különbségeket talán a közvetlenül a főtéren elhelyezkedő Arnaud De Villeneuve pincészet kirakatában lehet a legjobban megtekinteni, a bolt falain belül pedig szívesen elmagyarázzák a különbségeket is, sőt kóstolásra is lehetőségünk nyílik. Íme a négy különböző változat:
1. “Ambré”, magyarul borostyán. Ez a megnevezés egyértelműen a bor színére utal. Oxidatív eljárással készül, legalább 30 hónapon át hordóban érlelődik. Többségében fehér szőlőt használnak fel hozzá. Készítéséhez az alábbi szőlőfajták engedélyezettek: grenache blanc, grenache gris, muscat à petits grains, malvoisie du roussillon, muscat d’Alexandrie, vagy macabeu; de egy kékszőlőt is felhasználhatnak hozzá, a délen igencsak elterjedt grenache noirt.
2. Tuilé. Ez esetben nincs mód a szó szerinti fordításra, de a név itt is a színre utal. A bor narancsos árnyalata a felhasznált szőlőfajtáknak, illetve az ugyancsak 30 hónapon át tartó oxidatív érlelésnek köszönhető. A különbség az ambréhoz képest elsősorban a felhasznált szőlőfajták arányában keresendő. Ugyanazok a szőlőfajták kerülhetnek bele mint az ambré változatba, de a tuilé borokhoz kötelező legalább 50% grenache noir felhasználása.
3. Grenat: a név ismét a bor színére utal, mely gránátvörös. Ezek a borok reduktív eljárással készülnek és jóval rövidebb, mindösszesen 12 hónapos érlelést kapnak, melyből 3 hónap már a palackban történik. A grenat változat készítéséhez csak grenache noir szőlőt lehet használni.
4. Hors d’age: ez a megnevezés nem a színre, hanem a korra utal. Csak ambré és tuilé fajtáknál használatos és legalább 5 éves oxidatív érlelést követel meg a megnevezés.
Amint azt érzékelhetjük a fenti leírásból, a grenat típus némileg elkülönül a többitől, hiszen ez az egyetlen amelyik egyedül kékszőlőből készül, és ami ennél is fontosabb, reduktív eljárással.
Ahogyan azt a Maison Cazes több mint 50 hektoliteres fahordói mellett mesélték nekünk, az oxidatív eljárásnak köszönhetően az ambré, tuilé és hors d’age borok felbontás után is gyakorlatilag korlátlan ideig elállnak anélkül, hogy veszítenének a minőségükből, hiszen már éveken át kontrollált környezetben érintkeznek az oxigénnel. Ezzel szemben a reduktív eljárással készült grenat bort ajánlott felbontás után egy héten belül elfogyasztani.
Ami az ízeket illeti, az ambré borok komplex ízvilágát leginkább a kandírozott narancs, mézeskalács, különböző aszalt gyümölcsök és a karamell jellemzi. Ezzel szemben a tuilé borok esetén a kakaó, dohány, kávé és a kandírozott szilva, füge dominálnak.
Mindkét fajta bor remekül párosítható édes-sós ételekkel, csokoládé alapú desszertekkel, valamit kéksajtokkal. A fentieken kívül az ambré borok jó társnak bizonyulnak libamáj, vagy kecskesajt mellé is.
A grenat egy könnyedebb bor erőteljes cseresznye és szeder ízzel. Könnyebben társítható ételekhez, a fentieken túl kellemes társnak bizonyul sárgadinnye, baconbe tekert datolya mellé, de akár vadhúsokhoz is nyugodtan fogyaszthatjuk.
Ugyanabban a régióban valamivel nagyobb területen (~4000 ha) egy másik hasonló jellegű édes fehérbornak is megvan a maga appelációja, melynek neve AOP Muscat de Rivesaltes. Ugyanazzal az eljárással, de más szőlőfajtákból készül. Az alexandriai muskotály (muscat d’Alexandrie) mélységet, valamint friss szőlőre és rózsára emlékeztető aromákat ad a bornak. A másik engedélyezett szőlőfajta, a kis szemű fehérmuskotály (muscat à petit grains) pedig a trópusi és déli gyümölcsök aromáit kölcsönzni ezeknek bornak.
Érdemes külön megemlíteni a Muscat de Noël (karácsonyi muskotály) megnevezést, amely egy igazán friss Muscat de Rivesaltes bort takar. Nevében a karácsony (Noël) a piacra dobás időszakára utal. Ez a bor a szüret utáni november harmadik csütörtökje és január vége között kerül a boltok polcaira. Ahogyan azt a Domaine Bodau pincészetben elárulták, a megmaradt karácsonyi borokat, csak egyszerűen átcimkézik és Muscat de Rivesaltes néven árulják tovább.
Az évek múlásával a barack, citrom, mangó és menta ízek a méz és aszalt sárgabarack irányába tolódnak, valamint a halvány szín is pár árnyalattal sötétebbé válik. Kifejezetten ajánlják a thai és india konyha mellé, de ugyanúgy jó választás kéksajtok, például egy friss roquefort mellé.
Meggyőződésem, hogy Rivesaltes édes borkülönlegességei a száraz borok szerelmeseinek is sok kellemes pillanatot tudnak szerezni, és mivel nem közvetlenül esik a turisták útjába, az ár/érték arány is kiváló, már 10 euró körül remek borokhoz juthatunk a helyi pincészetekben.
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!