Az apa nyomdokain túl
Kamocsay Ákos és a Maurus Pince
2011-12-02 | Vizi Csenge
A Móri borvidék egyik meghatározó alakjával indul móri pincebemutatónk. A neve idősebb és fiatalabb borkedvelőknek is ismerősen csenghet, azonban gyorsan tisztázzuk is le, most az ifjabb borászról lesz szó. Igaz, édesapja is e vidéken kezdte munkásságát, azonban mára fia felnőtt, ő is a borászkodás mellett döntött, és bizony komoly tételekkel árasztja el a piacot. Azonban ki gondolná, hogy pincemunkásként kezdte pályafutását vagy hogy borai egy műemlék épületben várakoznak további sorsukra?
Talán ne is rohanjunk előre, hanem kezdjük az elején. Ákos Móron született, és itt is nőtt fel, hiszen édesapja is 25 évig ebben a városban volt borász. Ahogyan sok más családnak, nekik is volt szőlőjük a határban. Már gyermek korától segített apjának a szőlőben, ahol legkedvesebb időszaka a szüret volt, éppúgy szerette ez, mint a pincébe lejárni, és figyelni, hogyan lesz a mustból ízletes bor.
„Szerettem a tömlőkön járkálni, ugrándoztam a szőlős ládák között, ugyanis apukámtól kaptam egyfajta szabadságot, amivel kialakult a szőlő szeretete, élvezete bennem, semmit sem erőltetett rám, így többszörösen élvezhettem a rám bízott feladatokat.” Talán pont ez az autonómia nyitotta meg az utat Ákos szívében e szakma felé, hiszen már gyerekfejjel tudta, ő is ezt szeretné egy életen át csinálni. Később, amikor el kellett döntenie, merre tanul tovább, először a borászati technikum mellett döntött, majd a Kecskeméti Kertészeti Főiskolán kezdte meg tanulmányait.
„Nagyon sokat foglalkoztam a szőlészeti, borászati munkákkal, egy idő után már a tanulásnál is jobban érdekelt. El kezdtem dolgozni a Hilltopnál, ahol még ma is apa a főborász. Ennél a borászatnál mondhatni a szamárlétra összes fokát bejártam. Dolgoztam a borszaküzletükben miközben intenzív nyelvtanfolyamra jártam, majd Neszmélyen pincemunkásként folytattam. Mivel Móron laktam, hajnali 4-5 óra között keltem, hogy elérjem a buszt és 6 órakor már kezdhessek Neszmélyen. Persze normál időszakban már 2 órakor végeztünk, így szabad volt a délutánom, de a sok utazás, korai kelés nagyon kifárasztott.”
Bár Ákos szerette a pincemunkálatokat, egy idő után érezte, hogy ennél több feladatot vállalna. „Kezdetben hiányoltam, hogy kevés önállóságom lehet a Hilltopnál, de az évek kitartó munkája meghozta gyümölcsét, kialakult bennem e szakma felé az elhivatottság, elkezdtem sokkal aktívabban részese lenni a feladatoknak.. A ranglétrán is feljebb léptem: pincemunkásból palackozó vezető lettem, majd a labormunkákban is részt vehettem.”
Édesapjával sok kóstolón megjelent Ákos, így lassan, de biztosan bővült bortudásának kincsestára, ráadásul otthon is sokszor a bor volt a téma, belengte a család minden napját a borok világának színes forgataga. Később csoportokat is vezetett az ifjú borász, hiszen hitelesen tudta előadni mindazt, ami mindennapjai része volt, és amit édesapjától tanult.
„Emlékszem az első csoportomra: helyi középiskolások voltak, akik szőlőtermesztést tanultak. Nagyon meg voltam ijedve, amikor apukám közölte, hogy itt az ideje borkóstolót tartanom. Egyfolytában kérdésekkel bombáztam őt, de végül jól sült el. A kóstoló jól sikerült, így másnap már egy amerikaiakból álló csoportot kaptam. Visszatekintve azt látom, hogy hatalmas előnyt jelentett, hogy megtapasztalhattam, milyen a pincében vagy a palackozóban dolgozni, hiszen így sokkal több dologról tudtam mesélni a rengeteg csoportnak, akiknek bemutattam a pincészetet.”
2001-ben Ákos átkerült a Császári Borászathoz, ez volt a Hilltop vörösboros pincéje. „A császári pince egyre nagyobb jelentőségű lett, egyre több volt a feladat, apu viszont nem tudott egyszerre két borászatban is jelen lenni, kellett egy ember, aki irányítja, felügyeli a munkákat. Szép lassan eljutottunk arra a szintre, hogy gyakorlatilag önállóan vezettem a borászatot, szüret alatt két-három naponta konzultáltunk személyesen a munkákról, de a közel 50.000 hektoliter bort az én irányításom mellett készítettük évről évre. Egyre jobb lett az összhang közöttünk, felnőttem az elvárásaihoz, élvezet volt úgy együtt dolgozni, hogy látom, megbízik bennem.
Majd jött a 2004-es szüret, amit Ákos Kaliforniában töltött. Az amerikai tapasztalatok hatására kialakult benne egyfajta jövőkép: egy kis saját pince rajzolódott ki álmaimban. Miklós Csabi ösztönzésére neki is kezdett a munkának. Kezdetben Csabi pincéjében el az első Maurus borok néhány tartályban és pár hordóban. Azonban minderről és Ákos saját pincéjének kialakításáról, szőlőterületeiről következő cikkünkben térünk majd ki.
Holnap folytatjuk!
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!