A weboldal 320px-es felbontás alá nincsen optimalizálva.

Kérjük tekintse meg nagyobb felbontású eszközről oldalunkat!
Menü

Az osztrák borokról (szinte) mindent

Zöldveltelini és kékfrankos kóstolón jártam

2018-03-02 | Ferenczi Csilla


Az osztrák borokról (szinte) mindent

Habár az angolszász világ felkapott városaiban éppen a legnagyobb divat GV-t vagy groovy-t (azaz zöldveltelinit) rendelni, mi magyarok egyáltalán nem isszuk a szomszéd borait – bár igaz, hogy ők sem isszák a mieinket.


 

Nem olyan régen lehetőségem volt egy nyolc tételt felvonultató zöldveltelini és kékfrankos kóstolón részt venni, ahol a két fajta klasszikus iskolapéldái mutatkoztak be; olyan gyöngyszemek, amiket azóta is emlegetek. Közben ezer gondolat cikázott a fejemben: de főleg az, hogy milyen jó, hogy ennyire érthető, egységes és egészséges irányt képviselnek az osztrák bortermelők.

 

Mielőtt viszont belemennénk abba, hogy miket is kóstolhattunk azon a bizonyos hideg téli estén Budán, ismerkedjünk meg kicsit közelebbről a szomszéd boraival.

 

Az osztrák bortermelés teljes mértékben az ország nyugati területeire korlátozódik, ahol a hűvös kontinentális klímán a megfelelő borkészítési technikák alkalmazásával koncentrált ízű és igencsak elegáns borok születnek: majd mennek is tovább exportra.

 

Grüner Veltliner, azaz zöldveltelini

 

A zöldveltelini Ausztria elsőszámú bora (színre való tekintet nélkül), de a fajta Magyarországon, Csehországban, Szlovákiában és az Egyesült Államokban is jelen van. Ausztriában viszont egyértelműen a legelterjedtebb és legstabilabb minőséget adó fehérszőlő, amely az összesen 46.000 hektárnyi szőlőterület 30%-át teszi ki. Többféle stílusban is készítik: a fiatalon fogyasztható, könnyű és friss verziók mellett ugyanolyan népszerűek a tartalmas, testes és hosszan érlelhető zöldveltelinik is. Elsősorban citrusos és barackos jegyekkel bír, amit fűszeres karakter és magas savtartalom tesz még izgalmasabbá. Az érlelt változatokban már megjelenik a dió, méz, pirítós és egzotikus aromák is. Amennyiben pedig korlátozzák a terméshozamot és a megfelelő talajon termesztik, hangsúlyos ásványi jelleget is mutathat.

 

 

Ezeket kóstoltuk:

 

DOMANE WACHAU Grüner Veltliner Kollmitz Federspiel 2016

 

Zöldessárga színű tétel, roppant intenzív illattal, amiben a nyári alma és az érett fehérhúsú barack dominálnak. Egyszerű, érthető, jó egyensúlyú bor, közepes savtartalommal és rengeteg érett gyümölccsel a kortyban. A fajta primér aromáinak bemutatására kiválóan alkalmas ez a zöldveltelini: a Kollmitz dűlő löszös lejtőiről származó borban kis idő elteltével előjönnek a borsos-fűszeres jegyek is, pont annyira, amennyire kell.

 

„A Domäne Wachau szövetkezeti alapon működő borászat, amely több mint 400 hektáron gazdálkodik” – kezdett a bor sztorijába a kóstolót szervező KisBécs tulajdonosa, Kálmán András. A termelők szőlői tehát központilag kerülnek a borba a pincészetnél, amelyet már 10 éve az az osztrák Master of Wine vezet (Roman Horvath MW), aki kifejezetten a dűlőszelektált borokra helyezi a hangsúlyt. 

 

HUBER Grüner Veltliner Obere Steigen 2016

 

Közepes zöldescitrom szín, egyértelműen fehérborsos illat. Ízében a citrusok és az illatból ismert fűszeresség dominálnak, ám a korty már vaskosabb, a beltartalom pedig komolyabb az előzőhöz képest. Az acéltartályos erjesztés után úgy 3-4 hónapot töltött seprőn a bor. Az élénk savak, a nagy test és a már most érezhető komplexitás nagy jövőt jósol a bornak, ami továbbra is remek ár-érték arányú - és ami mellé én egy gazdag, spárgás egytálételt képzeltem el.

 

„Kicsit távolodunk a Dunától, de itt is a teraszos dűlők dominálnak” – folytatta András az előadást, utalva a pincészet zwirchi, Alte setzeni és bergi dűlőire. A 2016-os Obere Steigen egy mészköves alapkőzetű, üledékes-homokos felső réteggel rendelkező talajról született,  és egy olyan borász munkájának a gyümölcse (Markus Huber), akit 2015-ben az év borászának választottak.

 

Az osztrák borokról (szinte) mindent

Kálmán András mesél

 

FRITSCH Grüner Veltliner Schlossberg Erste Lage Bio 2015

 

Az este kóstolt zöldveltelinik számomra legszebb példája, amit az osztrák szakértők is rendre legjobbnak titulálnak. A biodinamikus pincészet kvarcos-palás Schlossberg dűlőjének termése ragyogó aranysárga színű, illatában a friss zöldfűszeres jegyeken felül egy kis édességet is érezni, ami később a kortyban is visszaköszön. Ízében az érett nektarin, méz, dohány és elképesztő mineralitás dominál, amiket szépen fog össze a magas savtartalom, és a komoly test. Brutál tartalmas, egyensúlyos tétel, aminek nagyon hosszú életet jósolnék – és ami mellé már egyértelműen ennék is valamit.

 

DOMANE WACHAU Grüner Veltliner Achleiten Smaragd 2014

 

Ausztria vezető szőlőfajtája kétségtelenül a zöldveltelini, mennyiség és minőség tekintetében is. A tramini és a St. georgeni (már nem létezik) keresztezéséből született fajta a legmagasabb minőségi szinteken is bizonyított, ez a tétel például a Smaragd kategórián belül tudta megmutatni azt, hogy bizony egy nehéz évjáratban is lehet kitűnő bort készíteni. Ha jó a borász.

 

Halvány arany színű bor, barackvirágos illattal. A kortyban elképesztő beltartalom, ásványosság, fűszeresség, füstösség és sok-sok réteg, amik a hosszú seprőn tartás következtében alakultak ki. Minden korty roppant lédús és koncentrált (sűrű-szövésű), alig bírjuk abbahagyni. 

 

Grüner Veltliner a gasztronómiában

 

Legelőször Etyeken, a Hernyák Családi Birtokon kóstoltam zöldveltelinit, és egyből bele is szerettem. Nem csak lenyűgöző karaktere, hanem gasztronómiai sokoldalúsága is megihletett, hiszen a füstölt sonkáktól az ázsiai fűszerezésű halas ételeken át a hirtelen sült májig és a borjú bécsiig ezerféle ételhez illik. Emelett a spárga is nagy favorit a GV mellé felszolgálva, illetve nálam még a feta, ricotta és mozzarella sajtok. 

 

Az osztrák borokról (szinte) mindent

 

Blaufränkisch, azaz kékfrankos

 

Bár a zweigelt mennyiségben mindenképpen a blaufränkisch előtt jár Ausztriában (a zweigelt a szőlőterületek 14,11%-át, míg a blaufränkisch csak 7%-át teszi ki), a legtöbbre tartott szőlőfajta mégis kétségkívül az utóbbi. Burgenland három részén is DAC státuszt élvez, és igazán kifinomult arcát mutatja a mittelburgenlandi, leithabergeni (lajta-hegyi) és eisenbergeni (vas-hegyi) vidékein. A blaufränkisch illatában erdei gyümölcsöket, meggyet, borsot és gyógyfüveket fedezhetünk fel, ami az ízben is visszaköszön, a magas savtartalom és általában közepes tannintartalom mellett. A nagy struktúrájú borok tanninszintje is magasabb, és a hosszú palackos érleléssel igencsak kifinomult és buja karaktert, dohányos jegyeket is felvesznek.

 

Ezeket kóstoltuk:

 

PRIELER Blaufränkisch Johanneshöhe 2015

 

Sose igyunk ennél rosszabb kékfrankost! A négy közül elsőként érkező kékfrankos igazi bisztróbor, klasszikus iskolapélda, olyan, ami gyorsan gurul lefelé, és amiből egy második, sőt harmadik pohár is jól fog esni. A vörös kavicsos, magas vastartalmú talajról született tétel alig egy évet töltött nagy fahordókban, ezért a bor minden kortya csupa lendület és frissesség, tele meggyel, fekete cseresznyével, és finom borsos fűszerességgel.

 

GESELLMANN Blaufränkisch Creitzer Reserve 2015

 

„A mittelburgenlandi pincészetnél (ami egyébként a kékfrankos őshazája) organikus gazdálkodást folytatnak, és egy nagyon széles skálával dolgoznak, például bordói fajtákkal is. Ez a tétel viszont 50-60 éves kékfrankos tőkék termése, nagyon komoly” – kezdte mondandóját András.

 

A bor mély bíbor színű, illatában ribizli, cseresznye és narancshéj dominálnak, ízében viszont nagyon érett, mély gyümölcsösség, a barrique hordós érlelésből adódó finom fűszeresség, és jelentős ásványosság: mind-mind remek egyensúlyban. Én még eltenném, érlelném, és jövő karácsonykor felbontanám.

 

Az osztrák borokról (szinte) mindentA teljes borsor a KisBécsben

 

SCHIEFER Blaufränkisch Szapary 2012

 

„Burgenland déli részén vagyunk, a 400 méter magas Eisenbergen (Vashegy), ahol sok a vas, kvarc és magnézium a talaj rétegeiben” – mesélte András, miközben már töltötték is nekünk az este harmadik kékfrankosát. A délnyugati fekvésű Szapary-dűlőről származó bort gyakran választják a legjobbnak, érezhetően okkal.

 

Mély rubin szín, a közepe szinte fekete. Az illatában a cseresznye mellett egzotikus édesfűszerek, és még cékla is megjelenik, ami a kortyban is visszaköszön, erdei gombák, eukaliptusz és ásványosság kíséretében. Nagyon magas minőségű tétel, aminek eleganciája a mi asztaltársaságunkat is elbűvölte - én például a mai napig nem tudom kiverni a fejemből (bár nem is akarom).

 

ESTERHÁZY Blaufränkisch Föllig 2009

 

Sötét rubin színű bor, Burgenland talán legjobb évjáratából, a Lajta hegység dűlőiről. Az illatban fekete bogyós gyümölcsök, sok szeder és finom nugátosság, miközben ízében kristálytiszta, mélyen gyümölcsös (szilvás), gyönyörűen kisimult tanninokkal, a hűvös estéknek köszönhető élénk savakkal, kevés dohánnyal (a palackérlelésnek köszönhetően), és szinte harapható kortyokkal. A tétel új töltésű barrique hordókban érlelődött, és teljesen egyértelmű, hogy ez a pincészet top kékfrankosa. 

 

Blaufränkisch a gasztronómiában:

 

Összetettségének és kifinomult tanninjainak hála az ízgazdag, umamiban gazdag, esetleg grillezett fogásokat tökéletesen kiegészíti a kékfrankos. A magyaros fűszerezésű pörköltek, a gulyás leves, a bárányborda, de még a zamatos sajtburger is meghálálja a bor társaságát. Korábban már ajánlottunk is 10+1 ételt a kékfrankoshoz, az idei 13. Magyar Borok Bálján pedig a következő fogás került Mészáros Pál 2015-ös Bodzási Kékfrankosa mellé: Sült tejes borjú filé , kacsamáj, turbolyagyökér, füge, zöldspárga és vörösbor redukció

 

Az osztrák borokról (szinte) mindentFotó: Benkő M. Fanni


Minitanfolyam

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!