A weboldal 320px-es felbontás alá nincsen optimalizálva.

Kérjük tekintse meg nagyobb felbontású eszközről oldalunkat!
Menü

Beaujolais, az örökzöld sláger

Beaujolais, az örökzöld sláger

2021-11-04 | Vinoport


Beaujolais, az örökzöld sláger

Ha a beaujolais-ról beszélünk, elsőre általában az újbor jut eszébe mindenkinek. Egyrészt valóban helyénvaló az asszociáció, másrészt viszont Beaujolais neve már összefonódott azzal a stílussal is, amit képvisel.


 

fotó: askmen.com

 

Franciaországban az a mondás járja, hogy Lyonnak három folyója van: a Rhòne, a Saòne és a beaujolais... Ez egy kicsit viccesen hangzik, hiszen a borvidéken sokkal több román stílusú kápolna vagy templom, reneszánsz lakóház van, mint kóstolóhelyiség vagy szövetkezeti pincészet. Mégis, az egész világnak a beaujolais nouveau jut róla eszébe. A körülötte keltett „passzátszél” kifújni látszik, a marketing- és médialufi kidurrant. Persze azért ne temessük még e nedűt, sőt, a vidék bővelkedik – talán ma még alulértékelt − kitűnő „normális” terroirborokban is.

 

Olvass tovább, vagy kóstold meg a beaujolais legfrissebb hazai tételét, a Bogyólé 2021-et.

 

Egy kis bortörténelem

 

A rómaiak idején még nem alkotott egységes vidéket Beaujolais. Északi része Mâconnais-hoz, a déli pedig Lyonhoz tartozott. Előbb a burgundiak, majd a frankok kezére került és csak a középkorban vált jelentőssé Beaujeu vára. A 15. századtól kezd a gamay az itteni dombokon teret nyerni, de a szőlő egészen a 18. századig csak másodlagos szerepet tölt be a többi mezőgazdasági termék között, hiszen Lyon lakosságát etetni kellett, messze földön híres textiliparát pedig ellátni alapanyaggal.

 

Látványos fejlődés akkor indult el a szőlőtermesztésben és a bortermelésben, amikor a Párizs–Lyon–Földközi-tenger vasútvonal elérte a vidéket. Viszonylag hamar kiheverte a borvidék a filoxéravészt, és 1914-re a szőlővel beültetett terület már elérte a 23 ezer hektárt és 1950-re kialakult a borvidéki piramisa is: Beaujolais déli részén a „sima” AOC, a középső részen a „village” kategória, míg legészakabbra a csúcsminőségű „cru”-k foglaltak helyet.

 

Talaj, domborzat és éghajlat

 

Beaujolais szőlőültetvényei domboldalakra települtek. A 10 cru területe gránit talajú, azaz „savas”, ideális a gamay-nak. Izgalmassá teszi a gárnitot, hogy egyfajta homokká mállik szét, amely különböző ásványi anyagokban igen gazdag. S mivel még a talaj vastagsága is igen változó, nagy eltérések mutatkoznak a termőhelyek között. Van, ahol szinte lyukat kell robbantani a tőkeültetéshez, a dombok alján, lankásabb területeken pedig akár több méter vastag is lehet a talajtakaró.

 

Gamay szőlőfajtából készült borokat is vásárolhatsz itt.

 

Ezzel szemben az éghajlat szinte teljesen egységes. A telek lehetnek nagyon hidegek és szárazak, a hőmérsékleti különbség pedig igen jelentős lehet. A meleg tavasz meglódíthatja a növény fejlődését, amit aztán egy májusi fagy teljesen megsemmisíthet. A nyár meleg, de katasztrofális viharok söpörhetnek végig a területen. Egyébként maga a Rhòne-völgy Franciaország jégverésnek leginkább kitett vidéke, egyedül a szép őszök jelenthetnek némi kárpótlást.

 

Beaujolais, az örökzöld slágerfotó: Bortankönyv - A világ borai

 

Szőlőfajták

 

Vörösbortermelő vidéken vagyunk, mely csupán 10-15 km széles és 50 km hosszú, szőlőfajtája a gamay, pontosabban a gamay noir à jus blanc, a bortermelés 1%-át kitevő fehérbor chardonnay-ból készül. A gamay illatos bort ad, málnás és cseresznyés aromákkal és igen alacsony tanninszinttel. Ezeket a jellemzőket tovább erősítheti a szén-dioxidos erjesztés, amely sok színanyagot és gyümölcsaromát, valamint kevés tannint von ki az alapanyagból.

 

A bor aromatikájában cseresznyés, banános, tutti-fruttis jegyeket és fahéjszerű

fűszerességet fedezhetünk fel, mintha tiszta, korrekt villányi portugiesert kóstolnánk.

 

A beaujolais nouveau rövid története

 

A helyi termelők már 1945-ben keresték annak lehetőségét, hogyan árulhatnának primőrbort, melyre először 1951-ben kaptak engedélyt. Az árusítás kezdetét a szürethez igazították, a szüret utáni november harmadik szerdáján éjféltől teszi elérhetővé a bort, és a termelők/nagybani kereskedők a következő év augusztus 31-ét követően már nem árusíthatják.

 

1960-ban még csak 1000 hl fogyott el, 10 év múlva viszont már 100 ezer hl újbort értékesítettek. Amikor pedig 1975-ben megjelenik René Fallet regénye, a „Le Beaujolais nouveau est arrivé” (Megérkezett az új boaujolais) című regény, elindul a lavina. Később már Franciaország parlamentje az „akció” indításának helye. Majd minden évben egy-egy híres ember lesz gazdája az új termésnek, többek között Mireille Mathieu énekesnő is volt már „reklámarc”. 1988-ra a termelés elérte az 1,4 millió hl-t, ebből 800 ezer hl kerül exportra. 2007-re azonban ezek az adatok majdnem megfeleződnek. Vagyis a nouveau válságban van. Pedig nagy szolgálatot tett, hiszen egy csaknem ismeretlen vidéket rajzolt fel a térképre. Azért még mindig több mint 110 országba exportálják!

 

Szén-dioxidos erjesztés (macération carbonique)

 

A módszer lényege az egészfürtös, szén-dioxid párna alatt történő erjesztés. A bogyók egy levegőtől hermetikusan elzárt tartályba kerülnek, ahol a lassan beinduló erjedés következtében belülről, szinte maguktól táródnak fel. Az egész folyamat napok alatt megy végbe, a préselés, tisztítás után hetekkel már palackozhatják is a bort. Ennek eredménye a könnyű test, és a hallatlan gazdag gyümölcsösség. Ma már más régiókban is (pl. Magyarországon) alkalmazzák ezt a módszert gyors fogyasztásra szánt borok készítéséhez.

 

Beaujolais villages

 

A régió északi és nyugati részén az ültetvények dimbes-dombos területen fekszenek, itt a talaj főleg gránitos pala, de szerencsére ezt a gamay különösen kedveli. A beaujolais villages megjelöléshez 38 településnek és három specifikus földrajzi területnek van joga, és ezen az 5290 hektáron terem a borvidék össztermelésének mintegy negyede. Az utóbbi években mintegy 2300 hektárral csökkent a village-terület, s ez még a jövőben is folytatódhat. Az egyes termőhelyek borát gyakran házasítják, de alkalmanként felbukkanhat egy-egy önálló településnévvel rendelkező is. A tőkék bakművelésűek és „en gobelet” (angoblé) metszéssel művelik őket (kehelyformát alkotó termőcsapokkal).

 

Beaujolais cru-k

 

A dimbes-dombos gránitos talajú területen belül tíz települést úgy ismernek

el, mint ahol a borok karaktere különösen figyelemreméltó és jellegzetes. Ezek a beaujolais cru-k. Északról dél felé a következő a sorrend:

 

Saint-Amour AOC (szentámur), 320 ha

Juliénas AOC (zsüliénász), 575 ha

Chénas AOC (séná), 240 ha

Moulin-à-Vent AOC (mulenávan), 640 ha

Chiroubles AOC (sirubl), 360 ha

Fleurie AOC (flöri), 870 ha

Morgon AOC (morgon), 1.090 ha

Régnié AOC (rényié), 365 ha

Còte de Brouilly AOC (kótdöbrujji) 315 ha és

Brouilly AOC (brujji), 1300 ha.

 

Moulin-à-Vent borai talán a legjobb nevű és éppen ezért a legdrágább cru borok. Testesek és palackban még fejlődhetnek is. A borok homogén, lazacszínű gránit talajon teremnek. A helyenként fellelhető mangán pedig igen sajátos ízt ad az itteni boroknak. Brouillyban folyik a legnagyobb termelés és ez a legkönnyebben fellelhető bor. Morgon területileg a második legnagyobbb cru terület Beaujolais-ban.

 

Az ültetvényes lejtőkön a nyugatról keletre tartó patakok kisebb völgyeket hoztak létre, amelyek hat megkülönböztetett helyi klímáért felelősek (mind időjárási, mind pedig „burgundi” – azaz „cru” értelemben). A Morgon például a nevét éppen az altalajról kapta, ami a helyi nyelvjárásban lefordítva „rothadt földet” jelent, ami erősen minerális, tanninos borokat hoz létre.

 

A Chénas a legkisebb cru és talán az egyik legnehezebben megművelhető terület. A szőlőtermelők tanyái közvetlenül az ültetvények mellett vannak. A termőhely állandó eróziónak van kitéve, a termelők pedig kénytelenek a lemosott talajt időről-időre visszahordani a dombokra. A Beaujolais borvidéken a szőlőt csak kézzel szüretelhetik, és mint tudjuk, a hagyományos borászati eljárás ép fürtöket kíván. Ezért aztán évről évre rendszeresen lengyel szüretelők hada lepi el a borvidéket. Ugyanakkor, a régióban tapasztalható gazdasági nehézségek miatt is, egyre több bort készítenek hagyományos, azaz burgundinak nevezett módon: csak héjon áztatják a bort, kocsány nélkül. Némelyik valamennyi időt „fában” is tölt, gyakran inkább nagy kádakban, mint hordókban.

 

A Beaujolais ugyan önálló borvidék, azért nem tesz rosszat neki egy „Bourgogne” jelölésű címke. A vörös beaujolais a 2011-es szürettől viselheti a Coteaux Bourgignon AOC nevet, ami a Bourgogne Grand Ordinaire-t váltotta föl. A tíz „cru” pedig megjelenhet Bourgogne AOC címke alatt, az alábbiak szerint:

 

Bourgogne gamay AOC, ha legalább 85%-ban gamay-ból készül; Bourgogne AOC (simán), ha a gamay nem több benne mint 30% és Bourgogne pinot noir AOC, ha 85% pinot-t és max. 15% gamay-t tartalmaz a bor.

 

Gasztronómia és bor

 

A falatkákhoz, a „canapékhoz”, magyarosabban a miniszendvicsekhez jól illik egy beaujolais, egy-két palack beaujolais cru-t érdemes tartalékolni egy bőrös bresse-i sült csirkéhez, amit apró, a csirke levében sült krumplival tálaljunk. A petrezselymes békacombhoz virágos illatú fehér beaujolais-t adhatunk, csakúgy, mint a 19. századi textilmunkások által „feltalált” cervelle de canut-höz, az ottani „körözött”-höz, melyet zöldfűszerekkel és fokhagymával ízesítenek.



Minitanfolyam

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!