A weboldal 320px-es felbontás alá nincsen optimalizálva.

Kérjük tekintse meg nagyobb felbontású eszközről oldalunkat!
Menü

Borhagyomány Pannónia Földjén

Megvizsgáljuk hagyományainkat

2008-03-15 | Vizi Csenge


Borhagyomány Pannónia Földjén

A szőlőnek és a belőle készült bornak mindig volt valami köze az istenekhez, szentekhez, hiszen misztikus erővel bírt. És a nép, amely naponta a természet közelében ébredt és tért nyugovóra, ennek az erőnek időnként lerótta tiszteletét. Figyelték a természet csodáját, megtanulták, hogy az időjárás fordulatai hogyan befolyásolják a mezőgazdasági munkálatokat. Természetesen senki sem szerette, és ma sem örül annak, ha az adott évben sok kár éri kincseit. A szőlővel és borral foglalkozó magyarok is féltek Isten csapásától, úgy gondolták, hogy jobb, ha hálával áldoznak oltárukon, nehogy valamelyik védőszent haragjában mennydörögve, jégesővel a kezében lesújtson rájuk. Hisz akkor oda a jó bor.


 

Magyarországon számos nap van az évben, melynek jelentőséget tulajdonítanak a szőlősgazdák ilyen-olyan szempontból. Több népszokás is díszíti a vidéken élő emberek hónapjait, mely egyrészt közösségformáló hatással is bír, másrészt segített a gazdáknak előre tervezni az évben. Ezekből a napokból és szokásokból szemezgetünk egy kicsit.

Az első negyedév 

Január-február-március. Talán a legaktuálisabb időszak ez a negyedév, hiszen csak pár napja tudhatjuk mögöttünk a februárt és még jócskán benne vagyunk a márciusban. No de mi van az év első hónapjával, a januárral?

A januárnak Ianus, a kezdet és vég istene a névadója és már Kr. e. 153 óta ez a rómaiak által használt naptár első napja. Januárban még tombol a tél, így inkább csak a benti munkák végzésével foglalatoskodtak az emberek. Az első jeles ünnepnap január elsejére tehető, amikor például a moldvai magyarok reggel elindulnak, és minden házba bekopogtatnak, búzát és kukoricát, rozst, zabot, árpát szórnak szét jókívánságaik mellett: „Adjon Isten bő bort, bő búzát, barackot, hosszú farkú malacot, sok kolbászt, pálinkát!” A házigazdák sem voltak ám hálátlanok, hisz kaláccsal, borral, pálinkával látták el a betérőket.

Majd pár nappal később a neves Vízkereszt következik. Ezzel a nappal fejeződik be a karácsonyi ünnepkör és veszi kezdetét a vidám farsangi időszak. Január 6-án nagy figyelmet szenteltek az időjárásnak, mert sokan úgy gondolták, hogy ha süt a nap, akkor hosszú télnek néznek elébe, és ha nagyon hideg van, akkor bizony rossz termést jósoltak. Voltak olyan szőlősgazdák, akik ennyivel nem érték be, számukra a meggyőzés erejével az hatott, ha a patakok megáradtak (ezt vízkereszt vízének hívták), mert akkor bőséges boráldásra számíthattak.

A hónap vége is bővelkedik előrejelzésre alkalmas napokban. Azt tartották, hogy ha január 21-én, az Ágnesek napján hideg van, akkor a másodnapon „engesztel Vince, hogy teljék a pince”. A szőlészek, borászok Vince napon abban reménykednek, hogy a Nap kibújik a felhők mögül, és így jó termésre számíthatnak, azonban ha köd ült a határra, akkor az ősszel a szüret gyengének ígérkezik. Amennyiben szép időre virradnak, a nap során Szent Vince nevére áldomást isznak, este pedig örömtáncot lejtenek. Ezt a hagyományt sok helyen a mai napig őrzik, sőt a vincellérek Vince-vesszőt is metszenek, amit vízben kirügyeztetnek, és a hajtások állásából lehet következtetni az az évi termőképességre. (további információkat a Vince-napi borünnep c. cikkben olvashatók)

Míg januárban tobzódás van a szőlőtermesztők jeles (időjóslási) napjaiban, addig a februárról érdemes tudni, hogy hiányzott a régi tízhónapos római évből, Numa Pompilius illesztette be. Nálunk az első hónapok egyike az évben, míg a rómaiak körében az ősibb időkben az utolsó hónap volt, záró napja a Terminus, mely befejezést jelent. Ez egyrészt az elmúlást jelképezi, másrészt pedig a termékenységgel kapcsolatos kultuszok lengik körbe. A tél lassan elmúlik és a farsangi időszak csúcspontjára hág húshagyókedden, majd másnaptól, húshagyószerdától kezdődik a negyvennapos húsvéti böjt időszaka.

De ezt a két napot megelőzi a február 3-án ünnepelt Balázsolás napja, amikor is az egészség-, termésvarázsolás, gonosz- és madárűzés illetve az időjárásjóslás napja van. A gyerekek ilyenkor Balázs-járásba kezdtek és kéregettek mind maguknak, mind tanáraiknak. A szőlősgazdák ezen a napon sem tétlenkedtek, kimentek a szőlőjükbe és annak mind a négy sarkában megmetszettek egy-egy tőkét, hogy Szent Balázs védje meg a tőkéket, zavarja el a madarakat, hogy azok ne tegyenek kárt az érett szőlőszemekben. Régebben bort is szenteltek ezen a napon, ezt hívták Balázs-bornak.

A farsangi mulatságok kezdtek egyre hangosabbak lenni, míg el nem jött a húshagyókedd, ami az utolsó nagy „ereszd el a hajam”-nap volt a böjt előtti időszakig. Táncolni és dalolni is csak éjfélig lehetett. Az asszonyok ezen a napon az egész ország területén bemehettek a szőlőhegyek pincéibe farsangolni, ami egyébként egész évben tilos volt nekik. Az úgynevezett bakháns asszonyok jó boroktól serkentett vadságát látva férfi akkor be nem tette lábát közéjük.

Február közepétől már a madarak csiripelése jelzi, hogy lassan itt a tavasz. 15-én ezért a déli országrészek szőlőiben (Villány, Szekszárd), ahol lassan nőni kezd a napsütéses órák száma, a férfiak metszeni kezdik a fagyérzékeny fajta szőlőket és gyümölcsfákat.

Van még egy nap, mely a Jégtörő Mátyás nevet viseli. A névben szereplő jég nem véletlen, hisz úgy tartják: „Ha nincs, jeget csinál. Elrontja, bontja, ha talál. A jeget olvasztja Mátyás. Töri, és rajta likat ás…” Már nagyon várták a gazdák Mátyás napját, hisz ilyenkor ki lehetett ültetni a hidegtűrő, alacsony hőmérsékleten is csírázó növényeket, mint a sárgarépát, petrezselymet, borsót és mákot. Úgy tartják az aznapi vetésről, hogy a féreg nem fogja megenni. Azonban ha eső áztatta a földeket, a borászok szomorúan konstatálták, hogy a jég el fogja verni a termést, így pedig a szőlő savanyú lesz.

Első negyedévünk utolsó hónapja Mars isten hava. A tavaszi napéjegyenlőség hónapjának is nevezhetnénk, aminek következtében réges-régen még az év első hónapja volt. Fontos napokban dúskálhatnak mindazok, akik a népszokásoknak szeretnek hódolni. Természetesen a legnevezetesebb a nagyböjt időszaka és a húsvét.

Azt tartják a hagyományok, hogy amilyen az időjárás március 9. körül, olyan lesz egész hónapban, és ha a januárunk meleg volt (no ne nyári hőségre tessék gondolni, csak pár fokkal a nulla fölött, vagyis enyhe), akkor márciusban nem ússzuk meg a hideget. És ha a hideg mellé száraz párosul, akkor a májusunk nagyon szép lesz. Ezt a „jóslást” most mindannyian kipróbálhatjuk, hisz jócskán május előtt vagyunk még, figyeljük a márciusi napokat!

Melyik napokat érdemes még a gazdáknak szem előtt tartaniuk? Gergely napján kezdik a Tokaj-Hegyalján a kapálást. Régen nem sima kapával estek neki a tőkék közti talajnak, hanem a középkori, mélyművelésű kétágúval, ami talán az egyik legnehezebb munka volt a többi közül.
Virágvasárnap Biblia eredetű ünnepünk, de mint oly sok egyházi ünnepnek, ennek is van a természeti ember hagyományaiban gyökerező momentuma. A gyerekek barkát szednek a határban, amit aztán a pap megszentel a templomban. Szedegetés közben egy-egy pincetulajdonos borral kínálta a csemetéket, akik a barkával aztán háromszor körbejárták a templomot, majd az oltárt környező falakhoz állították azokat, hogy másnap a hívek elvihessék magukkal. Hogy mire volt jó a barka? A pap ennek hamujából végezte a következő hamvazószerdai szertartást, míg a hívek gyógyírt láttak e megszentelt virágzó vesszőben.

„Sándor, József, Benedek zsákban hozza a meleget.”- tartja a mondás. E három név napján a tavaszhozó szenteket ünneplik. A földművelők számára József napja a legfontosabb, hisz ha aznap piszkos tollú gólyát látnak, a termés jónak ígérkezik, ha tiszta, akkor viszont szűkös évnek néznek elébe. Ezen a napon kezdik a szántást, készítik elő a jószágokat a legelőre és engedik ki a méheket, és izgatottan figyelik az eget, ugyanis ha széles sávban, sárga színben pompázott, akkor jó búzatermést, ha pedig vörösben izzott, jó bortermést ígértek az égiek.

Benedek napján van a tavaszi napéjegyenlőség, de ez még nem jelent garanciát a szép időre, a parasztok megfigyelései azonban annál jobban. Úgy tartják „Benedek, jönnek a jó melegek”, ha mégis dörögne az ég, akkor aszályos, száraz nyár követi majd a tavaszt. Benedek egyébként egy remete volt, akinek nevéhez a bencés rend megalapítása kötődik. Neve hazánkban sem ismeretlen, gondoljunk csak a Pannonhalmi Főapátságra, ahol a bencés barátok nagyban hozzájárultak és járulnak ma is a térség mezőgazdasági termeléséhez.

Március 25. a hónap egyik utolsó jeles napja. A név, mellyel illetik, talán el is árulja mindannyiunk számára, miért fontos nap ez a mezőgazdaságban dolgozóknak. Ez pedig a Gyümölcsoltó vagy Fecskehajtó Boldogasszony. Ugye, hogy máris tudjuk, mi történik ezen a napon? Gyümölcsfákat oltanak, szőlőt metszenek. A Dunántúlon úgy tartották, hogy nem szabad ezeknek a fáknak az ágát levágni, mert akkor vér fog belőle folyni. Sőt! Még tovább is mentek! Aki ilyen fát kivág, annak a megvakulással kell számolnia és a pokol tornácain kell örök életében robotolnia. Szabadkán ezen a napon igen ajánlatos volt vörösbort fogyasztani, ezzel vérüket vágytak szaporítani.

2008-ban a húsvétot is március havában tartjuk, azonban ezt a régi és szokásokkal bőven átszőtt, a keresztény hagyományokban gyökerező ünnepet több sor illeti meg, mint amennyi jelenlegi cikkünk keretébe belefér…
Hamarosan jelentkezünk a következő negyedév népszokásaival is, hogy aztán bővítsük a kört az utolsó félév tradícióira, a szüretre és a nagy fesztiválokra, borünnepségekre…

Ha érdekelnek további írásaink a témában, jelentkezz téma hírlevelünkre!

 

 



Minitanfolyam

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!