A weboldal 320px-es felbontás alá nincsen optimalizálva.

Kérjük tekintse meg nagyobb felbontású eszközről oldalunkat!
Menü

Cabernet franc, a hazatért idegen

A fajta hazai felemelkedésének története

2020-07-15 | Geri Ádám


Cabernet franc, a hazatért idegen

Kárpát-medencei pályafutása egy angol világfi úri passziójaként indult, a filoxéra után már több hazai borvidéken megjelent, pedig olykor a nevét se tudták helyesen leírni, mai aranykorát a szocializmus alapozta meg. Bemutatkozik a cabernet franc.


 

Címlapfotó: thelaurelofasheville.com

 

„Vannak még ezenkívül kiváló vörösbor-szőlőfajták, de ezeknek nagy hibájuk, hogy keveset teremnek nálunk, azért nem is terjedtek el. Ilyenek: Cabernet franc, Cabernet Sauvignon, Malbec, Merlot, Medoc, stb.” Ez a rövid szöveg a Borászati Lapok Kérdés-felelet rovatában jelent meg 1935 májusában. Ide az olvasók írhatták meg ügyes-bajos dolgaikat, amire aztán a szerkesztőség megpróbált megoldást találni. A fenti választ a levélíró arra a kérdésére kapta, milyen szőlőt ültessen, hogy szépszínű vörösbort kapjon, nem volt ugyanis elégedett a kadarkájával, mondván, az „ritkán eléggé színes”. Nagyot fordult a világ azóta, nehéz elképzelni, hogy 85 évvel később inkább lebeszélnék az érdeklődőt a cabernet franc telepítéséről. A fajta rendelkezik hazánkban a kékszőlők közül az 5. legnagyobb termőterülettel, Villány 2014-ben a Villányi Franc márka létrehozásával kikiáltotta zászlósfajtájának, 2021-ben pedig a tervek szerint a borvidéken rendezik meg a világ első cabernet franc versenyét, a Franc Du Monde-ot.

 

 

Csillaga igazából a rendszerváltás után ívelt fel, pedig már 150 éve megtalálható a Kárpát-medencében. „E buzgó ügybarátok közt különösen felkéretett (...) Paget János úr az általa Erdélybe hozott és meghonosított franczia fajoknak, nevezetesen a Carbenet sauvignon, Carbenet franc, Verdotte, Malbec, Merlot, Pinot noir, Semilion és fehér Sauvignon (...) szőlőfajoknak beküldésére, hogy a gyűjteményes kiállítás kiegészítéséhez hozzájárulni méltóztatnának” – olvasható a Gazdasági Lapok 1872 augusztusi számában. A felhívás az 1873-as bécsi világkiállításra hivatott összegyűjteni a hazai borágazat bemutatásra méltó újdonságait.

 

Hogy írjuk? Cabernet, carbenet, merlot...

 

A fenti idézetben a carbenet nem elütés, sokáig tévesen így (is) hívták itthon a fajtát, egészen az 1930-as évekig találkozni a felcserélt betűs változatával. Ennél is jobban megnehezíti az időszak kutatását, hogy Keleti Károlynak a Magyarország szőlészeti statisztikája 1860–1873 című műve alapján úgy tűnik, akkoriban sok helyen nem tettek különbséget a merlot és a két cabernet között sem, egymás szinonímáiként használták az elnevezéseket.

 

Említett Paget János, született John Paget normann eredetű földbirtokos család sarja addigra már komoly hírnevet szerzett magának. A Borászati Lapokat rendszeresen ellátta az új otthonául választott Erdélyben található birtoka eredményeivel, amit a franciaországi utazásai nyomán a Kárpát-medencében addig ismeretlen fajtákkal ültetett be. „Szüreteléskor november 1-én újra megtettem a mérést egyes fajtáknál, és pedig először a bordeauxiaknál, melyeken a szedést kezdettük: ezek közül a Carbenet-Sauvignon mutatott 19 és fél, Carbenet franc 16, Merlot 19%, Malbec 21 és a Verdot 20% czukrot; biztosan hittem, hogyha ezek nedvét összetöltöm, legalább 19% mustfok lesz; nagy megütközésemre azonban nem lett belőlük több 17 és fél százalékosnál” – panaszkodik például az újság hasábjain 1871-ben.

 

Az 1875-ben Magyarországon is megjelent filoxéravész idejére Pagetnak hála a cabernet franc tehát valamelyest már bekerült a köztudatba, így a rekonstrukció során számoltak vele. Az 1896-os Szőlőfelújítási törvényben ajánlják a Ruszt-Sopron-Pozsonyi, a Neszmélyi, az Abaúj-Miskolczi és erdélyi borvidékekre. Eger kimaradt a felsorolásból, a korabeli feljegyzések alapján mégis úgy tűnik, először ott haraptak rá a fajtára, még a bikavér receptjébe is felvették. „A filoxéravész utáni első szőlőrekonstrukció (1880-1910) hatására a fűszeres zamatú Kadarka mellett más kékszőlők jelentősége is megnőtt. (...) Egerben megjelent a mélyvörös, testes Kékfrankos (ekkoriban tévesen Nagyburgundi néven emlegették), majd a tüzes és illatos Medoc noir (francia neve Mornen noir, amelyet Gröber Jenő hozott be a borvidékre), valamint a lágyságot adó Oportó, néha Cabernet. Az így összeállított Egri Bikavér vált annak idején világhírűvé” – írja Máté Andrea A Pannon borrégió agrárföldrajzi és borturisztikai értékelése című, 2007-ben a Pécsi Tudományegyetemen (PTE) készített PhD értekezésében. (Cabernet alatt itt egyértelműen a franc értendő, a cabernet sauvignon jóval később lett engedélyezett fajta Egerben.)

 

„A költséges és nagy szakmai ismereteket kívánó rekonstrukcióban kivált jelentős szerepet vállaltak és ténylegesen töltöttek is be a város tőkeerős, kimagasló szakképzettséggel és gyakorlattal rendelkező szőlőbirtokosai, akik elsősorban a francia szőlő- és borkultúra hasznosítható eredményeit igyekeztek átplántálni az egri viszonyok és adottságok közé” – világítja meg a fajtával kapcsolatos egri érdeklődés okait 1981-ben az Agrártörténeti szemlében Sugár István. A francia kapcsolatot indokolhatta, hogy ott már 1863-ban, vagyis Magyarországot bő 10 évvel megelőzve bukkant fel a filoxéra, másrészt akkoriban egyértelműen ők számítottak a borvilág középpontjának.

 

Mindazonáltal a cabernet franc ekkor még nem futott be itthon országos karriert. Miközben maga Teleki Zsigmond is árulta Villányban az oltványait, saját üzletét is rontva kerekedett felül benne a szakember, amikor a fajtával kapcsolatos ellenérzéseit ismertette egy 1907-es tanulmányában:

 

Kísérletet tettem a franczia vörösborfajokkal is, melyek közül a Cabernet franc kevés termést hoz, azt is rendetlenül és minőség tekintetében gyengébb a Kadarkánál.

 

A fajta még a hegyközségekről, valamint a szőlő- és gyümölcsgazdálkodásról szóló törvény 1941-es módosításában is csak a már addig is érintett Erdélyi és Egri borvidéknél van felsorolva „az új szőlő telepítéséhez, valamint a már meglévő szőlők felújításához” felhasználhatók között. 1959-ben ehhez csatlakozott Szekszárd és a Villány-Siklósi borvidék, 1970-ben pedig az Alföld és Sopron.

 

„Az új gazdasági célnak megfelelően gépesítették a termelést, és intenzív (ernyő, kordonos) művelési módok kerültek bevezetésre. (...) A nagyüzemi termelés bevezetésével a tömegtermelésre alkalmatlan Kadarka és a Medoc noir kiszorult, a helyükre Kékfrankos, Zweigelt, Merlot, itt-ott Cabernet került” – magyarázza a korábban már említett dolgozatában Máté Andrea a bővülés hátterét. 1970-ben, nem sokkal a második szőlőrekonstrukció rajtja után így nézett ki Magyarország vörösborszőlő-térképe: kadarka 41 ezer hektár; oportó 2400 hektár; kékfrankos 2200 hektár; cabernet franc 182 hektár; medoc noir 100 hektár.

 

Cabernet franc, a hazatért idegenFotó: Képes újság, 1985

 

Ebben már benne foglaltatik az 1964-ben a Villány-Siklósi Állami Gazdaság által Montpellier-ből beszerzett, majd zömmel Kisharsány és Villány lankáira telepített mintegy 110 hektár cabernet franc. „Az állami gazdaság 1100 hektáros ültetvényén 400 hektárt tett ki az oportó. Ennek szüretelése rémálom volt: még éretlenül kezdtük, mégis, mire a végére értünk, már rothadt fürtöket szedtünk. A diverzifikáció, valamint az oportóénál magasabb minőség elérésének érdekében a döntéshozók új szőlőfajták után néztek. Teleki Zsigmond egykori szőlővessző-iskolájából maradtak fenn cabernet sauvignon és franc tőkék, így rendelkeztünk tapasztalatokkal a két fajtát illetően. Végül az utóbbi nyert eleganciája és selymessége miatt” – meséli a közel 60 éve a munkálatokat vezető Tiffán Ede szőlész-borász. „A második rekonstrukciót több kutatóintézet és egyetemi tanszék bevonásával megelőzte egy példamutató fajtaérték-kutatás, amiben édesapám is részt vett” – teszi hozzá ifjabb dr. Kozma Pál szőlőnemesítő, a PTE Szőlészeti és Borászati Kutatóintézetének osztályvezetője. Ennek keretében számos borvidéken telepítettek francia szőlőket. Némelyik kísérlet remekül sült el: a Hosszúhegyi Állami Gazdaság hajósi cabernet franc-ja 1981-ben érmet nyert Bordeaux-ban.

 

Érdekes módon a szakmailag megalapozott irányváltástól a korabeli „laikus” sajtó nem volt elragadtatva. „Vetélytársa támadt a villányi vörösboroknak” felütéssel kommentálta a Népszava országos napilap 1967-ben, hogy Villányban termőre fordult a cabernet franc. A direktívára mindez természetesen vajmi kevés befolyással bírt. „A vörösbor-készítés költségesebb, mint a fehérbor-készítés, de a belföldi és az export-forgalmazásnál egyaránt megnövekedett kereslet mégis indokolttá – s egyben gazdaságossá – teszi, hogy lehetőleg importból származó festőborok felhasználása nélkül a korszerű technológia alkalmazásával lehetőleg minél több jó minőségű vörösbort készítsünk. Ehhez a jövőben fokozottabb figyelmet kell fordítani a kitűnő minőségű vörösbort adó szőlőfajták telepítésére (Cabernet sauvignon, Cabernet franc, Pinot noir)” – összegez Kádár Gyula 1976-ban a Magyar Tudományos Akadémia által gondozott Agrártudományi Közlemények folyóiratban.

 

Tiffán Ede 1981-ben került át a Villányi Szövetkezethez, ahol többek között az előző munkahelyéről kapott oltványokból létrehozott 6 hektáros cabernet franc ültetvényt felügyelte. Új állomáshelyén a megtermelt szőlőt hagyományos módszerekkel dolgozták fel, ez egy sokkal koncentráltabb bort eredményezett. Az Állami Gazdaság borait 80 forintért árulták, Tiffán Ede viszont úgy gondolta, az ő boruk megér 100-120 forintot is. Magyarországon akkoriban hatóságilag szabott árak voltak érvényben, terve megvalósításához ezért az árhivatalt kellett meggyőznie. Érvként vitt magával egy karton mintát, ám ötletét így sem díjazták, elmondása szerint még azt is a szemére vetették, hogy „magasabb minőséget készít”. Végül a 85 forintos árat engedélyezték.

 

A rendszerváltás után Villány válaszúthoz érkezett. A modern kor elvárásainak megfelelően indokolttá vált egy márka létrehozása, amivel a borvidéket azonosítják. „Bár a korábbi tapasztalatok miatt magunk is gondoltunk a franc-ra, a végső lökést Michael Broadbent szavai adták meg” – emlékszik vissza Tiffán Ede. Az idén elhunyt brit borszakíró 2000-ben, a borvidéken szerzett benyomásai hatására azt találta írni a Decanterben, hogy „a cabernet franc Villányban találta meg a természetes otthonát”. Ezzel el is dőlt a kérdés, 2014-ben pedig megszületett a Villányi Franc. Mindeközben a többi hazai borvidék sem tétlenkedett: Egerben és Szekszárdon a fajta az újkori bikavér termékleírásoknak is szerves részét képezi, de gyakorlatilag minden hazai vörösbortermő vidéken megvetette a lábát. Míg 2000-ben összesen 526 hektáron termesztették itthon, húsz évvel később már 1400-on van jelen. Ezzel Magyarország ma a világ 5. legnagyobb cabernet franc termelője.



Minitanfolyam

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!