Cabernet franc, a hazatért idegen
A fajta hazai felemelkedésének története
2020-07-15 | Geri Ádám
Kárpát-medencei pályafutása egy angol világfi úri passziójaként indult, a filoxéra után már több hazai borvidéken megjelent, pedig olykor a nevét se tudták helyesen leírni, mai aranykorát a szocializmus alapozta meg. Bemutatkozik a cabernet franc.
Címlapfotó: thelaurelofasheville.com
„Vannak még ezenkívül kiváló vörösbor-szőlőfajták, de ezeknek nagy hibájuk, hogy keveset teremnek nálunk, azért nem is terjedtek el. Ilyenek: Cabernet franc, Cabernet Sauvignon, Malbec, Merlot, Medoc, stb.” Ez a rövid szöveg a Borászati Lapok Kérdés-felelet rovatában jelent meg 1935 májusában. Ide az olvasók írhatták meg ügyes-bajos dolgaikat, amire aztán a szerkesztőség megpróbált megoldást találni. A fenti választ a levélíró arra a kérdésére kapta, milyen szőlőt ültessen, hogy szépszínű vörösbort kapjon, nem volt ugyanis elégedett a kadarkájával, mondván, az „ritkán eléggé színes”. Nagyot fordult a világ azóta, nehéz elképzelni, hogy 85 évvel később inkább lebeszélnék az érdeklődőt a cabernet franc telepítéséről. A fajta rendelkezik hazánkban a kékszőlők közül az 5. legnagyobb termőterülettel, Villány 2014-ben a Villányi Franc márka létrehozásával kikiáltotta zászlósfajtájának, 2021-ben pedig a tervek szerint a borvidéken rendezik meg a világ első cabernet franc versenyét, a Franc Du Monde-ot.
Csillaga igazából a rendszerváltás után ívelt fel, pedig már 150 éve megtalálható a Kárpát-medencében. „E buzgó ügybarátok közt különösen felkéretett (...) Paget János úr az általa Erdélybe hozott és meghonosított franczia fajoknak, nevezetesen a Carbenet sauvignon, Carbenet franc, Verdotte, Malbec, Merlot, Pinot noir, Semilion és fehér Sauvignon (...) szőlőfajoknak beküldésére, hogy a gyűjteményes kiállítás kiegészítéséhez hozzájárulni méltóztatnának” – olvasható a Gazdasági Lapok 1872 augusztusi számában. A felhívás az 1873-as bécsi világkiállításra hivatott összegyűjteni a hazai borágazat bemutatásra méltó újdonságait.
Hogy írjuk? Cabernet, carbenet, merlot...
A fenti idézetben a carbenet nem elütés, sokáig tévesen így (is) hívták itthon a fajtát, egészen az 1930-as évekig találkozni a felcserélt betűs változatával. Ennél is jobban megnehezíti az időszak kutatását, hogy Keleti Károlynak a Magyarország szőlészeti statisztikája 1860–1873 című műve alapján úgy tűnik, akkoriban sok helyen nem tettek különbséget a merlot és a két cabernet között sem, egymás szinonímáiként használták az elnevezéseket.
Említett Paget János, született John Paget normann eredetű földbirtokos család sarja addigra már komoly hírnevet szerzett magának. A Borászati Lapokat rendszeresen ellátta az új otthonául választott Erdélyben található birtoka eredményeivel, amit a franciaországi utazásai nyomán a Kárpát-medencében addig ismeretlen fajtákkal ültetett be. „Szüreteléskor november 1-én újra megtettem a mérést egyes fajtáknál, és pedig először a bordeauxiaknál, melyeken a szedést kezdettük: ezek közül a Carbenet-Sauvignon mutatott 19 és fél, Carbenet franc 16, Merlot 19%, Malbec 21 és a Verdot 20% czukrot; biztosan hittem, hogyha ezek nedvét összetöltöm, legalább 19% mustfok lesz; nagy megütközésemre azonban nem lett belőlük több 17 és fél százalékosnál” – panaszkodik például az újság hasábjain 1871-ben.
Az 1875-ben Magyarországon is megjelent filoxéravész idejére Pagetnak hála a cabernet franc tehát valamelyest már bekerült a köztudatba, így a rekonstrukció során számoltak vele. Az 1896-os Szőlőfelújítási törvényben ajánlják a Ruszt-Sopron-Pozsonyi, a Neszmélyi, az Abaúj-Miskolczi és erdélyi borvidékekre. Eger kimaradt a felsorolásból, a korabeli feljegyzések alapján mégis úgy tűnik, először ott haraptak rá a fajtára, még a bikavér receptjébe is felvették. „A filoxéravész utáni első szőlőrekonstrukció (1880-1910) hatására a fűszeres zamatú Kadarka mellett más kékszőlők jelentősége is megnőtt. (...) Egerben megjelent a mélyvörös, testes Kékfrankos (ekkoriban tévesen Nagyburgundi néven emlegették), majd a tüzes és illatos Medoc noir (francia neve Mornen noir, amelyet Gröber Jenő hozott be a borvidékre), valamint a lágyságot adó Oportó, néha Cabernet. Az így összeállított Egri Bikavér vált annak idején világhírűvé” – írja Máté Andrea A Pannon borrégió agrárföldrajzi és borturisztikai értékelése című, 2007-ben a Pécsi Tudományegyetemen (PTE) készített PhD értekezésében. (Cabernet alatt itt egyértelműen a franc értendő, a cabernet sauvignon jóval később lett engedélyezett fajta Egerben.)
„A költséges és nagy szakmai ismereteket kívánó rekonstrukcióban kivált jelentős szerepet vállaltak és ténylegesen töltöttek is be a város tőkeerős, kimagasló szakképzettséggel és gyakorlattal rendelkező szőlőbirtokosai, akik elsősorban a francia szőlő- és borkultúra hasznosítható eredményeit igyekeztek átplántálni az egri viszonyok és adottságok közé” – világítja meg a fajtával kapcsolatos egri érdeklődés okait 1981-ben az Agrártörténeti szemlében Sugár István. A francia kapcsolatot indokolhatta, hogy ott már 1863-ban, vagyis Magyarországot bő 10 évvel megelőzve bukkant fel a filoxéra, másrészt akkoriban egyértelműen ők számítottak a borvilág középpontjának.
Mindazonáltal a cabernet franc ekkor még nem futott be itthon országos karriert. Miközben maga Teleki Zsigmond is árulta Villányban az oltványait, saját üzletét is rontva kerekedett felül benne a szakember, amikor a fajtával kapcsolatos ellenérzéseit ismertette egy 1907-es tanulmányában:
Kísérletet tettem a franczia vörösborfajokkal is, melyek közül a Cabernet franc kevés termést hoz, azt is rendetlenül és minőség tekintetében gyengébb a Kadarkánál.
A fajta még a hegyközségekről, valamint a szőlő- és gyümölcsgazdálkodásról szóló törvény 1941-es módosításában is csak a már addig is érintett Erdélyi és Egri borvidéknél van felsorolva „az új szőlő telepítéséhez, valamint a már meglévő szőlők felújításához” felhasználhatók között. 1959-ben ehhez csatlakozott Szekszárd és a Villány-Siklósi borvidék, 1970-ben pedig az Alföld és Sopron.
„Az új gazdasági célnak megfelelően gépesítették a termelést, és intenzív (ernyő, kordonos) művelési módok kerültek bevezetésre. (...) A nagyüzemi termelés bevezetésével a tömegtermelésre alkalmatlan Kadarka és a Medoc noir kiszorult, a helyükre Kékfrankos, Zweigelt, Merlot, itt-ott Cabernet került” – magyarázza a korábban már említett dolgozatában Máté Andrea a bővülés hátterét. 1970-ben, nem sokkal a második szőlőrekonstrukció rajtja után így nézett ki Magyarország vörösborszőlő-térképe: kadarka 41 ezer hektár; oportó 2400 hektár; kékfrankos 2200 hektár; cabernet franc 182 hektár; medoc noir 100 hektár.
Fotó: Képes újság, 1985
Ebben már benne foglaltatik az 1964-ben a Villány-Siklósi Állami Gazdaság által Montpellier-ből beszerzett, majd zömmel Kisharsány és Villány lankáira telepített mintegy 110 hektár cabernet franc. „Az állami gazdaság 1100 hektáros ültetvényén 400 hektárt tett ki az oportó. Ennek szüretelése rémálom volt: még éretlenül kezdtük, mégis, mire a végére értünk, már rothadt fürtöket szedtünk. A diverzifikáció, valamint az oportóénál magasabb minőség elérésének érdekében a döntéshozók új szőlőfajták után néztek. Teleki Zsigmond egykori szőlővessző-iskolájából maradtak fenn cabernet sauvignon és franc tőkék, így rendelkeztünk tapasztalatokkal a két fajtát illetően. Végül az utóbbi nyert eleganciája és selymessége miatt” – meséli a közel 60 éve a munkálatokat vezető Tiffán Ede szőlész-borász. „A második rekonstrukciót több kutatóintézet és egyetemi tanszék bevonásával megelőzte egy példamutató fajtaérték-kutatás, amiben édesapám is részt vett” – teszi hozzá ifjabb dr. Kozma Pál szőlőnemesítő, a PTE Szőlészeti és Borászati Kutatóintézetének osztályvezetője. Ennek keretében számos borvidéken telepítettek francia szőlőket. Némelyik kísérlet remekül sült el: a Hosszúhegyi Állami Gazdaság hajósi cabernet franc-ja 1981-ben érmet nyert Bordeaux-ban.
Érdekes módon a szakmailag megalapozott irányváltástól a korabeli „laikus” sajtó nem volt elragadtatva. „Vetélytársa támadt a villányi vörösboroknak” felütéssel kommentálta a Népszava országos napilap 1967-ben, hogy Villányban termőre fordult a cabernet franc. A direktívára mindez természetesen vajmi kevés befolyással bírt. „A vörösbor-készítés költségesebb, mint a fehérbor-készítés, de a belföldi és az export-forgalmazásnál egyaránt megnövekedett kereslet mégis indokolttá – s egyben gazdaságossá – teszi, hogy lehetőleg importból származó festőborok felhasználása nélkül a korszerű technológia alkalmazásával lehetőleg minél több jó minőségű vörösbort készítsünk. Ehhez a jövőben fokozottabb figyelmet kell fordítani a kitűnő minőségű vörösbort adó szőlőfajták telepítésére (Cabernet sauvignon, Cabernet franc, Pinot noir)” – összegez Kádár Gyula 1976-ban a Magyar Tudományos Akadémia által gondozott Agrártudományi Közlemények folyóiratban.
A rendszerváltás után Villány válaszúthoz érkezett. A modern kor elvárásainak megfelelően indokolttá vált egy márka létrehozása, amivel a borvidéket azonosítják. „Bár a korábbi tapasztalatok miatt magunk is gondoltunk a franc-ra, a végső lökést Michael Broadbent szavai adták meg” – emlékszik vissza Tiffán Ede. Az idén elhunyt brit borszakíró 2000-ben, a borvidéken szerzett benyomásai hatására azt találta írni a Decanterben, hogy „a cabernet franc Villányban találta meg a természetes otthonát”. Ezzel el is dőlt a kérdés, 2014-ben pedig megszületett a Villányi Franc. Mindeközben a többi hazai borvidék sem tétlenkedett: Egerben és Szekszárdon a fajta az újkori bikavér termékleírásoknak is szerves részét képezi, de gyakorlatilag minden hazai vörösbortermő vidéken megvetette a lábát. Míg 2000-ben összesen 526 hektáron termesztették itthon, húsz évvel később már 1400-on van jelen. Ezzel Magyarország ma a világ 5. legnagyobb cabernet franc termelője.
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!