Cserpes Sajtműhely 2.

A kézműves üzem

2008-10-04 | Vizi Csenge

Előző cikkünkben bemutattuk a helyszínt, feltérképeztük a környezetet, és kicsit közelebbről megismerhettük Cserpes Istvánt és az általa vezetett Cserpes sajtüzemet. Most itt az ideje, hogy megismerjük ennek, a tej- és sajtkészítés gyökereihez visszamenő úrnak a gondolatait, amelyek elvezettek egy kézműves üzem létrejöttéhez és szép lassan hozzásegítik ahhoz, hogy a magyar lakosság egyre szélesebb köre megismerje termékeit.

Mit gondol a kézműves szóról, amivel a Cserpes sajtüzem is fémjelzi tevékenyéségét?

Sajnos úgy látom, mostanában ez a szó nagyon lejáratott, nem igazán arra használják, ami valójában a jelentése. Sokszor árában is túl vannak lőve ezek a kézzel készült termékek magához az áruhoz, illetve minőséghez képest.

Nem biztos, hogy az a jó, amire kijelentettük, ez még krémesebb, még lágyabb stb., persze hangzatos szlogenek, amiket a nagy tőkével rendelkező, hatalmas reklámkampányokat folytató cégek ki is kihasználnak, így sok dolgot viszonylag gyorsan el is csépelnek, pl. a minőség szó is ilyen. Sokkal fontosabbnak tartom azt, hogy mi van az emberek agyában és szívében, mit szeretnének gyártani, mi az elképzelésük.

Önnek mi van a szívében? Milyen elképzelések vannak az agyában a sajtműhellyel kapcsolatosan?

Bevallom, mi is sok hibát vétünk, de úgy képzeltük el az életünket ezekkel a termékekkel, hogy egyszerűen nem akarunk ebben az utángyártott élelmiszeres útvonalban haladni, hisz nincs olyan technológiánk és piaci részesedésünk, hogy ezt gazdaságosan megtehessük. Épp ezért 3 évvel ezelőtt azt mondtam, hogy csináljunk normális termékeket: tejet, joghurtot, sajtokat, de ne tegyünk bele fölösleges anyagokat, mert ugyebár az adalékanyagok nem azért kellenek egy élelmiszerbe, hogy az jobb legyen, hisz egy csülkös bableves önmagában nagyon jó úgy, ahogy van, hanem az eltarthatóság miatt „szükséges”.

Mit gondol, miben gyökerezik ez a tartósítószer-dömping?

Ott van az olaszok nemzeti öntudata, gyorsfagyasztott étel nekik nem kell. A magyarokban viszont a nemzeti öntudat már kiveszendőben van, talán még emberi maradt mi?. Ha az olaszok odafigyelnek arra, hogy milyen sajt, sonka vagy paradicsom kerül a pizzára, akkor talán nem ártana nekünk is megtisztelni a vásárlót, a gyermekeinket…

Akkor ezek szerint a megoldás az odafigyelésben van?

Igen, az odafigyelésben és a tudatosságban. Sokszor előfordul, hogy mindenfajta termék- és anyagismeret nélkül indítanak útjára egy éttermet a tulajdonosok. Akik a jó minőségű alapanyagokra odafigyelnek, azoknak a munkája nem a konyhában, hanem a piacon, illetve azoknál a beszállítóknál kezdődik, akikről tudják, hogy azt kapják, amit venni akarnak. Nagyon fontos az alapanyag. Azonban a vásárlói tömeg, amely a hipermarketbe vonul be rendszeresen vásárolni, ezzel nincs tisztában, hanem mit tesz? Megveszi a drága, de silány minőségű termékeket. Tele vannak kész-, illetve félkész ételekkel a boltok, pl. mirelit pizzák, húsok, zöldségek stb. Sajnos ezek elég gyenge minőségű termékek.

Túlhaladt a világ azon, hogy valaki otthon főzzőn?

Véleményem szerint a jó ételek elkészítése már nem csak az időhiányon múlik, hanem a szív és a lelkiismeret elnyomásán, illetve egy olyan varázslás folyik a háttérben, ami a média csatornáján jön át: „Te ne foglalkozz a főzéssel! Vásárolj hipermarketekben, így időt és energiát spórolsz meg!”
És a „háziasszonyokat” ezek a jól hangzó szövegek teljesen elvarázsolják. Mit tesznek? Vesznek félig kész paprikás csirke ízű tésztát – tegyük hozzá: méregdrágán -, megcsinálják, majd a gyermekük elé teszik. Ehelyett készíthetnének normális szendvicset, amihez azért találnának alapanyagot, de ehhez is szükség van egy kis tudatosságra és gondolkodásra. Nos, mi ezekhez az emberekhez szeretnénk szólni, ők a célcsoportunk.

Mit szeretnének e célcsoport felé közvetíteni?

Azt szeretnénk tudatosítani bennük, hogy gondolják át, amit vesznek, az ár-érték arányban megfelelő-e…
Az emberek nem néznek manapság mást, csak az árat! Ha például egy nő megnézi szíve választottját, csak egy tulajdonságát nézi? Dehogyis!

Nos, mi is több szempontot veszünk figyelembe, így próbálunk az úton menetelni, lobogónkra kitűzve a helyes táplálkozás fogalmát!
Ez a küldetés rögtön több hátulütővel is jár, így pl. a gyorsabb romlandóság, ami miatt jobban kell ügyelnünk a szállítás körülményeire. Ezektől a termékektől nem várhatjuk el, hogy ne penészedjenek, vagy ne savanyodjanak meg. Régen is így működtek a dolgok, az élelmiszerek megromlottak…

Azonban ma már a tartósítószerek használata miatt sok termék extrém ideig képes megőrizni eredeti állagát.

Igen, a tartósítószerek uralják a földet, nagy csoda, ha valami megromlik. A trendi a romolhatatlanságban van. Elgondolkoztunk már azon valaha is, hogy akkor vajon mit tartalmazhat az a bizonyos étel vagy miből készült? A világ nem romolhatatlanságra lett alkotva!
A mag is akkor fog kikelni a földben, ha az megromlik, elrothad, majd meghal, de benne új élet sarjad.

Ahogy a mag, a mi anyagaink is élnek, ezt tudomásul kell venni! Ahogy élnek, úgy meg is halnak idővel. Nem lehet garantálni, hogy 35°C-ban a villamoson hazaszállított tejünk valóban megőrzi állapotát a rá nyomtatott szavatossági időn belül. Talán pont ettől több: él és valódi tápanyag.

Talán néha a fogyasztóknak sem ártana feltenni azt a kérdést, hogy normális dolog-e az, hogy nálam nem romlanak meg az ételek? És miért nem romlanak meg?

Evezzünk egy kicsit új vizekre! Ön hogyan látja a sajtok jelenlegi helyzetét Magyarországon?

Egyre nagyobb az igény a kézműves sajtokra, így a mieinkre is. Néhány soproni pincészet egyre többször hív, hogy vegyünk részt a rendezvényeiken. Még gyerekcipőben jár az egész sajtkultúra, de alakul! Például a Sajtút is egy jó kezdeményezés, ami a Borút mintájára jött létre, vagyis az emberek az ország különböző részeire utazva, bepillantást nyerhetnek a Sajtút tagjainak munkájába, sajtkóstolókon vehetnek részt. Egyre több manufaktúra kerülhet így a figyelem központjába, tágulni látszik a sajthorizont.

Ön szerint mi kellene még a Sajtút kezdeményezésén túl ahhoz, hogy az emberek jobban odafigyeljenek arra, hogy milyen sajtot illetve tejterméket vásárolnak?

Talán tudatos változás? Valamilyen szinten van fejlődés, de az áttörés még várat magára. Ez a fogyasztókon is múlik. Kevés egyelőre az igény, bár nagyon lassan, de azért alakul és megjelennek a tudatos fogyasztók.

Mi legfőképp a gyermekekre szeretnénk odafigyelni, így a kakaóinkban sem található egyetlen „E” (tartósítószereket, ízfokozókat, antioxidánsokat, színezékeket, emulgeálókat, stabilizáló anyagokat stb. jelölnek ezzel a betűvel szerk.) sem, így persze picit magasabb az ára, de ha sikerül elmagyarázni a vevőnek ennek az okát, akkor nyertünk egy hosszú távú vásárlót.

Milyen sajtokat készítenek a Cserpes sajtüzemben?

Trappisták, gomolyák, friss sajtok készülnek, de van fejlődési lehetőség minden területen. Ugyanis míg Franciaországban van lehetőség régiókra szabdalni a sajtgyártás, addig itthon 2-3 tájegység létezik csak, de ez tejtermékben nem szignifikáns. Inkább érdemes hangsúlyozni, hogy ezek a termékek magyarok. Nehéz a tájjellegű ízeket belevinni a magyar termékekbe. Lukács István írta: ki lehet próbálni olyat, hogy a hagymát Makóról hozzuk, majd ezt az alapanyagot meg innen, amazt pedig onnan, de az nem működik. Adott helyen, térségben termett dolgokat kellene használni. Talán egy olyan Ráspi-jellegű hozzáállás hiányzik, egy-egy pici étterem kellene.

Ha már a jövőről van szó, Önöknek milyen vízióik vannak?

Mint mondtam, főleg a gyermekek egészségét szeretnénk szem előtt tartani, az új generációét! A legújabb terveink között szerepel például egy új-régimódi túrórudi, amire maximum 14 nap szavatossági időt tudunk adni. De addig, míg kell, jó lesz, egészséges, tápláló. Nem fog elállni az uzsonnás szatyorban, de addig zamatos lesz, míg az garantálva van. Itt már komoly marketing kampányba is kezdünk, és hatalmas betűkkel rá fogjuk írni, hogy „tartósítószert nem tartalmaz”, míg a többi rudin valami miatt ez nem olvasható…
Reméljük, sok szülő fogja meglátni, hogy itt valami történt, valami új került be a boltok hűtőjébe.

És mi lesz a többi termékükkel?

Egyre több kínálóautót szeretnénk üzembe helyezni, területileg Győr és Szombathely van a legközelebb hozzánk, remélhetőleg ott is többet lehet majd hallani a kínálóautók boci-boci tarka(…) zenéjét, amely jelzi, hogy megérkezett a friss tej, sajt, joghurt, vajkrém stb. az utcába. Tervben van az ország többi pontjára is eljuttatni ilyen autókat, csak logisztikailag még nehéz megoldani a termékek gyors romolhatósága miatt. De mindenképp a mi kereskedelmi koncepciónk fő kérdés az, hogyan jut el a fogyasztóhoz a termékünk.
A nagyobb és távolabbi tervünk a házhozszállítás. Azonban azt figyelembe kell vennünk, hogy a fogyasztókhoz vezető út milyensége és hosszúság nagyon fontos. Csínján kell ezzel a tervvel bánni, ha megvalósul, folyamatos fejlődésre van szükség. Hiszen ha valaki megrendelt tőlünk egy készítményt, akkor ott egy élő szerződés lép hatályban, vagyis ki kell szállítani. Óriási presztízsveszteség, ha pl. késik, rossz minőségű a terméke… hiteltelenné válhat az egész vállalkozás.

Csak remélni merem, hogy a tejnek talán megint eljött az ideje. Egyre fontosabb az embereknek, hogy egészségesen éljenek. Talán lassan arra is odafigyelnek, hogy milyen tejet isznak és milyen sajtot esznek.

Ha érdekelnek további írásaink a témában, jelentkezz Téma hírlevelünkre!

Címkék

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!