Együtt létrehozni valamit
Felkerestük a Zarándok Pincét 1. rész
2012-08-11 | Tóth Adrienn
A Zarándok Pince a nagyközönség számára valószínűleg még új névnek számít. Ugyan az etyeki fesztiváloknak, rendezvényeknek része már egy ideje, a Szépvölgyben eldugott pince azonban távol esik a legtöbb látogató útvonalától, így kicsi az esély, hogy véletlenül botoljunk beléjük. Pedig ha egyszer eljutunk oda, akár négy lelkes fiatalember is fogadhat, hogy egymás mondatait befejezve ismertesse meg az oda zarándoklókkal történetüket. A pince négy tulajdonosa közül Wortmann Ádámot kérdeztük, elsőként arról, hogy hogyan született a borászat.
Egy barátságból nőtt ki a Zarándok Pince, mert jó úgy jelen lenni a világban, hogy együtt alkotunk valamit, ami mindenkinek fontos. A bort pedig mindig is szerettük.
Hogyan jött Etyek?
Már a pince létrejötte előtt itt laktunk mindannyian (Debreceni Csaba, Juhász Laci, Joó István és én is), sőt István és Laci születésüktől fogva itt élnek. Barátságunk is Etyeken alakult ki: a gyermekeinken, akik egy óvodába jártak, és az anyukáikon keresztül ismertük meg egymást. Akkor mind a négyünknek négy-négy gyereke volt, ma már van, akinél megszületett a hatodik.
Mekkora szőlőterülettel indultatok?
Egyharmad hektárnyi szürkebarátunk volt, amelynek borát részben mi ittuk meg, részben egy beomlott pincefal miatt veszítettük el. A pincénk sem volt túlzottan felszerelt: három gönci hordó és egy tartály volt benne.
Mi a koncepció, milyen bort készítetek?
Azt szerettük volna, ha olyan borok kerülnek ki a pincéből, amilyeneket mi is szívesen iszunk. Stílusukban ezek jellemzően csak természetes élesztővel erjesztett, hozamkorlátozott szőlőből készített, nehezebb, komolyabb fehérborok.
Voltak konkrét példaképeitek?
2007-es induláskor sokat merítettünk a St. Andrea és a Jásdi pincészetek boraiból, amelyek sűrűek voltak, testesek, és fahordós érlelést is kaptak.
Hogyan fejlődött az ültetvényszerkezet?
2008-ban megvettük a Szépvölgyben, a Tajti-földön és az Orbán-dűlőben található ültetvényeinket. Így gyarapodott a szürkebarát-állományunk, és kiegészültünk chardonnay-val is.
Úgy látom, a szürkebarát fontos számotokra. Ezt nem sok borász hangoztatja. Miért tartjátok értékesnek ezt a szőlőfajtát?
Jól illik hozzá a hosszabb időtartalmú, hordós érlelés, a szőlő minősége meghálálja a hozamkorlátozást, és a többi pinot fajtához hasonlóan – hiszen a szürkebarát a nemzetközi terminológiában a pinot gris névre hallgat – jól érzi magát itt, Etyeken.
Mit hozott a 2008-as szüret?
Ennek az évjáratnak a termését töltöttük le elsőként, 1700-1800 palack készült el. Az egyes tételeket az asszonyokról neveztük el: Melinda, Orsolya és Bernadett került a címkékre. Tisztelegni akartunk a hölgyek előtt, hiszen egyrészt általuk ismerkedtünk meg, másrészt ők is fontos részei a pince életének, és ugyanúgy barátok, ahogy mi.
2009-ben a szüretig az ültetvényhelyzet változatlan maradt, a szüret után azonban vásároltunk újabb területeket, így 2010-ben jelentős mennyiségi növekedéssel kellett szembenéznünk. Vagyis kellett volna, ha az évjárat elégtelen minősége miatt nem döntünk úgy, hogy egyáltalán nem palackozunk.
Az Öreghegyen és az Orbán-dűlőben tettünk szert az új szőlőkre, ami azért is fontos, mert ezáltal zöld veltelinivel és sauvignon blanc-nal bővült a fajtaválasztékunk. További újdonság, hogy a Szépvölgy déli, melegebb részét átoltottuk furmintra, valamint a pince mögött egy pinot noir és egy csókaszőlő telepítésünk is termőre fordul két éven belül.
Mekkora palackszámot jelent ez?
2011 terméséből 3500-4000 palack kerül ki a pincéből. A tételek mennyiségét azonban nemcsak a szőlőfajták száma határozta meg, csak szürkebarátból ugyanis egy évjáratban több bort is készítettünk, az egyes dűlők, valamint az eltérő mértékű terméskorlátozások alapján különítve el őket. Sauvignon blanc-ból csak egy ültetvényünk van, így ott a hozammal játszottunk, zöld velteliniből, valamint chardonnay-ból pedig csak egy-egy bort töltöttünk le.
A pinot noirt, amíg nem fordul termőre a saját szőlőnk, vásároljuk; 2011-ben rozé lett belőle. Ez azonban nem jelenti azt, hogy feltétlenül ugyanígy teszünk majd 2012-ben is. Fontosnak tartjuk a kísérletezést, hiszen ez is a tanulási folyamat része.
Négyen vagytok, hogyan oszlik meg a munka?
A szőlőt magunk műveljük. Ez az éves munkákon túl most, kezdetben az ültetvények átalakításával, korszerűsítésével járó teendőket is jelenti: a korábban függönyművelésű szőlőket mi alakítottuk át középmagas kordonra. Hiszünk abban, hogy attól, hogy magunk gondoskodunk a tőkékről, más lesz a termés. Olyan ez, mint egy kert: jobban ízlik a zöldség, ha mi fáradozunk, és nem egy kertész.
Ennél pedig a bor vonatkozásában nincs fontosabb. Úgy tartjuk, hogy a szőlőben dől el, jó lesz-e a bor. Nálunk olyannyira igaz az, hogy a pincében ehhez már nem akarunk hozzátenni, hogy a palackozás előtti derítésen kívül más jelentős beavatkozás nem is történik a borral. Jellemzően ötszáz literes hordókban zajlik az erjesztés és az érlelés is, a tartályokra akkor van szükség, ha úgy gondoljuk, a bort már érdemes kivenni a hordóból.
Folytatjuk!
Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz Primőr hírlevelünkre!
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!