Etyeken fogadni a vendéget
Orosz Gyulát kérdeztük 2. rész
2012-09-27 | Tóth Adrienn
Az etyeki borásszal, Orosz Gyulával készített interjúnk első részében arról beszélgettünk, hogyan indultak el Etyeken a kisebb pincészetek, és milyen utat jártak be boraikkal. Cikkünket ma a borvidékre jellemző fajták kérdésével indítjuk, majd többet megtudunk Gyula pincészetéről is.
Az első részhez kattints IDE!
A különböző boros műfajok tehát szépen megférnek egymással Etyeken. Mi a helyzet a szőlőfajtákkal, közülük kiemelhetünk a borvidékhez inkább vagy kevésbé illőt?
Három fajtakör alakult ki itt Etyeken. Az olaszrizlinghez és a rajnai rizlinghez én hozzásorolom a zöld veltelinit is, hiszen az is jó savkarakterrel bíró, szép száraz borokat ad, amelyek akár hordóban is érlelhetőek. Ezektől eltérőek, viszont ugyanúgy hazánkhoz kötődnek az illatos fajták: az Irsai Olivér, a cserszegi fűszeres, a zefír, a zenit és a királyleányka. Végül a harmadik csoportot a világfajták alkotják, ide tartozik a chardonnay, a pinot noir, a pinot gris, a pinot blanc és a sauvignon blanc.
A borvidéknek ezek a bevált, fő szőlői. Ezeken belül én elsősorban a magyar fajtákról gondolom úgy, hogy nagy jövő előtt állnak. Mi is ezekre építünk a pincészetnél: szürkebaráttal, királyleánykával, olaszrizlinggel foglalkozunk, ezek mellett azonban van sauvignon blanc és chardonnay szőlőnk is, valamint pinot noirt vásárolunk fel.
Eddig inkább a borvidékről beszéltünk, mint a pincészetedről. Mit lehet tudni Orosz Gyula borászatáról?
Tulajdonképpen nem kanyarodunk el korábbi témánktól, hiszen ugyanazt a változatosságot szeretnénk palackba zárni kicsiben mi is, amire a borvidék képes. A rendszerváltás után önként hagytam ott a Hungarovint, szép lassan, apránként kezdtem felépíteni a borászatot. Előbb a pincészet épült meg, majd acéltartályok kerültek bele, amelyekben hűtve tudunk erjeszteni, és ma már pneumatikus préssel is rendelkezünk.
Vörösboraink tölgyfa hordóban érnek, de a chardonnay, a sauvignon blanc és az olaszrizling esetében is folytatunk kísérleteket. Még csak néhány hordóban érlelünk fehérbort, de fontosnak tartottuk a technika kipróbálását annak érdekében, hogy kialakítsuk saját stílusunkat. A hordós érlelés kényes művelet, nem receptre megy, ahány termés és ahány hordó, annyiféle végeredmény születik.
Sok itt a teendő, ki segít ebben?
Örülök annak, hogy Gyula fiam is ezt a hivatást választotta magának, ma már az ő segítségére is támaszkodhatom. Egy családi borászat esetében fontosnak tartom, hogy úgy szervezzük a munkát, hogy a felelősségből és a lehetőségekből is mindenki egyaránt részesüljön: csak ez teszi lehetővé, hogy mindenki magáénak érezze a pincét.
Hogyan zajlik egy ilyen lépésről lépésre történő építkezés, ha nem a pince felszerelésének bővülését vizsgáljuk?
Az első időkben a kész bort egyben adtam el, később úgy döntöttem, csak annyit készítek, amennyit nagykereskedő nélkül a pincétől, saját nevem alatt el tudok adni. Ez manapság 5-10 000 palackot jelent, de emellett szőlészeti és borászati munkákat is végzek más pincészeteknek. Nem véletlen, hogy jó kapcsolat fűz az etyeki borászokhoz, szinte valamennyiük pincéjében segítettem már.
Persze ezekből az együttműködésekből én is tanultam, a Harszthy-borok például az első két évben nálam készültek el Szabó György közreműködésével. Jó, ha meg tudjuk osztani egymással a tapasztalatainkat, hiszen alapjáraton én is kertészmérnökként végeztem. A múlt rendszerben ugyanis a nagy üzemmértek miatt szétválasztották egymástól a szőlészeti és borászati képzést. Ma pedig annyi új lehetőséggel, ingerrel találkozunk a borok világában, hogy hasznos, ha egy jól kialakult helyi borászközösség meg tudja osztani egymással a tapasztalatait.
A szakmai együttműködésen túl milyen területen lenne még fontos az együttműködés?
Úgy gondolom, hogy a borturizmus kapcsán különösen eredményesen lehetne együttműködni. Hiszen köztudott az, hogy a legjobb áron a pincénél lehet eladni a bort. Szeretném elérni azt, hogy a Körpincében egy olyan etyeki borkimérés kezdje el működését, ahol egyúttal kézműves helyi termékeket is meg lehet vásárolni. A választékbővítést szolgálhatnák például sajtok, borzselé, bioélelmiszerek, vagy akár helyi kerámiák is.
A faluban egy csokoládékészítő is dolgozik, mi is elkészítettük nála egy saját borunkkal töltött bonbont. Érdekes volt kipróbálni, hogy egy csokoládéval ötvözve melyik tételünk őrzi meg legjobban boros jellegét.
Sok szempontból – például a borturizmus révén – kell megközelítenünk az etyeki bort. A fesztiválok alatt – amelyeket Rókusfalvy Pálnak köszönhetünk – hajlamosak vagyunk elhinni, milyen híresek vagyunk. Pedig ez az ismertség nem elég ahhoz, hogy ebből profitáljunk: több vendéglőre, szálláshelyre lenne szükségünk. Nem csak a fesztiválokra, hanem a mindennapokra kell idecsábítanunk a borkedvelőket. Ezt segíti majd 2013-tól az Újhegy Piknik, de az alapokat csak azzal teremthetjük meg, ha kinyitjuk a pincéket, akkor állnak majd itt sorba az emberek, ha biztosan tudják: nyitott kapukra találnak.
Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz Primőr hírlevelünkre!
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!