Görög borok: helyet érdemelnek a nemzetközi palettán
Interjú a görög borok szerelmesével, Lenka Sedlackova Master of Wine-nal
2022-07-11 | Kókai-Nagy Tímea
Görögország borai sajnos még azok számára is kevéssé ismertek, akik egyébként rendszeresen járnak borkóstolókra és jól ismerik a nemzetközi kínálatot, a WSET felsőfokú kurzusának tankönyve pedig együttesen mindössze két-három oldalt szentel a görögök összes borvidékének. Így bátran merek élni azzal a közhellyel, hogy a Winelovers Wine Awards első délutánjának első masterclassa hiánypótló volt a hallgatóságnak. A görög borok világában másfél órán keresztül az ottani borok szakértője és szerelmese, Csehország első Master of Wine-ja, Lenka Sedlackova vezetett minket.
Lenka görögországi kalandjai több, mint 15 évvel ezelőtt kezdődtek. Az első utazást sok másik követte, ezeken keresztül az itteni borvidékeket és azok jellegzetes (majd később kevésbé jellegzetes) fajtáit is elkezdte feltérképezni, ráadásul azzal a céllal, hogy külföldön is bemutassa: bizony ezek a borok is helyet érdemelnek a nemzetközi palettán.
A masterclass első, felvezető perceiben megtudhattuk, hogy a cseh származású, de mára már Londonban élő MW sokszor zsűriz hagyományos nemzetközi versenyeken, ám 2020-ban egy olyan borversenybe kapcsolódott be, amely sok szempontból eltér attól, amit a borversenyekről gondolunk.
Az 50 Great Greek Wines lényege, hogy a zsűri mindössze 50 bort választ ki, amelyeket az adott évben méltónak tart arra, hogy a nemzetközi színtéren is képviseljék hazájukat, a kiválasztás után pedig ezek a borok komoly segítséget kapnak ahhoz, hogy külföldön is megismerjék nevüket.
A Winelovers Wine Awards mesterkurzuson 8 tételt kóstolhattunk, közülük többről is elmondható volt, hogy nem csak tradicionális fajtákat ismerhettük meg általuk, de ezen tételek többségét az 50 GGW is díjazta. A kóstolón nagyon sokat tanultam, az élményt pedig az tette teljessé, hogy utána még Lenkával is beszélgethettem.
Sok borvidéknek és fajtának vagy szakértője, de az édes borok világa nem kifejezetten a szakterületed. Ugyanakkor ezen a versenyen az édes borok szekciójában zsűrizel. Kihívásnak, kalandnak fogod fel ezt a helyzetet?
Igen, pontosan. Igazából jó kis kaland ez nekem. Általában görög és spanyol borokkal foglalkozom, eredetileg pedig cava-kra specializálódtam, így kevés kapcsolatom van az édes borokkal. Azokon a borversenyeken pedig, ahol bírálóként veszek részt, maximum a nap végén kapok egy édes flight-ot vagy olykor néhány édes sherryvel találkozom, szóval igen, ez egy igazi kaland számomra, és nagyon élvezem. Nagyon sok jó édes borral találkoztam, sokat tudnék beszélni róluk, ugyanakkor mindig nagyon nehéz rövid jegyzeteket készíteni ezekről a tételekről, mert rendkívül komplexek.
Találtál kiemelkedő tételeket?
Konkrétumokat nem tudok mondani, hiszen pontosan nem tudjuk, hogy melyik kóstolt tétel honnan érkezett, de azt hiszem, néhány kiemelkedő, 6 puttonyos tokaji aszút találtunk, és ezek nagyon tetszettek. Nagyon változatos a felhozatal. Néhány tétel fiatal még, néhány a tradicionálisabb vonalat képviseli, gombás-bőrös aromákkal és oxidatív jegyekkel, de azt gondolom, mindegyiknek helye van a versenyben. Hozzám a legközelebb azok az édes borok állnak, amelyek tipikus vargányás és klementines-narancsos jegyekkel, mellette pedig szép savakkal rendelkeznek - ezeket nagyon szeretem. A kulcs mindig a savakban rejlik, ezek garantálják, hogy a bor egyensúlyban legyen. Szerencsére itt kevés olyan bor van, amelyekből hiányzik a megfelelő mennyiségű sav. Ha egy bor nagyon édes ugyan, de a jó savak egyensúlyban tartják, mint azt a Vinsanto-t, amit együtt kóstoltunk (szerk. a masterclass utolsó tétele), akkor igazán kiváló tud lenni.
Az imént tartottál egy masterclass-t, ami szerintem nagyon izgalmas volt – már csak azért is, mert Magyarországon ritkán találkozunk görög borokkal. Olvastam, hogy olyannyira rajongsz értük, hogy még a nyelvet is elkezdted tanulni. Hogyan kerültek a görög borok az életedbe?
Mindig is érdekelt az ókori történelem és a mitológia, életem első görög útján is történelmi helyszíneket látogattam végig, és nagyon élveztem - azóta is rendszeresen visszajárok Görögországba. Ahogy egyre többször jártam az országban, elkezdtem görög borokat kóstolni, és rájöttem: ebben az országban igazán jó tételek készülnek, és ezekről sokan még csak nem is tudnak! Mostanra szerencsére ez a helyzet megváltozott, Londonban legalábbis egyre népszerűbbek a görög borok, és minden nagyobb kereskedőnél lehet ilyeneket találni. Persze van még hová fejlődni. Én magam valószínűleg több görög szigeten voltam már életemben, mint a görög barátaim, és az is valószínű, hogy több görög borvidéken megfordultam már, mint azok, akik az országban élnek, ugyanakkor még nem voltam mindenütt, szóval még sok felfedezni való vár rám.
Én úgy tapasztaltam, hogy a görögök számára nagyon fontos a tradíció. Nyitottak az új dolgokra a borkészítésben? Említetted például a narancsborokat, de ezen kívül mit tapasztalsz, hogyan állnak az éppen aktuális trendekhez?
Igen, narancsborokkal gyakran találkozom, és ugyanez igaz a natúr borokra is – görög natúr borok egy ideje már szép számmal készülnek. Fontos számukra a tradíció, amikor a kulturális és természeti örökségeikről van szó, ragaszkodnak például az őshonos fajtákhoz, amelyek az országukban fellelhetők. Ugyanakkor nagyon nyitottak, sok modern borászati technikát kipróbálnak, főleg, ha ezeket arra használhatják, hogy teljes mértékben felfedezzék az őshonos fajtákban rejlő potenciált. A teljesen tradicionális borok között is találok kiválókat, és azt gondolom, hogy ezeknek elég csak egy kicsit elmozdulni a modernitás felé. Szerintem a legjobb, ha a tradíció és a modernitás egyensúlyban van. Az embereknek különböző az ízlésük, különbözőek az elvárásaik, ezért, ha különböző stílusú borok készülnek, az a legizgalmasabb.
Sokszor szóba kerül a klímaváltozás és a globális felmelegedés, illetve ezek hatása a borkészítésre - különösen a mediterrán területeken. Ugyanakkor gyakran elfelejtjük, hogy maga a fenntarthatóság nem csak a környezeti szempontok előtérbe helyezését jelenti, sokkal inkább egy szemléletmód, a távlati célokban való gondolkodás összessége kellene, hogy legyen. Mit gondolsz erről?
Igen, ez teljesen így van. A görögök a tradíciókra építenek, de nyitottak az új technikákra, és így azt gondolom, ezzel a szemlélettel újabb évezredekre megalapozzák jövőjüket, és persze a görög borok jövőjét is.
Ha valaki végignézi az Instagram oldaladat, ahol szintén az látszik, amit az imént is említettél már: sokat utazol. Gyakran találkozol utazásaid közben magyar borokkal?
Londonban igen, hiszen Londonban mindent megtalálsz. Ez a város az egyik olyan helye a világnak, ahol szó szerint minden van. Amikor utazom, akkor viszont az arra a vidékre jellemző borokat szeretem kipróbálni, így emiatt máshol nem nagyon találkozom magyar borokkal. A cégünk viszont két magyar borászattól is vásárol borokat – ezek közül az egyik Tokajban, a másik a Balatonnál működik.
A sok terület közül van kedvenced, amivel szakmailag a legszívesebben foglalkozol?
Szeretek borászatokkal dolgozni, szívesen segítek nekik abban, hogy sikeresek legyenek a piacon: segítem őket a stratégia kialakításában, a termékválaszték, az árazás kérdéseiben.
Látsz olyan kihívást, amit szeretnél kipróbálni a szakmádban?
Nem feltétlenül. Nem vagyok olyan, aki hosszú távon előre megtervez mindent, szeretek a MOST-ban élni. Szeretem látni, merre visz az élet. Szeretem a munkám, azt a szektort, ahol dolgozom, szívesen foglalkozom a borok importjával, mivel ezzel a vásárlók szemléletét is tudom formálni. Szeretnék természetesen többet felfedezni a világból, mert még mindig van néhány olyan borvidék, ahol nem jártam – szerencsére nem olyan sok. És hát jó lenne, ha egy napon saját borászatom lenne Görögországban. A férjem és én évek óta beszélgetünk már erről, de még mindig nem valósítottuk meg ezt az álmunkat – talán a jövőben erre is sor kerül.
Milyen tanácsot tudnál adni a magyar borászatoknak marketinges szemmel? Mi lehetne a magyar borok előnye a nemzetközi piacon?
Nagyon érdekes vulkanikus terroirjaitok vannak. Sokaknak, akik borkereskedelemmel foglalkoznak, a magyar borok hallatán egyből a vulkanikusság jut eszükbe. Nem csak a furmint ismert, de a juhfark is Somlóról, a Balaton környékén is sok területen vannak vulkanikus talajok. Az én kedvenc magyar boraim is ilyen talajról származnak. Ez egy olyan izgalmas sajátosság, amiről érdemes beszélni. A másik lehetőség, amit Dél-Afrika csinált. Sok kis borászat van az országban, akik külföldre együtt utaznak és közösen dolgoznak a boraik promócióján. A nagyobb mennyiségben nagyobb erő rejlik. Ha a borászatok együtt dolgoznak, segítik egymást, egymás borát is promotálják, akkor nagyobb hatást tudnak elérni.
Ha egy fárasztó nap végén hazaérsz, mi a kedvenc italod?
Ilyenkor általában gin-tonikot iszom! (mosolyog). Ha egy üveg bort nyitok ki, az minden alkalommal más lesz, az ízlésem túlságosan változatos, és hogy mit nyitok ki, az az évszaktól és attól is függ, hogy éppen hogyan érzem magam. Lehet egy spanyol godello vagy egy német rizling, vagy egy timorasso Piemontból. Ha tél van, akkor pedig imádom az Észak-Rhone syrah-it.
Winelovers borok az olvasás mellé
Hasonló cikkek
A Top 100 legjobb bor közé már csak aranyérmesek kerültek
Megjelent a Winelovers Wine Awards eredményeit listázó digitális kiadvány
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!