Két különleges bor a Jura borvidékről: vin jaune és vin de paille
2024-09-16 | Dargó Sándor
Ebben a cikkben egy kevésbé ismert francia borvidékre, a Jurába látogatunk el. Utazásunk célja, hogy a borvidék két emblematikus borát, a sárga bort (vin jaune), valamit a szalmabort (vin de paille) ismerjük meg közelebbről.
Utazásunkat először a régió földrajzi majd bortörténeti megismerésével kezdjük, ezután számba vesszük a jelenkori borkészítés főbb jellegzetességeit. Végül pedig bemutatom a már említett két borkülönlegességet, a sárga-, valamint a szalmabort.
A Jura szó jelentése hegyi erdő, emellett egy a svájci határ mentén lévő francia megyének, valamint egy hegységnek is a neve. A megyét valamivel kevesebb, mint 300 ezer ember lakja, melynek székhelye a 17 ezer lakossal rendelkező Lons-le-Saunier. A Jura elnevezésű középhegység egy része átlóg Svájcba. Legmagasabb pontja 1720 méter.
Míg a Jura hegység területe számos megyének és két országnak is részét képezi, a borrégió az azonos nevű megyére koncentrálódik, annak is az alacsonyabb 2-400 méter tengerszint feletti magasságú részére. Ez egy meglehetősen kicsi borvidék. Jelenleg mindössze nagyjából 1800 hektáron folyik a termelés, ami a somlói borvidéknek kevesebb mint kétszerese.
Nagy múltú, de visszaszorult bortermelés
Már a római hódítások előtt a kelták, illetve a gallok is készítettek bort a vidéken. A bortermelésről szóló első írásos emlékek a rómaiak által maradtak fenn az első századból.
A XVII. századi tízéves háború során a franciák elhódították a területet a Német-Római Császárságtól, amit a borkészítés ideiglenesen megsínylett. Jó néhány évtizedbe telt mire a borkészítés is kiheverte a sokkot, amit lassú de tartós felemelkedés követett. Ennek egyik jeleként az első borkésztítést, azon belül is a tiltott és engedélyezett szőlőfajtákat érintő szabályozást már a franciák léptették érvénybe 1732-ben.
Az 1890-es években már közel 20 ezer hektáron folyt a termelés, amikor is a philoxéra járvány teljesen tönkretette ezt a borvidéket is, mint megannyi másikat Európában. A bortermelés, a kórokozónak ellenálló hibrid fajtákkal, mindössze 2000 hektáron indult újra.
1936-37-es első modern francia bor klasszifikáció négy AOC-t ismert el, melyek száma mára hétre bővült:
- Arbois
- Cotes de Jura
- L’étoile
- Chateau Chalon
- Crémant du Jura
- Macvin de Jura
- Marc du Jura
Érdemes megjegyezni, hogy a lista utolsó három eleme egy habzóbor, egy erősített bor valamint egy párlat.
Eme rövid áttekintés után pedig koncentráljunk a cikk elején említett két bortípusra: a sárga (vin jaune), valamint a szalmaborra (vin de paille).
Kép forrása: www.laroutedesblancs.com
Vin jaune, a sárga bor
Négy AOC-ben (Arbois, Château-Chalon, Côtes-du-Jura, L’Étoile) is készítenek sárga bort. Kizárólag a savagnin nevű fajtából készíthető, amely a traminer családjához tartozik, a legközelebbi magyar rokona a furmint. Készítéséhez elengedhetetlen egy bizonyos luxus cikk: az idő.
A sárga bor ugyanis legalább 6 évet és 3 hónapot tölt a pincében, mielőtt forgalomba kerülne, amiből minimum 5 év a tölgyfahordós érlelés. A bor ezt az időt a legnagyobb nyugalomban tölti; az üledékektől sem szűrik meg, és az elpárolgó bort sem pótolják. Az elpárolgott mennyiséget pótlandó bor hozzáadása az oxidáció megakadályozására szolgálna, vagyis arra, hogy a bor ne menjen tönkre, és ne változzon ecetté.
Hogy lesz a sárga borból mégis egy nemzetközileg elismert és keresett borkülönlegesség?
A hordóban a bor felszínén egy élesztőréteg alakul ki, amely megóvja a bort az oxidációtól. Pontosabban szólva egészen lelassítja azt, amelynek eredményeképpen kialakul a sárga bor különleges szín- és ízvilága. A hordós érlelés után a bor az erre a típusra jellemző, 62 cl űrtartalmú, úgynevezett clavelin palackokba kerül. Az űrtartalom arra utal, hogy a párolgással 1 liter borból 62 cl marad az 5 év hordós érlelés végére. Az elpárolgó részt az angyalok jussának is hívják. A sárga bor nevét a színének köszönheti, a Jura aranyának is nevezik, és a világ legjobb száraz fehérborai között tartják számon.
Fogyasztani nem túlságosan lehűtve 13 és 15 fok között ajánlott. Jellemző rá a dió, mandula, méz, fahéj, vanilia, karamell, szerecsendió, néha még a mézeskalács aromái is.
Milyen étel mellé párosítható?
Amennyiben egyszerű kíséretet keresünk, érdemes diót, aszalt gyümölcsöket, esetleg liba vagy kacsamájat adni mellé, de egy érlelt Comté sajt is tökéletes választás. Ha főétel mellé szánjuk, érdemes erdei gombás ételek vagy pisztráng mellé kínálnunk.
Vin de paille, a szalmabor
Ellentétben a sárga borral, amely száraz, a szalmabor egy édes bor. Hogy az ellentéteket fokozzuk, a szalmabor a sárga borral ellentétben nem a színéről kapta a nevét, hanem a készítésével kapcsolatos.
A szüretelés után a fürtök legalább 6 hétig, de akár 6 hónapon át száradnak. A szárítás történhet állványokon vagy szalma ágyon. Utóbbi módszerből ered a bor neve. Ezt legalább két éves érlelés követi 228 literes fahordókban. Ezután jellemzően 0,375 literes üvegekbe palackozzák ezt az édes borkülönlegességet. A szelektált szüretelésnek, illetve szárításnak köszönhetően a bor természetesen magas cukor- és alkoholtartalommal rendelkezhet. Utóbbi akár a 17%-ot is elérheti.
Kép forrása: Wikipédia
Hasonlóság a két bor között, hogy majdnem ugyanazokban az apellációkban készülnek. A szalmabor esetében ezek az Arbois, Côtes du Jura, és L’Etoile apellációk. A savagnin mellett a szalmabor a chardonnay, poulsard és trousseau szőlőfajtákból készül.
Színére a mélyebb árnyalatok jellemzőek, mint az aranysárga, borostyán vagy akár a mahagóni. Illatában felfedezni az aszalt gyümölcsöket, a fügét, a birsalmát. Ízére is jellemzőek az aszalt gyümölcsök, beleértve a szőlőt, szilvát, de még az almát is. Ha hagyjuk érni, akkor vaniliás, kókuszos ízek is kifejlődhetnek.
Igazán hidegen, 5-8 fokon érdemes kínálni liba- vagy kacsamáj mellé. De tökéletes kiegészítője lehet egy sárgabarack-, mandula- vagy diótortának, esetleg egy csokoládés desszertnek.
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!