A weboldal 320px-es felbontás alá nincsen optimalizálva.

Kérjük tekintse meg nagyobb felbontású eszközről oldalunkat!
Menü

Lányok Sopronból 2. rész

Beszélgetés Birgit és Katrin Pfneiszllel

2008-09-04 | Tóth Adrienn


Lányok Sopronból 2. rész

Tegnap közöltük annak az interjúnak az első részét, amelyet Birgit és Katrin Pfneiszllel készítettünk a közelmúltban a család osztrák pincészetében. A két lány egyébként a magyar, soproni pincét vezeti, csak a helyszín dekoratívabb volta miatt választották Ausztriát a beszélgetés helyszínéül.


 

A beszélgetés eleje IDE kattintva olvasható.

Második fogás: Mediterrán tonhalsaláta – Tangó 2006.

B: A Tangó idén cabernet sauvignon, merlot és shiraz szőlőfajtákból állt össze. A 2006-os a második széria, de az összetétel kiválasztásánál mindig az aktuális év adottságaihoz igazodunk.



Épp amikor megérkeztünk a pincéhez, velünk együtt jött egy elég csúnya jégeső is. Gyakran jelent ez gondot errefelé?

B: A legtöbbször abszolút lokális, Balfon és Sopronban most sem okozott kárt, csak itt a pince előtti szőlőknek esett neki (az interjú helyszíne az osztrák pince volt). Ez egyébként nagyon erős volt, és ilyenkor nem tudsz mit csinálni, csak nézed. Őszintén mondom, én majdnem sírva fakadtam.

Elég nagy jégdarabok estek, és viszonylag hosszú időn át tartott a vihar, nagyon rossz érzés volt, ahogy többször is újrakezdődött. Most nem is a bogyókat, inkább a leveleket féltem, nehogy túlságosan károsodjanak, persze valószínűleg új leveleket hajtanak majd a tőkék, de az így kiesett idő nagyban befolyásolhatja majd a szüretet.



Sok helyen jártál a világban, Kaliforniában, Olaszországban, Chilében, hogy minél több tapasztalatot gyűjts össze. Melyik volt a kedvenced?

B: Új-Zélandra emlékszem vissza a legszívesebben azok közül a vidékek közül, ahová a bor miatt eljutottam. A Villa Maria pincészetnél dolgoztam, egyébként az ő boraikat itthon is meg lehet vásárolni. Új-Zéland azért különleges, mert ez az ország nem olyan, mint a többi új-világi borország. Évről évre különbözik az időjárás, tehát igenis vannak évjáratok, és egyáltalán nem olyan forró az éghajlat mint azt a többi új-világinál már megszoktuk.

Birgit elmondta, hogy egy nőiesebb vonalat szeretne képviselni a borkészítés terén, a borok számára inkább a gyümölcsről és a harmóniáról, mint a tanninról és a tölgyfahordóról szólnak. Más területeken is változtattatok a korábbi koncepción?

K: Megújítottuk a címkéket is egy kicsit, mert nem tetszettek annyira nekünk. A letisztultabb arculattal egyszerre eleganciát és fiatalosságot szerettünk volna adni a borok megjelenésének.

A 2004-eseknél történt meg először a csere, pont ott volt egyébként is egy váltás. Amikor rendezvényeken kóstoltattam, tapasztaltam, hogy amíg az emberek szívesen megkóstolják a 2003-as borokat, addig a 2004-eseket visszautasítják, merthogy az nem volt jó évjárat. Abban tévednek, hogy egy kevésbé jó adottságú évjáratban nem lehet jó bort csinálni, inkább az a helyzet, hogy sokkal több munka van vele, sokkal több figyelmet követel magának.

Birgit szerette volna meggyőzni az embereket arról, hogy 2004-ben is lehet csodálatos bort készíteni, és mivel ezt egyesével elég nehéz lett volna mindenkinek elmagyarázni, úgy döntöttünk, hogy a címkén keresztül üzenünk a fogyasztóknak.

Arra gondoltunk, hogy a 2004-es évnek adunk egy megnevezést, amolyan szlogent. Birgit már akkor állandóan kint volt a szőlőben, én még nem tartottam vele, de most már én is látom, hogy milyen gyakran változik az idő, mennyire különbözőek az egyes évjáratok. 2004-et a „Hűvös eleganciának” neveztük el, amely a kékfrankos, a cabernet sauvignon és a merlot borok címkéjén jelent meg.



Az elnevezés, úgy gondoljuk, magáért beszél: a szokásosnál hűvösebb év elegáns borokat eredményezett. Emlékszem, hogy amikor ezeket a borokat először kóstoltam, az jutott eszembe, hogy olyan bájosak. Nagyon szeretem Audrey Hepburn színésznőt, és ezek a borok rá emlékeztettek. Ez is került a hátcímkére, ahová nem egy szokásos borleírást akartunk tenni. Bevált, mert ma már úgy keresik az emberek, hogy az Audrey Hepburn-ös bor.

A „Hűvös elegancia” után milyen lett a következő év?

K: A 2005-öt „Starlings’ favorite”-nek neveztük el. Általában játszunk a három nyelvvel: a magyarral, az angollal és a némettel, szerintünk ez nem jelent problémát. A magyarul „seregélyek kedvence” évjárat jelentése megint csak egyértelmű, ebben az évben ugyanis rengeteg seregély volt, néha már azt hittük, hogy semmi nem marad a tőkéken. A rémálomszerű események miatt Hitchcock Madarak című filmje jutott eszünkbe.

Azt még el kell mondani, hogy miután eldöntöttük, hogy megváltoztatjuk az édesapánk által korábban használt címkéket, szerettük volna, hogyha valamilyen módon hozzá is kötődnek az újak, így a szőlőfajták neve az ő kézírása mintájára kerültek a palackokra.

Harmadik fogás: Burgonyás rétes mogyorós uborkasalátával és fűszermártással – Impression Rouge 2005.

Előny vagy hátrány nőnek lenni a borász szakmában?

K: Nekünk igazából az a furcsa, hogy egyáltalán csodálkoznak azon, hogy nő létünkre borászkodunk, metszünk vagy a traktoron ülünk. Számunkra egyáltalán nem számít férfimunkának a fűnyírás sem. Azt is sokan furcsállták, amikor megszereztem kamionra a jogosítványt.

E szerint nem kell félteni benneteket.

K: Mi szerencsések vagyunk, mert ugyan törekszünk az önállóságra, arra, hogy magunk oldjuk meg a felmerülő problémákat, de az édesapánk itt van, ha a tanácsára, tapasztalatára van szükségünk.

Másrészről fontos nekünk a bizalma is, hogy engedjen minket. Hiszen ha bármilyen jó szándékkal is, de állandóan beleszólna abba, amit csinálunk, akkor az visszafogná a fejlődésünket.



Kik isszák, kinek ízlenek a Pfneiszl borok?

B: A fesztiválokon rendszeresen jönnek hozzánk idősebbek, akik már ismerik, és szeretik a borainkat. Mostanában azt vettük észre, hogy sok fiatal is jön, akiről először azt hittük, hogy most találkoznak először a borainkkal, és kiderül, hogy nem. Van egy lány például, aki először egy Volt fesztiválon kóstolta a késői szüretelésű zenitünket, de most már megkeres minket a Borfaluban vagy a Borfesztiválon is.

Hol kelnek el a borok, itthon vagy inkább külföldön?

K: A magyar borok nagy részét Magyarországon adjuk el, de nekünk fontos, hogy külföldön is megismertessük őket. Németországban, Münchenben voltunk tavaly Birgittel, és az osztrák mellett a magyar borainkat is kivittük. Az előbbieket persze már ismerik, szeretik, úgyhogy mindenki megkóstolta őket.

Az azonban nagyon jól esett, hogy amíg az idősebbek elutasítóbbak voltak a magyar borokkal, addig a fiatalok nagyon kíváncsian álltak hozzánk, és szívesen ismerkedtek meg az újdonságokkal. És mi is bizonyíthatná, hogy sikere van a magyar boroknak külföldön, mint az, hogy az Újra Együtt Kékfrankosunkat Elefántcsontparton is forgalmazzák.

Van olyan piac, amellyel mégsem boldogultok?

K. Svájcban például nincs könnyű dolgunk, mert a boraink, főleg mióta a nővérem készíti őket kevésbé a fáról, inkább a gyümölcsről szólnak, ott pedig inkább a tanninbombákat keresik. Ha úgy találjuk, hogy egy ország közönségének nem tetszenek a boraink, akkor inkább mások felé nyitunk.

Negyedik és ötödik fogás: sajttál és Mentesből készített jégkása



Még ha a család osztrák borai meg is nyitnak néhány ajtót, akkor sem lehet könnyű ennyi különböző országgal foglalkozni.

K: Tényleg rengeteg energiát kíván. Mióta másfél éve részt veszek ebben, gyakorlatilag állandóan úton vagyok, ha nem, akkor pedig vagy az egyetemen vagy a szőlőben töltöm az időmet. Ha belegondolok, gyakorlatilag más programom nincs is. Valószínűleg azért tudjuk ezt ilyen intenzitással csinálni, mert fiatalok vagyunk, apukám szokta is mondani, hogy örül, hogy itt vagyunk, mert ő már egy kicsit belefáradt.

És hát Birgit és Katrin tényleg tele van energiával. Hamarosan egy általuk készített meglepetésről is beszámolunk majd, amely Sopront a távoli világhoz köti.

Ha érdekelnek további írásaink a témában, jelentkezz Téma hírlevelünkre!


 

 



Minitanfolyam

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!