2012-ből jönnek ki az első Csopaki Kódex-borok
Jásdi Istvánt kérdeztük 2. rész
2013-07-06 | Tóth Adrienn
Jásdi Istvánnal készített interjúnk első részében a pincészet indulásától máig eltelt időt figyeltük meg, elsősorban az olaszrizling szempontjából. Ma pedig a Csopaki Kódexről és az Olaszrizling szerintünk rendezvényről beszélünk majd. A helyi, hivatalos bortörvények által megkövetelt kritériumokon túl sok országban működnek önszerveződő borászkezdeményezések egy magasabb fokú minőség biztosítása érdekében. A Csopaki Kódexnek is ez a célja?
Cikkünk előző részéhez kattints IDE!
Pontosan. Hiszen a szándék ebben az esetben is onnan indult, hogy a dűlőszelektált borok nem illettek bele a legújabb termékleírásokba. Természetesen nem azzal volt a gond, hogy nem feleltek meg az abban szereplő kitételeknek, épp az ellenkezője volt a helyzet, sokkal szigorúbb elképzelések alapján készültek.
Épp ezért, amikor ezzel a helyzettel szembesültem, elkezdtem egy olyan – országosan használható – minőségbiztosítási rendszert kialakítani, amely önkéntes alapon megoldhatná ezt a problémát, de nem találtam hozzá partnereket.
Később úgy alakult, hogy pont itt a szomszédban találtam rá a segítségre, amikor ugyanis a szintén csopaki Szent Donát Pincészetet irányító Kovács Tamás végzett az egyetemen, megkeresett egy hasonló ötlettel. Kérésére nekem csak elő kellett rántanom a fiókomból a vázlatokat, és így kettőnk munkájának köszönhetően két éve megszületett a Csopaki Kódex.
Melyik évjárathoz köthető az első Csopaki Kódex-borok megjelenése?
A rendszert két éve, 2011-ben hoztuk létre, tehát elviekben ez lehetett volna az első évjárat. A magas átlaghőmérsékletnek köszönhetően ugyanakkor olyan alkoholtartalmú borok születtek, amelyek nem feleltek meg a kódex előírásainak. Ekkor megtehettük volna, hogy megváltoztatjuk a szabályokat, de úgy gondoltuk, ha tényleg komolyan akarjuk venni magunkat, ettől tartózkodnunk kell.
Az önként vállalt előírások betartását hogyan ellenőrzik?
A Kódex-bor alapanyagának szánt ültetvényeket előre meg kell nevezni, ezeket tavasszal és nyáron végigjárjuk. Ahogy mi, borászok együtt, egymás szőlőit figyelemmel kísérjük, úgy teszünk az újborokkal is, közösen kóstolunk. Mindenkinek mindig készen kell állnia egy ellenőrzésre, és mivel ezt folyamatában végezzük, figyelemmel tudjuk követni az egyes tételeket. Ha például egy ültetvény termésében nincs sok sav, akkor a borában sem lehet.
A Csopaki Kódexen túl a pincéhez kötődik az Olaszrizling szerintünk, amely mára egy többnapos rendezvény, komplex célkitűzéssel. Honnan indult és hova fejlődött ez a program?
A kezdeményezés három évvel ezelőtt kelt életre, de ekkor még csak borászokat szólított meg. A lényeg az volt, hogy olyan emberekkel üljünk le beszélgetni és kóstolni, akik komolyan veszik ez a szőlőfajtát.
Milyen tapasztalatokat sikerült levonni?
Az rögtön egyértelmű volt, hogy hatalmas lehetőségeket rejt a fajta, például azáltal, hogy különböző kategóriákban is magas minőségű, finom bort tud adni, legyen szó botritizálódott szemekkel vagy ezek nélkül készült száraz és édes tételekről. Minden stílusra tudtunk szép példákat kóstolni már a rendezvény első évében.
A kérdés akkor az volt, hogy hogyan tudunk terroirborokat készíteni, amelyek úgy megmutatják a termőhely egyediségét, mint a rajnai rizling Wachauban, a chardonnay Burgundiában, a furmint Mádon, Tokajban.
Milyen választ találtak erre a kérdésre?
A főbb tanulságok a következők voltak: a kiindulópontot az egészséges, érett szőlő jelenti. Megállapítottuk, hogy a termést egy bizonyos mértékig érdemes korlátozni, az ihatóság szempontjának megtartása érdekében azonban nem szabad túlzásba esni. Úgy gondolom, ennek a kérdésnek nemcsak az olaszrizlingnél, hanem például a furmintnál is nagy a jelentősége. A túlzott alkoholtartalom tehát tévútnak tűnt.
A savak kapcsán itt Csopakon biztosan nem kell hasonló kihívásokkal megküzdenünk, de szerintem máshol sem ennek irreálisan magas volta jelenti a problémát. A fás ízeknek nemcsak a túlsúlyát, hanem a borokban való megjelenését is kerülnünk kell annak érdekében, hogy képesek legyünk a termőhelyi karaktert megjeleníteni a borokban.
Ezek az összefüggések mind az első évben alakultak ki; mit hoztak a következő esztendők?
A második évben még jobban érezhető volt, hogy egy húron pendül a társaság, hogy egy nyelvet beszélünk. Idén pedig abból a szempontból léptünk előre, hogy Pintér Zsolt jóvoltából a Balatonicum szervezet keretében, amely a Szent Donát, Figula és Jásdi pincék mellett prémium szállodákat, vitorláskölcsönzőket és golfpályákat fog össze, meghirdettük az Olaszrizling szerintünk rendezvényt egy második napon a nagyközönség felé is.
Hol tart most a borvidék, a régió?
Az mondanám a balatoni borászok 5-10%-a jutott el oda, hogy legalább korrektül dolgozik, sajnos azonban még sokan vannak, akik nem vették észre, hogy eltűntek az NDK-s turisták. Pedig ma már csak az működhet eredményesen, aki minden nap feltalálja magát, reagál a világ kihívásaira.
Annak mindenképpen örülök, hogy itt a környéken is tapasztalható a változás, a fejlődés. Csopakon megújult a Vígmolnár Csárda. Balatonfüreden működik a Kredenc Borbisztró, ahol rendszeresen dzsesszkoncerteket tartanak, a Baricska Csárda üzemeltetését átvette a veszprémi Chianti, és ott van a Vitorlás Étterem is.
Kell, hogy télen-nyáron mindig történjen valami. Sajnos azt látom, hogy rengeteg a szomorú ember, aki nem veszi észre, hogy a húsz évvel ezelőtti idők elmúltak itt a Balatonon is. A pozitív szemléletmódnak belülről kell jönnie, nem a külvilágból. Azt azonban örömmel tapasztalom, hogy egyre többen tekintünk így a világra, és az ilyen emberek hamar megtalálják egymás társaságát.
Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz Primőr hírlevelünkre!
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!