A weboldal 320px-es felbontás alá nincsen optimalizálva.

Kérjük tekintse meg nagyobb felbontású eszközről oldalunkat!
Menü

Ősszőlők és vadszőlők a Kárpát-medencében

2021-12-26 | Bihari Zoltán


Ősszőlők és vadszőlők a Kárpát-medencében

Talán nem közismert, hogy hazánk területén valaha, évmilliókkal ezelőtt számos „ősszőlő” élt. Ezt a tényt több borvidékünkön is, ügyesen marketing célokra is felhasználják, mint máshol Európában is.


 

Természetesen az akkori szubtrópusi klímán élt fajok ökológiai igényei messze különböznek a mai klímától, sőt azoknak a fajoknak a ma termelt szőlőnk nem is leszármazottja.

 

A paleobotanikusok szerint a Vitis nemzetség 28 millió éve jelent meg Észak-Amerikában (Yizhen et al. 2013). Ma két nagy géncentrumát ismerjük (Chen et al. 2007, Moore 1991), 28 faj fordul elő Mexikó északi és az USA déli részén, 30 faj pedig Kelet-Ázsiában. További 2 faj areája húzódik Spanyolországtól Pakisztánig. A Vitis nemzetségen belül két alnemzetséget különböztetünk meg: a Muscadinia és Euvitis. Ezek 18 millió éve válhattak külön. A genetikai elemzések szerint a Vitis nemzetség monofiletikus származású, vagyis valamennyi szőlőfaj egyetlen ősre vezethető vissza. A Vitis fajok törzsfejlődéstani értelemben nemrégiben különültek el egymástól, így közöttük reproduktív akadály még nem alakult ki. Ennek köszönhetően könnyen keresztezhetőek.

 

Hazánk területéről számos Vitis kövület került elő. A Vitis hungarica Andreánszky, 1951 nevű szőlőfajt Egerben sikerült megtalálni, a Kis-Eged hegyen, palarétegek között (Andreánszky 1951), mely 25-30 millió éves lehet. A Vitis teutonica (Braun 1854) fajt hazánkban Bujákon, Egerbaktán, Mádon, Nagybarcán, Tállyán, Upponyban találták meg (Andreánszky 1959). Ezt a fajt egy Avignontól északra talált fosszília alapján írták le, korát 4-10 millió évesre tehetjük.

 

Balatonszentgyörgyről is előkerült egy 7,5-8 millió éves fosszília a Vitis szakmanygyorgyii Hably 2013 (Hably, 2013). A hazánkból leírt fajok közül ez az egy, amelyik nemzetközileg elismert. Bánhorváti és Dédestapolcsány területén került elő a Vitis banensis Andreánszky 1961 nevű, 5-10 millió éves szőlő kövület (Andreánszky 1964).

 

Több szőlőfaj 10-13 millió éves lenyomata ismert a Tokaj környéki kőzetekben is (Erdőbénye: Vitis tokajensis Stur, Mád: V. teutonica). Sajnos a V. tokajensis leírásának alapját képező példány fosszilis lenyomata a bécsi Természettudományi Múzeumban (Naturhistorisches Museum) nincs meg, elveszett, vagyis csak egy rajz létezik a fajról. Így sajnos mára a lelet nem vizsgálható. Ennek köszönhető, hogy a szívünknek kedves V. tokajensis (Stur 1867) is ma már csak magyar honlapokon fordul elő. Az azonban tény, hogy 12-5 millió éve éltek Tokaj-Hegyalja területén is ősi szőlő fajok. Akkoriban a szubtrópusi klíma nagyszerű élőhelyeket teremtett a szőlő-liánok számára. A vulkanikus időszak végére létrejöttek a ma is megtalálható domborzat geológiai alapjai.

 

Ősszőlők és vadszőlők a Kárpát-medencében

A Vitis tokajensis levéllenyomatának rajza (Stur 1867)

 

Megkövesült szőlőmagok tanúságai szerint a nemzetség ősi fajai a pliocén korban az északi félteke (meleg) mérsékelt égövében mindenfelé nőttek. Elterjedési területük azonban a jégkorszakban drasztikusan összezsugorodott, így a Kárpát-medencéből is kipusztultak. Mindössze a Földközi-tenger mentén élhették túl ezt az időszakot. A jégkorszakot Eurázsiában csak a ligeti szőlő (a latin neve helyesen: Vitis vinifera L. subsp. sylvestris, tehát hivatalosan nem önálló fajnév a Vitis silvestris!) vészelte át, a többi fajuk végérvényesen kipusztult. Észak-Amerikában és Ázsiában azonban a Vitis nemzetség több faja is fennmaradt. A Jégkorszak idején a refúgiumokban (menedékhelyeken) elszigetelt, genetikailag eltávolodott szőlőfajok a felmelegedéssel ismét terjeszkedni kezdtek. A Jégkorszak után a Kárpát-medencében is megtelepedett a ligeti szőlő, mely lombos erdőkben talált megfelelő élőhelyre.

 

A ligeti szőlő -a borszőlő őse- egy fénykedvelő lián, mely a mérsékelt övön él, és mára jellemzően a folyó-menti erdőkbe szorult vissza, ahol a filoxera nem károsítja (Levadoux 1956, Arnold et al. 1998). Széles elterjedésű faj, Nyugat-Európától a Földközi-tenger medencéjén keresztül egészen a Kaukázusig megtalálható, de az elmúlt évtizedekben rendkívül lecsökkent az európai állománya, sőt a legtöbb korábbi elfordulási helyén kipusztult (Arnold et al. 1998). A jelenlegi elterjedése fragmentált, elkülönült mikropopulációkból áll. 

 

Ősszőlők és vadszőlők a Kárpát-medencében

Ligeti szőlő (Vitis silvestris subsp. silvestris)

 

A 19. század végén megjelent filoxéra, peronoszpóra, lisztharmat és feketerothadás az arra fogékony ligeti szőlőt is károsította, jórészt kipusztította. A valaha a középhegységekben is közönséges ligeti szőlő esetében a teljes kipusztulással lehet számolni. További veszélyt jelent a fajra, hogy a filoxéra járvány után hazánkba behozott több amerikai származású szőlőfaj, -melyeket alanyként a mai napig alkalmazunk- kivadult, így az ártereken döntően ezeket az amerikai fajokat találhatjuk meg, leggyakrabban a V. riparia’-t (Bodor 2010, Bodor et al. 2010). A még megmaradt, látszólag ligeti szőlőtőkék jelentős része azonban már hibrid változat. Ezek a hibridek ellenállnak a különböző betegségeknek, így a tiszta génállományú ligeti szőlő mára rendkívül megritkult, aminek köszönhetően hazánkban is védett, ritka fajjá vált, eszmei értéke 10.000 Ft. Néhány folyó-menti élőhelyen maradt fenn a faj, főként borvidékektől távolabb, mint a Szigetközben, Dunakanyar környékén, Csepel-szigeten, Gemenci-erdőben, Dráva mentén, Felső-Tisza mentén, és még néhány további helyen (Dénes és tsai. 2012). 

 

Tokaj-Hegyalja Bodrog és Tisza melletti ártéri erdeiben a 2021-es felmérés (ANPI Biotikai Adatbázis) eredményeként mindössze egyetlen helyen került elő egy hibrid példánya Sátoraljaújhely határában. A 2000-es években még Sárospatak (Szirmai Orsolya), és Vámosújfalu (Kevey 2004) közigazgatási területéről is jelezték, bár azok hibrid vagy tiszta genetikájú volta kérdéses. Ránézésre a meghatározása legkönnyebben ősszel lehetséges, ugyanis míg a kivadult fajok levelei sárgára színeződnek lombhullatás előtt, addig a ligeti szőlő vagy hibridjeinek egy részéé vörösre. 

 

A szőlő fajok közül ez az apró szemű ligeti szőlő lett a mai borszőlő őse. A szőlő művelésbe vonása és háziasítása 9-10 ezer éve kezdődött Irán északi részén, illetve a Kaukázus környékén (Châtaignier 1995, McGovern et al. 1996, McGovern és Rudolph 1996, Zohary 1996, Zohary és Hopf 2000). A szőlő már háziasított formája került el innen a Közel-Keletre és Közép-Európába, ahol a másodlagos nemesítése megtörtént (Grassi et al. 2003, Arroyo-Garcia et al. 2006). A legősibb, borra utaló bizonyíték Grúziából (Georgia) került elő (McGovern 2017).

 

Nem elfeledhető azonban az sem, hogy a kínaiak legalább négyezer éve ismerik a szőlőbort, és 10 ezer éve készítenek rizs bort, ahogy azt kínai évkönyvekből tudjuk. A ligeti szőlőből a szelektálásnak köszönhetően fejlődött ki a kerti szőlő (Vitis vinifera sativa), majd 2–3000 év termesztés eredményeként a mai borszőlő (Vitis vinifera vinifera). A borszőlő óriási karriert futott be, hiszen minden kontinensre betelepítették, 7,5-8 millió hektáron termesztik, amiből több mint 270 millió liter bor készül (Internet1). 

 

Irodalom

Andreánszky G. 1951. Adatok a harmadkori flóra ismeretéhez. Földtani Közlemény, 81/7-9: 320–328.

Andreánszky G. 1959. Die Flora der sarmatischen Stufe in Ungarn: Die paläoökologischen und zönologischen Beziehungen ihrer Entwicklungsgeschichte. Akadémiai Kiadó, Budapest, 360 pp. 

Andreánszky, G. 1964. Ergänzung zur Kenntnis der sarmatischen Flora Ungarns III. Ann. Hist. Nat. Hung., 56: 97-116. 

Arnold C., Gillet F., Gobat J.M. 1998. Situation de la vigne sauvage Vitis vinifera subsp. silvestris en Europe. Vitis, 3/4: 159–170.

Arroyo-García R., Ruiz-García L., Bolling L., Ocete R., López MA., Arnold C., Ergul A., Söylemezoğlu G., Uzun HI., Cabello F., Ibáñez J., Aradhya MK., Atanassov A., Atanassov I., Balint S., Cenis JL., Costantini L., Goris-Lavets S., Grando MS., Klein BY., McGovern PE., Merdinoglu D., Pejic I., Pelsy F., Primikirios N., Risovannaya V., Roubelakis-Angelakis KA., Snoussi H., Sotiri P., Tamhankar S., This P., Troshin L., Malpica JM., Lefort F., Martinez-Zapater JM. 2006. Multiple origins of cultivated grapevine (Vitis vinifera L ssp sativa) based on chloroplast DNA polymorphism. Molecular Ecology, 15/12: 3707-3714.

Bodor P. 2010. A Vitis sylvestris c.c. Gmel. (ligeti szőlő) és további Vitis taxonok kapcsolatának vizsgálata morfológiai bélyegekkel és molekuláris markerekkel. Budapesti Corvinus Egyetem, Doktori értekezés, 134 pp. 

Bodor P., Höhn M., Pedryc A., Deák T., Dücsö I., Uzun I., Cseke K., Böhm É.I., Bisztray G.D. 2010. Conservation value of the native Hungarian wild grape (Vitis sylvestris Gmel.) evaluated by microsatellite markers. Vitis, 49/1: 23-27.

Châtaignier C. 1995. La Transcaucasie au Néolithique et au Chalcolithique. British Archaeological Series, 624: 1–240.

Chen Z., Hui R., Wen J. 2007. Vitaceae. Flora of China, 12: 173–222.

Dénes B., Kevey B., Tiborcz V. 2012. Current and 20th century distributions of Vitis sylvestris in Hungary. Folia Oecologica, 39/2: 99-106.

Grassi F., Labra M., Imazio S., Spada A., Sgorbati S., Scienza A., Sala F. 2003. Evidence of a secondary grapevine domestication centre detected by SSR analysis. Theoretical and Applied Genetics, 107: 1315-1320.

Hably L. 2013. The Late Miocene flora of Hungary. Geologica Hungarica series Palaeontologica, 59: 1-175.

Internet1. www.wsetglobal.com/media/3009/wine-production-a-global-overview.pdf

Kevey B. 2004. Adatok Magyarország flórájának és vegetációjának ismeretéhez IX. Botanikai Közlemények, 91: 13–23.

Levadoux L. 1956. Les populations sauvages et cultivées de Vitis vinifera L. Annales de l'Amélioration des Plantes, 6: 59–117.

McGovern P.E. 2017. Evidence of oldest wine in human history discovered. www.thedrinksbusiness.com/2017/11/oldest-ever-evidence-of-wine-discovered-in-georgia/

McGovern P.E., Glusker D.L., Exner LJ., Voigt MM. 1996. Neolithic resinated wine. Nature, 381: 480–481.

McGovern P.E., Rudolph H.M. 1996. The analytical and archaeological challenge of detecting ancient wine: two case studies from the ancient Near East. In: McGovern PE, Fleming SJ, Katz SH, editors. The origins and ancient history of wine. New York, Gordon and Breach, 57–67.

Moore M.O. 1991. Classification and systematics of Eastern North American Vitis L. (Vitaceae) north of Mexico. Sida, 14: 339–367.

Stur Von D. 1867. Beiträge zur Kenntniss der Flora, der Süsswasserquarze, der Congerien- und Cerithien-Schichten im Wiener und ungarischen Becken. Jahrbuch der Kaiserlich–Königlichen Geologischen Reichs Anstalt, XVII: 77-188. 

Yizhen W., Schwaninger H.R., Baldo M.A., Labate A.J., Zhong G., Simon C.J. 2013. A phylogenetic analysis of the grape genus (Vitis L.) reveals broad reticulation and concurrent diversification during neogene and quaternary climate change. Evol. Biol., 13/1: 141-161.

Zohary D. 1996. The mode of domestication of the founder crops of the Southwest Asian agriculture. In: Harris DR, editor. The origin and spread of agriculture and pastoralism in Eurasia. London: University College London Press, 142–158.

Zohary D., Hopf M. 2000. Domestication of plants in the Old World. 3rd edn. New York: Oxford University Press, 151–159.


Címkék

ősszőlő

Minitanfolyam

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!