Plavac, a balkáni syrah
Összehasonlítottuk a plavac-ot az észak-rhone völgyi syrah stilusokkal
2022-01-05 | Vinoholic
Horvátországban a legtöbb boros beszélgetés a plavac-cal kezdődik és végződik. Sokan a balkán Nebbiolojának nevezik, vendégszerzőnk ezúttal a plavacot a Észak-Rhone syrah stílusaival hasonlította össze, valamint megosztja velünk kóstolási jegyzeteit is, ha kedvet kapnánk egy-egy bemutatott tételhez.
ÉSZAK-RHONE SYRAH STÍLUSA
A Rhone-völgy északi része kontinentális éghajlatú, míg a völgy déli része mediterrán. Északon kemények és nedvesek a telek, a nyarak pedig melegek, a talajképző kőzet a jó hőtartó kapacitással rendelkező gránit és annak metamorf változatai (kristályos pala vagy gneisz), amelyek segítenek ellensúlyozni az északi szelek hűsítő hatását. A régióban az egyetlen engedélyezett kékszőlő fajta a syrah, ami kifejezetten kedveli a gyakori és gyors hideg-meleg váltásokat. A kiemelt termőterületek jelentős része meredek hegyoldal, a talaj nehezen művelhető, ami komoly kihívás a szőlőtermesztőknek. Különösen igaz ez a Cote-Rotie és Hermitage területeken, ezért ott sok esetben a kisebb családi pincészetek is jelentős szereppel bírnak. Ne csodálkozzunk azon, hogy az itteni borok magasabb szinten árazottak.
Főbb oltalom alatt álló vörösboros területek:
- Cote-Rotie: ámbár a legészakibb terület neve „sült hegyoldal”-t jelent, az itteni klíma a délebbi területekhez képest egyáltalán nem perzselő, inkább kellemes napozó hatású, mivel a legjobb területek délre néző gránitdombjai 60 fokos szöget zárnak be a Rhone folyóval. Annak ellenére, hogy 20% viognier fehérszőlő bekeverése is engedélyezett, a legtöbb termelő kevesebb, mint 5%-ot használ a szőlő aromatikájának javításához és egy krémesebb textúra eléréséhez. Itt a talajképző kőzet inkább kristályos pala és gneisz, de a déli, Condrieu-val határos területeken a gránit is feltűnik. A borok erőteljes florális-herbális tónusokat mutatnak, a gyümölcsök málna, ribizli és szeder formájában inkább csak afféle háttérízek.
- Saint Joseph: Valamikor az 1956-os alapítása idején még csak egy kisméretű eredetvédett területet jelentett a folyó másik oldalán a Hermitage-zsal szemben, mára azonban a leghosszabb terület közel 50 km-es kiterjedésével. Dél felé haladva emelkedik a napsütéses órák száma, melynek következtében az északi és déli végeken a szőlő érése között legalább egy hét különbség mutatkozik. A talajképző gránit kőzet aránya is folyamatosan növekszik a metamorf kőzetek kárára. Az éghajlati és geológiai különbség a borok stílusában is tetten érhető. Az északi ízek kiegyensúlyozott fűszeres, fehérborsos gyümölcsízeket mutatnak a déli, testesebb, magasabb tannin- és extrakttartalommal bíró társaikkal szemben.
- Hermitage: Franciaországban a 18-19. században a legdrágább vörösborok erről a területről származtak, sőt -természetesen titokban- a Bordeaux-i borokat is házasították az itteni borokkal, hogy extra mélységet, sötétebb színt és gazdagabb textúrát érjenek el. Maga a hegy egy gránittömb, az ott található szegényes termőtalaj pedig annak bomlástermékei (homok- és kovakő). Érdekes módon a keleti részek sok, az Alpokból lerakódott mészkőréteget és -tömböt tartalmaznak, melyek gazdagabbá és érettebbé teszik a borokat, ezért az itt született nedűket előszeretettel keverik a gránitosabb területek feszesebb tételeivel. Itt is megengedett 15% fehérszőlő használata (marsanne és/vagy roussanne), de ezzel nagyon ritkán élnek a borászok. Az itteni borok legalább 20 év érleléssel érik el maximumukat. A szeder és fekete cseresznyés gyümölcsízeket fiatalon babér, olivabogyó és olaszfűszerek kísérik, míg az érettebb borok inkább húsos, füstös és avaros jegyekkel kísértek.
- Crozes Hermitage: Valaha egy kisebb, önálló appelláció volt Crozes település környékén, de 1952-ben a helyi borkereskedők gazdasági érdekeit figyelembe véve több más hegyközséggel egyesítették. A terület a Rhone folyóval együtt szinte körülöleli a kicsiny Hermitage-t. Északi részei (Crozes Hermitage és Gervans környéke) talaj- és klimatikus adottságokban nagyon különböznek keleti és déli testvéreiktől (amiket egyszerűen csak Chassis-nek neveznek). A különbség természetesen érezhető az elkészített borok színvonalában is. Északon a talaj a Hermitage-hegy gránittömbjéhez hasonlít, igaz, Gervans környékén ezt egy lösztakaró fedi. A klimatikus viszonyok teljesen mások, mivel ezeket a részeket nem védi a hegy a hideg északi szelektől. A déli részen fordított a helyzet: a területet óvja a fölé tornyosuló Hermitage hegy a hideg északi szelektől, a talaja inkább hordalékos, síkon terül el, ezért gépekkel könnyen és olcsón művelhető. Ebből következően az itt született borok gyümölcsösebbek, kifejezőbbek, könnyebben érthetőek és rövidebb ideig érlelhetőek. Ez természetesen az árazásban is megjelenik.
- Cornas: Észak-Rhone legdélebben fekvő appellációja. A szőlőművelés részben -Hermiatege-hoz és Cote-Rotie-hez hasonlóan- veszélyesen meredek lankákon, részben a hegyek tetején lévő fennsíkon történik. A talajszerkezet alapvetően homokszemcsés gránit minimális humusztartalommal, de a hegy lábánál lévő területeken már agyagosodott formában. Az északi részeken jelentősebb mészkőlerakódások is találhatóak. A fennsíkon termelt szőlőből készített borok jobban kitettek az északi szeleknek, ezért sokkal frissebbek, kevésbé tanninosak, így hosszabb érlelés nélkül is fogyaszthatóak. Cornas borai erőteljesek, melyet nagyban meghatároznak markáns, kissé kívülálló savai, illetve az intenzív szeder és kékáfonya ízei, melyet erős feketeborsos karakter kísér. A szükséges érlelési idő nehezen meghatározható, de optimuma valahol 7 és 10 év között van.
A HORVÁT PLAVAC
A plavac (vagy másnéven plavac mali) az egyik legnagyobb mennyiségben termesztett szőlő Horvátországban, de alapvetően a Dalmát szigetek meghatározó kultúrája, ahol a 2.600-2.800 órányi éves napsütés igazán széppé tudja érlelni. Előnye, hogy nagyon erős, betegségeknek és szárazságnak ellenálló fajta. Hátránya, hogy a fürtök nem egyenletesen érnek, így a zöld termés könnyen belekeveredhet az érettek közé. A világ nagy szőlőfajtáihoz (syrah, pinot noir, nebbiolo) hasonlóan hű tükre a termőhelynek és a borász szemléletmódjának, ebből következően minősége erőteljesen szóródik területtől és termelőtől függően. A piacon nagyon sok, ugyan borhibáktól mentes, de szinte ihatatlan tétel található. A leggondosabban elkészített tételek viszont nagyon szép fűszeres karaktert mutatnak, tele sötétbogyós gyümölcsökkel.
Főbb termőterületek:
- Peljesac félsziget: A Dubrovniktól 30 km-re található vékony félsziget egy mészkő- és dolomitgerincen helyezkedik el. Két komolyabb appelláció található itt, amelyek kizárólag plavac termelésére érvényesek: Dingac és Postup. A szőlőt többnyire délre és a tengerre néző meredek dombokon kézzel, bakműveléshez hasonló módon termesztik. Postup kevésbé meredek, mint Dingac, ahol régen szamarakkal hordták le a termést a lankákról. Emellett említésre méltó terület még Trstenik, ahol Milijenko Grgic tevékenykedik, aki 1973-ban a Chateau Montelena borásza volt, amikor a Stephen Spurrier által szervezett híres párizsi kóstolón a pincészet chardonnay-ja legyőzte a legjobb burgundiai fehérborokat.
- Hvar: A sziget Pelsejac-félszigettől 10 kilométer távolságra található északi irányban. A sziget kelet-nyugati irányban helyezkedik el. A legtöbbre értékelt borokhoz a szőlőültetvényeket főleg a délre eső mészköves lankákra telepítették. Hvar az érlelés nélkül is könnyen iható, kevésbé tanninos plavac borairól híres. A sziget változatos geológiája igazi csemege a borrajongók és borszakértők számára.
- Brac: A sziget legnagyobb érdekessége, hogy az itt található kőzetből építették az amerikai elnökök ikonikus rezidenciáját, a washingtoni Fehér Házat. Kevés nagyobb árutermelő borászat található a szigeten, inkább a kis garázsborászatok a jellemzőek, ahol a minőség jelentősen szóródik. A legtöbb ültetvény a tengerre néző déli lankákon található.
HASONLÓSÁGOK ÉS KÜLÖNBSÉGEK
A plavac leginkább Saint-Joseph, Cornas és Crozes-Hermiatage stílusokhoz hasonlít. A legfontosabb aromatikus és adottságbeli hasonlóságokat és különbségeket az alábbiakban részletezem.
Hasonlóságok
Test: mindkét stílus (néhány kivételtől eltekintve) a testesebb borokat képviseli, magas alkohollal és erőteljes tanninokkal, ami mellett a savak is szépen kivehetőek.
Fűszeresség: a syrah fűszerességét borsos aromák, a plavac-ét mediterrán növények adják.
Gyümölcsösség: mindkét szőlőfajta a feketebogyós gyümölcsök széles tárháza, ahol az összképet -a fűszeresség mellett- a syrah esetében földízek, a plavac esetében pedig az almasavbontás tejcsokoládés tónusai árnyalják.
Művelésmód: a legjobb borok mindkét helyen meredek lejtőkön teremnek, ahol a szőlőművelés nagymértékű kézimunkát feltételez, és amit többnyire hagyományos (bakműveléshez hasonló) művelésmód kísér.
Érlelhetőség: a legjobb tételek mindkét stílus esetében több, mint 10 évig érlelhetőek.
KÜLÖNBSÉGEK
Klíma: Észak-Rhone kontinentális éghajlatú, erőteljes északi szelekkel, Dalmácia pedig mediterrán.
Talaj: a Rhone vidék északi részének talajképző kőzete gránit, ami nagyban hozzájárul az erőteljes tanninok kialakulásához, a gyenge kationcserélő kapacitás követében pedig fokozza a syrah fűszeres fajtajellegét. A dalmát hegyek magas mészkőtartalmúak, amik a mediterrán klíma ellenére megfelelő savakkal telítik a borokat.
Kiszámíthatóság: a Rhone Völgy északi részén születő borok árai lényegesen meghaladják a dalmát plavac-ok árszintjét, viszont a minőség is kiszámíthatóbb. A horvát borok esetében könnyen előfordulhat egy-egy igen gyenge tétel kóstolása.
A tételeket a cikk szerzője, VINOHOLIC pontozta.
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!