A weboldal 320px-es felbontás alá nincsen optimalizálva.

Kérjük tekintse meg nagyobb felbontású eszközről oldalunkat!
Menü

Tudtam, hogy haza érkeztem...

Csetvei Krisztina és pincéje

2011-12-21 | Vizi Csenge


Tudtam, hogy haza érkeztem...

Véletlenül futottunk össze, miközben Kamocsay Ákosra vártunk. Aztán a gyors pincelátogatás közben szó szót ért, és már csak arra eszméltünk, hogy vidáman csevegünk, a diktafon pedig hosszú percek óta örömét leli a szavak áradatában. Csetvei Krisztina nem borászként örökölt vagy vett egy pincét, hanem először szeretett bele Mórba és egy pincébe, aztán úgy döntött, borász lesz.


 

A kifordított suba nem feltétlenül haszontalan, hiszen ami télen melegít, az nyárra kitűnő hűsítő lehet. A pásztorok ezzel tökéletesen tisztában is voltak régen. Ez a kifordítottság nem feltétlenül kamatozó minden más esetben, Csetvei Krisztánál azonban bejött. Hiszen nem értett a szőlészkedéshez, a borászkodáshoz, mégis úgy döntött, nőként belevág ebbe az ismeretlen, kalandos világba.

Kamocsay Ákoson keresztül jutott el Kriszta Mórra, ahol szinte rögtön magával ragadta egy érzés: otthon, édes otthon. És ez azért is volt fondorlatos érzés számára, amit helyére kellett raknia, mert szüleivel épp azt tervezték, hogy kap egy lakást, ahol kialakíthatja otthonát. Budapesten vagy környékén. Azonban egy kirándulás során egy kissé romos állapotban lévő pincére lelt közvetlenül a Maurus borászat épülete mellett.

„Amikor megpillantottam a házat, tudtam, hogy hazaérkeztem! Édesapámnak meséltem el először a vágyam, aki meglepően jól fogadta a dolgokat. Megmutattam nekik is az idős bácsi által gondozott épületet. Apukám ezután csak annyit kért tőlem, hogy vegyem komolyan ezt a lehetőséget és a munkát.” Kriszta azóta ezen dolgozik, hiszen februárban sikerült megvennie a pincét, amely vásárlásnak meseszerű története van:

„Egy 85 éves bácsié volt az épület, aki nagyon szerette, kitüntetett figyelmet fordított rá mindig is, épp ezért szerette volna, ha valaki olyan veszi át tőle, aki ugyanúgy szereti, dédelgeti. Meg is lepődött, hogy egy lány szeretné megvenni, de hát a családjából senki sem szeretett volna borászkodással foglalkozni, mást meg nem talált. A szerződéskötésre már a kórházban került sor, lebetegedett az idős úr. Mikor elmondtam a terveimet az épülettel, meg a hozzá tartozó földterülettel kapcsolatosan, úgy tűnt, megnyugodott, és belement az eladásba. Majd három hét sem telt bele, és elhunyt, békében.”

2011 februárjában nekiállt a tereprendezésnek Kriszta. Először a parkot rakta rendbe, majd következett áprilistól az építkezés. A szőlőterületeket is szép lassan rendbe hozta a borásznő. Az volt a terv, hogy a szüret idejére elkészüljön egy pinceág, ami jelentjük, ott jártunkkor már olyan előre haladott állapotban volt, hogy a borokat is befogadta, amikből már kortyolgattunk is egyet-egyet.

Tudtam, hogy haza érkeztem...

Kriszta borok iránti érdeklődése egyébként nem akkor kezdődött, amikor beleszeretett jelenlegi pincéjébe, hanem sokkal hamarabb. Bár a Budapesti Műszaki Egyetemen végzett, a bormarketing felé vezetett útja az iskola utolsó évében, amikor is a Béres Szőlőbirtok marketing gyakornoka lett. Időnként lejutott Erdőbényére is, ahol egyre jobban kötődni kezdett a borhoz és az azt övező világhoz.

„Szabadka mellett születtem, a közelben található egy borászat, a DiBonis. Az itteni borásszal baráti viszonyt ápolunk, aki egyszer egy borkóstoló alkalmával meglátta bennem, hogy ösztönösen csinálom. Arra bíztatott, hogy vágjak bele e világ felfedezésébe, mert van érzékem hozzá. Így nemrég belevágtam a BCE Soós István Borászati és üzleti Szakközépiskola és Szakiskola borászati képzésébe, illetve a Corvinus Egyetemen is elkezdtem a szőlész-borász szakot, párhuzamosan.

Hajt a tudásvágy, egyszerűen mindent tudni akarok e témában, ezért is kezdtem a háttér felfedezésével. Ösztöndíjjal szeretnék majd a franciaországi Elzászba is eljutni, ahol a talaj, a szőlőfajták és a klíma is hasonló a mórihoz, és mivel hatalmas múlttal, szőlő- és borkultúrával rendelkeznek, azt gondolom, sokat tanulhatok ott. Ráadásul az a vágyam, hogy traminit és rajnai rizlinget is telepítek majd egyszer, amikről szeretnék mindent ’szülőföldjükön’ megtudni, és csak azután nekilátni a telepítésüknek.”

Tudtam, hogy haza érkeztem...

Meglepő módon a pincében nem csak móri szőlőből készült bor érlelődik, hanem somlói is. Hogy is van ez? „Somlón is van egy 0,5 hektáros földterületünk - édesapám élettársán, Szebellédi Ágin keresztül - az Ilona dűlőben, ahol olaszrizling és juhfark ültetvényeket gondozunk. Nagyon szeretem ezt a két fajtát. Az itt szüretelt szőlőt áthozzuk Mórra. Erre kitaláltunk egy végtelenül profi megoldást, így nem nagyon éri kár a szőlőt. Sokáig gondolkoztam azon, hol legyen a pince vagy hogy esetleg szükségem van-e két pincére a két borvidéken. Aztán jött a gondolat, hogy inkább szállítsuk át a termést Mórra.”

A Móri borvidéken Kriszta fél hektár olaszrizlinggel és kékfrankossal rendelkezik. Azonban nem éri be ennyivel, szeretne majd több területet, ahová ezerjót telepítene. A pincében pihenő borok szőlőjét egyébként felvásárolta idén: királyleányka, chardonnay, pinot gris és ezerjó adják az alapot fajtaboraihoz és cuvée-jéhez, a Napholdcsillaghoz. Ráadásul a fehér szőlős borvidéken Kriszta egy merész vállalkozásba is belekezdett: kékfrankosból rozét készít.

„A metszéstől kezdve részt veszek a szőlőmunkálatokban a felvásárolni kívánt területek tőkéi mellett is, mert úgy érzem, csak így juthatok ahhoz a minőséghez, amelyet aztán a palackokban is szeretnék visszakóstolni. Olyan idős emberektől vásárlok, akiknek a szőlőtermesztés az életük, mint egy gyermeket, úgy dédelgetik a tőkéiket, úgy vigyáznak a termésre.

Az ellenőrzésekben Miklós Csabi ésKamocsay Ákosbarátaim nagyon sokat segítenek, rávezetnek a nüansznyi különbségekre, amelyek a bor életének meghatározó részei. A szüret idejét is együtt állapítjuk meg. Nagyon sokat tanulok tőlük a gyakorlatban.”

Kriszta tele van energiával, így nem csoda, ha tervek promenádjával van felvértezve a közeli és a távolabbi jövőre nézve is: „A könnyű reduktív borokat szeretném palackozni a télen (február végéig, pl. Királyleányka, Hajnal), illetve egy palackos érlelő kialakítása a célom a pince előterében mostanában, ahol a Napholdcsillag sorozataim, a Baba Rose-m, a Café Del Mór, a Hajnal és egyéb boraim fognak majd ideig-óráig pihenni.”

Tudtam, hogy haza érkeztem...

A távolabbi jövő is szinte már most jelen van a borásznő életében, hiszen egy kis fogadót álmodott meg a pince felett, 5 kiadó szobával, aminek kialakítása folyamatban van. „Minden szobának neve lesz, az enyém a napholdcsillag. Reggelire habos kakaó, rántotta, házi szörp várja majd a vendégeket. A borkóstolók mellé borvacsorákat szeretnék szervezni, ahol a boraimhoz és a boraimmal főzünk. Ebben segítségemre lesz Ági, apa élettársa, aki csodásan főz. A panzió és a konyha kialakítása során jelenleg a földszinti rész már elkészült, berendezésre vár. Terveink szerint nyár végéig az egész építkezés befejeződik!”

És vajon mik is lehetnek Kriszta céljai a csodás épület, az igazán nőies kialakítású, de férfias borokat tartalmazó pince épületével? „A helyben történő bor eladásra szeretném felhívni a figyelmet a mellett, hogy elsődleges célom az, hogy a borkedvelő vendégeket Mórra csalogassam, és „rábeszéljem” őket, hogy töltesenek itt egy hétvégét. Sok szép pince, jó borok, étteremek, kirándulási és lovaglási lehetőség várja itt a vendégeket! Fontos az élmény, hogy azt érezzék, hogy „ITT MOST JÓ”!

Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz Primőr hírlevelünkre!

 

 



Minitanfolyam

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!