A weboldal 320px-es felbontás alá nincsen optimalizálva.

Kérjük tekintse meg nagyobb felbontású eszközről oldalunkat!
Menü

Turizmus, borturizmus a Somlón

Kápolnák között

2007-11-30 | Tóth Adrienn


Gyermekkorom nyarait a Somlón töltöttem. Rengeteget jártuk a hegyet a nagypapámmal. Többnyire a régi szekérutakat róttuk, romantikus kis ösvényeken rövidítettük az utunkat, szőlőbirtokok között, vízmosásokban, hogy előbb érjünk a sziklák alatt domboruló kicsi szőlőbirtokhoz.


 

Azóta felnőttem, a tulajdonviszonyok pedig oly mértékben átrendeződtek a Somlón, hogy a romantikus utacskák eltűntek – vagy bozóttá, vagy magánterületekké váltak – az ültetvények közötti sétálókat már nem szeretik a gazdák, viszont így is maradt jó néhány út, ami kiépítve, karbantartva várja az ide érkező turistákat.

Ma jelzett turistaútvonalak vezetnek a hegycsúcsig, sőt a borút pincéihez is. Ha a somlóvásárhelyi oldalról érkezünk, parkoljunk le a Hegykapu Borozó előtt és kövessük a jelzéseket. Innét másfél kilométer aszfalton való sétálás után eljutunk a Taposókútig, ahol egy műemlék kutat találunk, amiből 80 méter mélyről egy 3 méter átmérőjű mókuskerék meghajtásával nyerték egykor a vizet. Itt választhatunk, hogy a pár száz méterre fekvő Szent Margit kápolnához továbbra is a betonúton, vagy a szőlőültetvények között haladunk. Mindenképp vessünk egy pillantást a kápolna melletti 250 éves hársra, majd induljunk neki a hegytetőnek. 

Ezen a szakaszon többször is találkozunk a tanösvénnyel. A környezetvédelmi miniszter 1993-ban gyakorlatilag a teljes hegyet, azaz 585 hektárnyi területet védetté, és egyben tájvédelmi körzetté nyilvánította. A Balaton-felvidéki Nemzeti Park igazgatósága 2003-ban tanösvényt alakított ki a hegyen. A kilenc állomáson képekkel illusztrált szöveges táblák mutatják be a hegy legfontosabb alkotórészét, a bazaltot, a hegy középső és felső szintjén található bokorerdőt és kaszálórétet, az északi lejtők erdejét, illetve azok élővilágát. A tanösvény Kitaibel Pálról, az ország első botanikus adjunktusáról kapta a nevét, aki 1799-ben feltárta a Somló flóráját. 

A tanúhegy csúcsa 432 méter. A hegytetőn egy tisztást találunk több tűzrakóhellyel, fa játékokkal. Egy hatalmas keresztet is állítottak pár éve Szent István szobrával együtt. A kilátóba pedig mindenképp menjünk fel, mert gyönyörű panoráma tárul elénk. Szép időben láthatóak a Balaton-felvidék tanúhegyei, a Bakony dombjai, kirajzolódnak a környék falvai, és a Ság hegy. Az igazán szerencsések ráláthatnak a Balaton víztükrére és elláthatnak az Írottkőig is. 

A kilátótól a várromokig erdőn keresztül visz az út. Évszaktól függően ezrével láthatunk ezen a szakaszon hóvirágot, gyöngyvirágot, medvehagymát és különböző kosborféléket. A XI. századi vár romjait szinte teljesen benőtte egy agresszív borostyán fajta, a szabadon álló köveken zöld- és fürge gyíkok sütkéreznek. 

Aki Doba felől érkezik, a Szent Márton borozótól találja a jelzett turistautat. Innét a vár mintegy 2 kilométeres gyaloglás lesz, s közben a Szent Márton kápolnához és forráshoz tehetnek kitérőt. 

Ha valaki még többet szeretne túrázni, netán szemügyre venni a sziklák alatti teraszos ültetvényeket, akkor a Margit-kápolnától nyugatra vegye a batyuját, így a hegy harmadik kápolnájához a Szent Ilona kápolnához érve, már biztos, hogy megkóstolna egy jó somlói bort, ha eddig nem tette. 

A Somló mintegy fél ezer hektáros területén több mint 3000 gazda műveli szőlőjét, készíti borát. A területek zöme kicsi, pár száz négyszögöl. Vannak ugyan akik nagyobb birtokon gazdálkodnak, de a legnagyobb is száz hektár alatt marad. 

Sajnos, a klasszikus értelemben vett borturizmusról a Somlón még nem beszélhetünk. Ha szerencsénk van, találunk 1-2 nyitott borospincét a kistermelők között, rendszeres nyitva tartása csak néhány nagyobb termelőnek van. A nyitott borút a borkóstoló helyek laza hálózatát jelenti, ahol a pincék kóstolásra, étkezésre és vendéglátásra vannak felkészülve. Mindenképpen ajánlatos a tervezett borkóstolókra előre bejelentkezni, így a borászok is komolyabban vesznek minket, és a háziasszonyok is biztos készülnek helyi meglepetésekkel. 

Tény, hogy egyre több igényes borturista indul útnak országunkban, de a csúcsborászatok szolgáltatásain túl csekély számú minőségi szolgáltatást tudnak igénybe venni. Egyre több borászat próbálja bővíteni palettáját, de a növekvő borturisták számára nem tud elég szálláslehetőséget, étkezési lehetőséget és programot nyújtani. Így van ez a Somlón is, még mindig nincs elegendő igényes szálláshely, a szolgáltatások minősége és árszínvonaluk nincs összhangban. Kevés a rendezvény, fejletlen az információs rendszer, gyenge a közösségi marketing. 

De ha már itt járunk, ne sajnáljuk az időnket a bor kóstolására, a borász megismerésére. Beszéljünk, filozofáljunk a borról. Nem mindegy, hogy ismereteinket milyen forrásokból merítjük. Más hatást vált ki egy könyv, egy újságcikk és mást a személyes tapasztalat. A bor minőségi és bizalmi termék, éppen ezért fontos a közvetlen kapcsolat megteremtése. Egy borkóstoló közben, ahol a borász maga mutatja be a borait, sokkal hitelesebbé válik a termék, és szorosabbá válik nekünk fogyasztóknak a hozzá fűződő viszonyunk az élmény által. Túrázzunk, borozzunk! Semmiképp se hagyjuk ki ezt az élményt!

Gy.A.

 

 



Minitanfolyam

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!