Xavier Bas, címkedizájner: Milyenek a jó boroscímkék és hol tartanak a magyarok?
„Nagyon nehéz valami újat kitalálni és azzal kitűnni”
2019-01-15 | Geri Ádám
A barcelonai Xavier Bas 1998 óta foglalkozik márkaépítéssel és csomagolástervezéssel. Egy évvel ezelőtt Szekszárdról kapott felkérést. A Vida pincészet számára elkészített új címkéket személyesen mutatta be Budapesten egy sajtótájékoztatón. Utána mesélt nekem a sikeres boroscímke ismérveiről, arról, hogy dizájnerként mi fogta meg Szekszárdban és hogy szerinte milyenek a magyar borospalackok.
Mitől függ, hogy elfogad-e egy adott felkérést?
A feltélektől, ami nem elsősorban a pénzt jelenti. Fontos, hogy mivel én felelek a végeredményért, én irányíthassam, menedzselhessem a projektet – természetesen az ügyféllel szorosan együttműködve. Ezért a válaszomat mindig egy beszélgetés előzi meg, ahol tisztázni szoktuk a felelősségi köröket. Másik fontos tényező az idő. A Vida pincészetéhez hasonló projektekhez legalább 6 hónapra van szükség. Ha valaki gyors munkára vágyik, akkor nem én vagyok számára a megfelelő személy. Ez ugyanis nem csak címketervezés, legtöbbször brandinget, vagyis márkaépítést is magában foglalja. A konkrét esetben például átbeszéltük, melyik borokat érintse a megújulás, hány külön kategóriába soroljuk ezeket – mindegyiknél kicsit más a koncepció –, és voltak névváltoztatási javaslataim is. De igény esetén prospektust és egyéb nyomtatott anyagot is tervezek.
Ha ezek a feltételek adottak, akkor mire van még szüksége, hogy belevágjon a munkába?
Kicsit olyan ez, mint egy férfi és egy nő megismerkedésének a folyamata. Először elmennek együtt kávézni, vacsorázni, aztán idővel meglátják, működik-e a dolog. Velem Péterék e-mailen vették fel a kapcsolatot, utána volt egy telefonbeszélgetésünk, ahol elmondtam a feltételeimet. Mivel úgy éreztem, ők elfogadják ezeket, kértem tőlük bort, hogy megismerkedhessek a termékükkel. Végül ellátogattam három napra Szekszárdra.
Amikor meglátogatja a pincészetet, tájékozódik előtte az interneten és ennek fényében Ön mondja meg, mire kiváncsi, vagy hagyja, hogy vezessék?
Én szeretem követni a megbízót, mert az is sokat elárul róla, hogy mit akar nekem megmutatni. Ha nem visznek el például a szőlőbe, akkor az nyilván nem annyira fontos számukra és ennek megfelelően a címkén sem a dűlőket, a tájat szeretnék viszontlátni.
Dizájnerként mi fogta meg a Szekszárdon látottakból?
A táj, az erdő, a völgy, a szűk utcák, a régi pincék és az, hogy ez mennyire fontos szerepet játszik a borvidék borászainak életében, mennyire elkötelezettek a saját környezetük iránt.
Abban tehát hagyja magát irányítani, hogy a megbízó mit mutat meg magából. De mennyire hagyja az ügyfelet beleszólni a tényleges munkába, mennyire veszi figyelembe az ő dizájnra irányuló ötleteit, javaslatait, elképzeléseit?
Mint mondtam, én felelek a végeredményért, ezzel együtt mindig bátorítom az ügyfelet, hogy ossza meg velem minden gondolatát. Ez ugyanúgy információ számomra, mint hogy mit mutat meg, amikor meglátogatom. Meghallgatom, aztán legfeljebb elmagyarázom neki, hogy miért nem működik az ötlete. De természetesen a személyiségük, hitvallásuk befolyással bír a munkámra. Ha pedig a bemutatott tervem nem tetszik neki, akkor átbeszéljük, hiszen akkor nyilván valahol hibáztam. Az egésznek az a lényege, hogy a dizájn sikeres legyen, ezért én magam szoktam javasolni a pincészetnek, hogy a terveket mutassák meg a partnereiknek, a kereskedőknek, hogy szerintük működik-e az adott piacon.
Tavaly a Winelovers 100 - A 100 legjobb magyar bor magazinba írtam egy cikket, magyar tervezőket kérdeztem arról, milyen is a jó boroscímke. Ön szerint hogy néz ki manapság egy sikeres címke?
Amikor kezdtem, 20 évvel ezelőtt, még közel sem volt ennyire telítődve ez a piac. Ma annyi borászat, bor és különböző stílusú címke van a világban, hogy nagyon nehéz valami újat kitalálni és azzal kitűnni. Számomra mindazonáltal nem csak arról szól a tervezés, hogy a termékre irányítsuk a vásárló figyelmét.
Ha rátennénk egy Ferrarit a palackra, biztos sokan észrevennék,
viszont legalább olyan fontos, hogy a vevőt érzelmileg megérintse a dizájn, kötődést alakítson ki benne.
Vannak azért kötelező hozzávalók?
Érdekes, ezzel kapcsolatban pont elbizonytalanodtam kicsit az utóbbi időben. Évekig azt gondoltam, a fehér színnek kell dominálnia, de mostanában több olyan színes, tarka címkével találkozom, ami szintén működik. Sokáig arról is meg voltam győződve, hogy az arany színnek is mindenképpen meg kell jelennie, hogy kihangsúlyozzuk, a palackban érték van. Mára viszont elszaporodtak a magukat kézművesnek nevező kis borászatok, és ezekkel már nem összeegyeztethető az arany szín. Szóval a recept folyamatosan változik.
Mennyit tesz hozzá egy jó címke a bor sikeréhez?
A címke csak egyetlen tényező, ott van még mellé rengeteg másik: az ár, a minőség, az értékesítési csatornák. Olyan, hogy pusztán a dizájn érezhetően sokat lendítsen egy bor forgalmán, nagyon ritkán fordul elő, szerintem jó, ha 3-4 évente születik egy ilyen.
Mitől függ az időtállóság, vagyis hogy milyen időközönként kell az arculatot újragondolni?
Vannak olyan címkék, amiket 20 éve terveztem és még mindig ezeket használja a pincészet. Sok múlik a márkán, a nagy francia borászatok például olykor évtizedekig nem nyúlnak hozzá. Természetesen én is mindig úgy állok neki a munkának, hogy valami tartósat tervezek, aztán majd az idő és főleg a piac eldönti, hogy miből lesz klasszikus.
A sajtótájékoztatón említette, hogy amikor Szekszárdra jött, bement szupermarketekbe tanulmányozni a magyar polcképet. Mi a véleménye a magyar boros címkékről?
Ami számomra szembetűnő volt, hogy nagyon sok palackról sütött a borászat elkötelezettsége a dizájn iránt, az, hogy milyen nagy gondot fordítanak a megjelenésre. Találkoztam kifejezetten tetszetős, jó címkékkel.
Vitt belőlük haza valamit inspirációnak?
Nem, azt azért nem (nevet).
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!