A weboldal 320px-es felbontás alá nincsen optimalizálva.

Kérjük tekintse meg nagyobb felbontású eszközről oldalunkat!
Menü

Zajlik a jégbor szüret

Washingtonban, Kanadában és Kisharsányban

2009-01-16 | Tóth Adrienn


Zajlik a jégbor szüret

Sokan keresik a jégbort, sikk lett inni. Talán nem is véletlen, hogy a stílust felfuttató Kanada legszebb tételeiért főleg az édes szájízükről és jéghiányukról egyébként is híres Közel-Keleten rajonganak. Azonban a hazai fesztiválokon is sokszor fut össze az ember tanácstalan jégbort kutató fogyasztókkal. Azoknak, akik ez iránt a borkülönlegesség iránt érdeklődnek, tisztában kell lenniük azzal, hogy az igazi jégborok a magas árkategóriába tartoznak, a készítésükkel járó kockázatot és a hiteles borkészítés okozta alacsony mennyiséget ugyanis meg kell fizetni.


 

Mi játszódhat le ilyenkor egy szőlő fejében?

A jégbor egy édes bor, amely nem egy egyszerű késői szüretből származik. Inkább egy nagyon késői szüretből. Képzeljünk magunk elé egy szőlőtőkét, vagy rögtön inkább néhány sornyit. Hiába zajlott le a szüret körülöttük mindenütt, rajtuk még mindig ott csüngnek a fürtök. Egy ideig azt még gondolják, hogy a többi borból nyilvánvalóan száraz bort akarnak készíteni, őket viszont édes bornak szánják majd, ez az oka a szüretelők átmeneti elmaradásának.

Egy idő után azonban végképp feladhatják a reményt, amikor azt látják, hogy a többi szőlőt lassan metszeni kezdik. Az ő soraik között pedig a helyzet még mindig változatlan. Néha ugyan el-elvetődik arra valaki, megkóstolja gyümölcseiket, de aztán rájuk hull a hó, és nem történik semmi. Lehet, hogy olyan rossz minőséget produkáltak, hogy még leszedni sem érdemes őket?

Majd fagyni kezd, most már biztos a kudarc, teljes a depresszió. Erre a helyzetre szoktuk mondani embernyelven, hogy „amikor már minden reményt feladtál, hirtelen történik valami jó”. És valóban, több napnyi fagy után, amikor a levegő hőmérséklete hosszabb távon megbízhatóan –8 fok alá süllyed, megjelennek a szüretelők.



Ugyanis erre a hőmérsékletre van szükség ahhoz, hogy a bogyók víztartalma megfagyjon. Az eljegesedett szemeket később gyorsan kipréselik még mielőtt azok felengednének. Az apró jégkristályok a héjjal együtt visszamaradnak, csak egy sűrű, tiszta lé folyik ki a csapon. Az így nyert must cukor és szárazanyag tartalma magas, hiszen ezek az anyagok a vízzel ellentétben nem fagytak meg.

Nemzetközi kitekintés

Klasszikus jégbortermelőnek Németország és Kanada számít. Itthon is többen elkészítik alkalmanként ezt a ritkaságot, de talán Villányra, legmelegebb borvidékünkre nem sokan asszociálnak a szó hallatán. Mielőtt azonban Kisharsányba térnénk, nézzünk kicsit szét, hogy alakult a világ más részein az idei jégbor szüret.

Mind Kanadában, mind az Egyesült Államok észak-keleti államában, Washingtonban már december elején megkezdődött a jégborhoz szükséges szőlő szedése. Amíg az előbbi vidéken nagy biztonsággal szinte minden évben elkészítik ezt az édes bort, addig a washingtoni Ste. Michelle pincészetnek az utóbbi négy évtizedben mindössze hat alkalommal adatott ehhez megfelelő időjárás. A pincészet így nyilatkozik: „Néhány évben sikerül jégbort készítenünk, a legtöbb alkalommal azonban csak végignézzük, ahogy a gyümölcsök a földön kötnek ki, mert nem fordul elég hidegre az idő.”

Igen, a jégbor készítés kockázatos mulatság. Előfordulhat, hogy a túl enyhe idő, bizonyos betegségek vagy egy rosszkor jött eső miatt az egész termés elvész. Az általános felmelegedést jósló tudósok szerint pedig csak egyre rosszabb lesz a helyzet, és akár a most biztos termelőnek számító Kanada is lassan elveszíti ezen státuszát. Már észlelhető ugyanis a -8 fok alatti átlaghőmérsékletű napok számának csökkenése.

Irány a Villányi borvidék

A kisharsányi Vylyan Pincészetben a 2003-as évjáratban készítettek legutoljára jégbort. Különlegességnek számított ez a tétel, hiszen a szokásokkal ellentétben kékszőlőből nyerték. A végül mindössze 675 liternyi cabernet franc-ból készített jégborhoz 2004. január 7-én szüretelték le a szőlőt.

Hasonlóan alakultak a dolgok idén is, a január 9-10-i jégbor kommandó bevetését így joggal nevezheti a pincészet az év első szüretének. Idén a Pillangó-dűlőben háromhektárnyi olaszrizling várt sorsa beteljesülésére. A két éjszakán át tartó munkát követően a pincészet munkatársai és lelkes segítőik annyi szőlőt szüreteltek, hogy abból Ipacs Szabó István főborász kb. hat hl mustot tudott préselni.



A háromhordónyi bor nem kis kihívást állít az élesztőgombák elé, hiszen azoknak egy 390 gramm/liternyi cukortartalmú, tehát nagyon sűrű borban kell majd dolgozniuk. A főborász az erjedést követően azonban nem hagyja sokáig hordóban a borkülönlegességet, nehogy az elveszítse friss, gyümölcsös ízeit.

A villányi szüret a jelenlévők nyilatkozata alapján jókedvűen zajlott, köszönhetően részben a védőitalként funkcionáló, szabad tűzön készített forralt bornak. A helyszínről fagyási sérülésekről sem kaptunk jelentést, így várhatóan egy hasonlóan áldásos évben ismét várják a kalandorokat, akik részt kívánnak venni ezen a fejlámpás szüreten.

A cikk illusztrálására a kisharsányi szüret képeit használtuk.

Ha érdekelnek további írásaink a témában, jelentkezz Téma hírlevelünkre!

 

 



Minitanfolyam

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!