A csavarzár már bizonyított
Tudjuk, mit várhatunk egy modern kiszerelésű bortól
2017-06-21 | Sólyom Bence
Ma már nem kell senkit győzködni a csavarzár létjogosultságáról, a „tradicionális” és a „modern” közti vita igazából eldőlt, és kellőképpen igazságos eredmény született: mindenki nyert.
Az alternatív palackzárási technikák megjelenésekor nagy volt a felhördülés a boros világban, és pár éven keresztül (mai szemmel nézve kissé komikus módon) már-már ölre mentek egymással a felek, hogy bizonyítsák saját igazukat. A csavarzáras borokat Magyarországon megelőzték a műanyag dugós palackok, de az első időszakban kevesen vették komolyan az új szereplőket a palackzárók piacán.
A piac dönt, a termelő idomul
Pedig a piac már 10-20 évvel ezelőtt is erősen diktálta a tempót. A csavarzárasok kezdeti időszakában sokan igyekeztek a bor igényeivel magyarázni az új technika fontosságát, de mára azért mégiscsak kiderült, amit már akkor is sejteni lehetett. A csavarzárat és a parafától eltérő egyéb fortélyokat nem elsősorban azért szerettük meg, mert védi, vagy esetleg jobban védi a bort a hagyományos módinál. A csavarzár olcsóbb, a fogyasztók pedig bizonyos boroknál hálásak, ha nem kell dugóhúzó segítségét kérniük mielőtt tölthetnének a saját és a társaság poharába.
Ennyire egyszerű ez, de természetesen akkor értjük meg igazán, hogy bizonyos boroknál miért számít ma már egyeduralkodónak a csavarzár - amíg másoknál megmaradt a parafadugó -, ha sorra vesszük az érvek és ellenérvek, előnyök és hátrányok közepesen hosszú listáját.
Csak egy mozdulat és már tölthetünk is
A csavarzár legnagyobb előnye értelemszerűen az, hogy nem kell dugóhúzó, vagy bármi egyéb eszköz a nyitásához,
egy laza csuklómozdulattal már bontható is a palack.
Gyors és egyszerű, ezt szeretik ma a fogyasztók, és olcsóbb, mint a parafás eljárás, ezt pedig inkább a termelők szokták tudni és értékelni. Magyarországon ma főleg a friss, reduktív boroknál találkozunk csavarzáras megoldással, aminek az az oka, hogy ebben az esetben a bor egyáltalán nem kap levegőt a lezárást követően, tehát a palackos érlelésre semmi esély nincsen. Nem is érdemes sokáig tárolni ezeket a tételeket, hiszen ahogy a reduktív borokat, úgy a csavarzárat is a gyors fogyasztásra találták ki.
Sokáig tartotta magát az a nézet, hogy a csavarzár tulajdonképpen a bornak a legjobb, mert így elkerülhető a dugó hibájából, vagy a rossz tárolásból fakadó borhiba. A dugóhibát az úgynevezett TCA-fertőzés okozza (ez egy klórvegyület, a penészgombák egy csoportjának anyagcsereterméke), ennek „köszönhető”, ha a bor dohos és keserű szagot áraszt. Akkor se járunk jobban, ha a rossz tárolás miatt a dugó kiszárad, ez szintén „megöli” a bort.
Ezekre a problémákra – a már említett kezdeti PR-tevékenységgel szemben – nem jelent megoldást a csavarzár. Egyrészt a csavarzárban található műanyaglapka miatt a csavarzáras borok is megbetegedhetnek (mindössze 2%-ukokról beszélünk ebben az esetben), másrészt, ahogy már említettük a csavarzár nem éppen az éveken át tárolt borok sajátja.
Hagyomány és minőség a fakéregből
A parafából készült dugókat senkinek sem kell bemutatni, ez a legősibb és legelterjedtebb módja a palack lezárásának. A dugó anyagának szerkezete miatt a nedvességet nem ereszti át, viszont lehetővé teszi, hogy a bor kapjon egy kis levegőt, ezzel segítve a palackban végbemenő erjedési folyamatokat.
A hagyományos dugókat sok kritika érte az elmúlt években, hiszen mióta megjelentek a biztonságos, vagy csak annak mondott vetélytársak, azóta érdekes módon egyre több dugóhibás borról számolnak be szerte a világon. Nem árt azonban tudni, hogy a legmodernebb gyártási technológia segítségével a parafadugóknál is minimalizálható a TCA-fertőzés esélye. Sok helyütt a parafa már ki is szorult bizonyos piacokról, de alapvetően nincs ezzel baj, és bár a történelmi állapothoz képest valóban vesztett a presztízséből a parafadugó,
cserébe megtalálta az igazi helyét a borpiacon.
Magyarországon is inkább az eleganciát és bölcsességet sugárzó vörös- és fehérborok sajátja maradt a parafa, amíg a friss boroknál nyert a csavarzár.
Üveg és műanyag, ezektől sem kell megijedni
A műanyag dugó koncepciója az volt, hogy kiküszöböljék a dugóhiba miatti kellemetlenségeket, de úgy, hogy a bornyitás élménye is megmaradjon a fogyasztóknak. Leírva nem volt ez olyan rossz ötlet, de aki akár csak egyszer is találkozott műanyag dugóval az pontosan tudja, hogy az élményt azért nem sikerült maradéktalanul megtartani, sőt inkább olcsó utánzat hatását keltették ezek a dugók.
A csavarzáras lezárási technológia hazai megjelenésével vissza is szorult a műanyagdugó, és ma már egyre ritkábban találkozhatunk vele. Nem úgy az üvegdugóval, amely a bekerülési költségének köszönhetően nem nevezhető éppenséggel gyakori dugótípusnak. A tömör üveget egy kis műanyag perem tartja a palack száján, az esztétikuma és a mindenek felett álló eleganciája mellett ennek köszönhetően egy könnyedén visszazárható dugótípusról is beszélhetünk egyben. Magyarországon főleg a tokaji száraz borok esetében alkalmazzák, de Ausztriában például egyre nagyobb népszerűségnek örvend.
Ma már nem lehet csalódni a csavarzáras borokban
Pár éve még úgy tartotta a boros- és a tágabb közvélemény, hogy a „csavarós” palackok olcsó borokat tartalmaznak, mára ez a hipotézis egyértelműen megdőlt. A csavarzáras borok nemcsak elfogadottak, hanem keresettek is lettek, az egyszerű kezelhetőség mellett ma már egyértelműen a magas minőségi elvárások is igazolást nyernek egy-egy ilyen tétel kibontása után. A csavarzáras technika abszolút megtalálta a helyét a magyar piacon, és úgy befészkelte magát a reduktív borok piacára, hogy manapság már egyértelműen lehet azonosítani a borokat csupán a csavarzár alapján is.
Winelovers borok az olvasás mellé
Hasonló cikkek
Az aszúk tökéletesek, a vörösök többségének kell még egy kis idő
Mesterkurzusok “vájt orrúaknak” a Winelovers Grandon
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!