A fiatalok és a bor
Emitt gáz, amott vagány
2008-07-21 | Tóth Adrienn
Azért érdemes a világ – a napilapok hírei mellett – talán apróbbnak tűnő változásait vizsgálni, mert sok esetben tisztán látható, hogy azért ez a globalizációs dolog annyira nem egyszerű. Megnyugtató a tudat, hogy még jó időnek kell eltelnie ahhoz, hogy egyformák legyünk, ha egyáltalán ez valaha is lehetséges lesz.
Hiszen míg ahhoz kétség sem férhet, hogy mindannyian változunk, azt is észre kell venni, hogy ennek irányai sokszor egészen mások. Így míg lehet, hogy valaki távolodik valamitől, addig valaki más ugyanolyan erővel közeledik hozzá. Ez a helyzet a francia és az amerikai fiatalok borhoz való hozzáállásával is.
Franciaországban divatjamúlt
Egy friss francia kutatás szerint a 21-30 éves franciák nem túl szívesen látnak a poharukban bort. Húsz, ebbe a korosztályba tartozó fiatallal készítettek mélyinterjút, amelynek eredményeit hasonló korú amerikaiakkal vetették össze.
A felmérésből az derült ki, hogy míg utóbbiak számára a bor kifinomultnak és modernnek számít, addig a nagy nemzet legfrissebb potenciális borivói a bort drágának, túlkomplikáltnak és régimódinak tartják. És hát mit is mondhatunk arra, hogy a világ nem tud eligazodni a francia boros címkéken, ha elmondásuk szerint maguk a franciák sem képesek erre.
A fiatalok így a bortól távolodva, inkább a sörök, a párlatok, az ásványvíz, a szénsavas üdítőitalok és a gyümölcslevek felé fordulnak. Nagyon úgy tűnik ebből a felsorolásból, hogy jelenleg minden jöhet, csak a bor nem. Annyira, hogy a megkérdezettek fele, egyszerűen úgy nyilatkozott, hogy nem szereti a bor ízét. Konkrétan!
Saját elmondásuk szerint az talán segítene a helyzeten, ha több kis palackot hoznának forgalomba, különösen éttermekben, klubokban és bárokban.
Azért ha valami mégis pozitívan csillan meg ebben a képben, akkor az a rosé. Ez a bortípus mostanában a fehér borok babérjaira tör, és különösen a nyári szezonban élvez utolérhetetlen népszerűséget. Így míg átlagosan azt mondhatjuk, hogy minden öt Franciaországban értékesített boros palack közül egy rosé-t rejt, nyáron ez akár meghaladhatja a teljes eladott mennyiség felét is.
A rosé előretörése egyébként a vörösbor kárára történt. Míg ez utóbbit a módosabb és idősebb urakkal asszociálják az országban, addig rosé-t mindenki egyformán iszik: férfi s nő, idős s fiatal, legyen szinte bármelyik társadalmi csoport tagja. További előnye a rózsaszín italnak a vörössel szemben, hogy míg azt inkább az étkezésekhez társítják, addig ez utóbbi kiváló aperitif vagy parti-ital is lehet.
A rosé-mániának az eddig szinte egyeduralkodó Provance és Loire mellett olyan vidékek is behódoltak, mint Bordeaux vagy Bourgogne. Az előbbiben egyre intenzívebben érezhető a történelmi clairet kategória (leginkább a mi sillerünkhöz hasonló bor) újbóli felemelkedése, míg a második már átlagosan két millió palack rosé-t készít évente.
Míg Amerikában menő
A „millennial”, avagy az ezredforduló korosztálya (21-30 év közöttiek), amely csoport száma 100 millióra tehető, kifejezetten érdeklődik a borok iránt. Ők egyre fontosabbnak számítanak. Ez jó hír, ami viszont a borászok számára talán kevésbé számít jónak, az az, hogy nem túl megbízhatóak. A reklámokon felnövekedett generáció márkahűsége csekély, és egyáltalán nem nagyon szeretik, ha valaki megpróbálja megmondani nekik, hogy ők mit szeressenek.
Azonban a munka megéri, hiszen az Egyesült Államokban, ahol az elmúlt tizennégy évben egyfolytában emelkedett a borfogyasztás, ők jelentik a legdinamikusabban növekvő szegmenst. Így várhatóan hamarosan megelőzik az imént kimazsolázott franciákat is.
A borászok azt mondják róluk, hogy teljesen másképp kell őket megfogni, mint más fogyasztókat. Itt bátran jöhet a hawaii mintás ing, a spontán gitárzene, a lényeg, hogy jól érezzék magukat. És azt sem szabad elfelejteni a széles jókedv közepette, hogy bizony egy-egy ilyen csoportban ülnek néhányan, akikből a jövő borgyűjtői lesznek.
Érdekes, de lehet, hogy valóban nem butaság az a vélemény, amely szerint nincs semmi probléma azzal, hogyha az egyetemi diákság nagyon olcsó borokat iszik. Az odakint két dolláros borszerű italok valószínűleg közel állnak a hazai párszáz forintos pille palackos csodákhoz.
A legtöbb olvasónak valószínűleg - hozzám hasonlóan - összerándul a gyomra ezen borok látványától, néhány amerikai azonban azt mondja, hogy a többség véleményével ellentétben, ezek a borok nem teszik tönkre a borpiacot, hiszen arra szolgának, hogy a még nem kereső fiatalok ne sört vagy tömény italokat igyanak. Ha majd munkába lépnek, és jelentős jövedelem áll a rendelkezésükre, továbblépnek borvonalon is.
E szerint a gondolkodásmód szerint a helyzet tiszta is, a kérdés csupán annyi, hogy mi van, ha mégsem lépnek tovább?
Teljesen más szemszögből is megközelíthetjük azonban ezt a korosztály, így a gödör mélyéről tekintsünk a csúcs felé, és nézzük milyen hatást gyakorolnak az egyre jelentősebb számban munkába álló, húszas éveikben lévő sommelier-k?
Egyértelmű, hogy nem ők vásárolják fel a legnagyobb mennyiséget, de bizony fontos véleményalkotó szerepük van.
Mit is keresnek ők egy borban? A kép nem egyszerű, ők ugyanis a borral - a korábbiaknak megfelelően, kortársaikhoz hasonlóan - egyrészt egyszerűen szórakozni/szórakoztatni akarnak, másrészt önmegvalósítani is, kifejezni valamit általa. Számukra olyan a bor, mint egy törekvő, tudatos séfnek a megfelelő alapanyag. Emiatt nagyon fontos, hogy a hiteles borok mögött tartalom van, és itt most nem a testre, a savakra vagy a tanninra gondolunk.
A hitelesség nem is feltétlenül azon múlik, hogy kicsi vagy nagy pincészetről beszélünk, hogy újról vagy régiről, a kulcstényező az, hogy a borász valóban ismeri-e a termőhelyet, ami a szőlőt adta a borához. Az ebből a tudásból eredő hitelességhez hozzájárul még a pincészet illetve a hozzájuk kapcsolódó emberek története, és máris elég sok minden került a bor „mögé”, amivel azonosulni lehet.
Nincs tehát ok aggodalomra, divatok mindig is jöttek és mentek. Valószínűleg az utóbb pár száz évben már senki sem szeretett volna pont úgy élni mint ahogy azt az előző generáció tette. És azt se feledjük el, hogy így még nagyobb lelkesedéssel nyúlunk vissza, mondjuk nagyszüleink múzsái felé!
Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz Primőr hírlevelünkre!
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!