A generosa első évjárata
Frittmann Péter válaszolt
2013-01-21 | Tóth AdriennHa manapság új, eddig ismeretlen szőlőfajta neve merül fel egy hazai pincészet kapcsán, akkor nagy valószínűséggel leginkább egy külföldről importált szőlőfajtáról van szó. Erre gondolhatna az ember akkor is, amikor a Frittmann Pincészet Generosa nevű fajtaboráról hall, itt azonban nem egy olasz vendéggel, hanem egy magyar nemesítésű szőlőfajtával van dolgunk. Az újdonságról Frittmann Pétert kérdeztük.
Az ’50-es években kezdték el a generosa nemesítési kutatását. Az elsődleges cél az ezerjó leváltása volt, amely szőlőfajtából a Móri borvidéken és itt, az Alföldön állnak rendelkezésre nagyobb telepítések. Ennek tudatában logikus is, hogy a két borvidék együttműködése révén zajlott a nemesítés, az ezerjót végül a piros traminivel keresztezték. A hibridanyag felszaporítására Kecskemét-Miklóstelepen került sor Hajdu Edit munkájának köszönhetően.
Miért volt szükség egy alternatívára az ezerjó helyett?
Egy illatosabb fajtát akartak nyerni, de emellett ugyancsak szempont volt a termesztési értékekben való eltérés.
Mit jelent ez pontosan?
Az ezerjó egy kifejezetten munkaigényes fajta; szereti, ha fürtjei közel kerülnek a földhöz, ezért mélyre kell hajolnia a szőlőben dolgozóknak művelésekor. A generosánál egyenesebb a hatásnövekedés, nem olyan buja a tőke, kevésbé intenzív a hónaljhajtások megjelenése. Ezek miatt összességében olcsóbb és egyszerűbb a termesztése.
Ti mióta foglalkoztok a fajtával?
2004-ben telepítettünk belőle két hektárt, amit azóta is művelünk. Úgy tapasztaljuk, a nemesítők által megfogalmazott alapkritériumoknak megfelel, jó cukorgyűjtő képességű, és bár nem rezisztens, mégis ellenállónak mondható a betegségekkel szemben, az pedig, hogy esetében kevesebb növényvédelemre van szükség, nemcsak a költségek szempontjából kedvező, de a környezetre gyakorolt hatás tekintetében is.
Kiegyensúlyozott fajta, úgyhogy elmondhatjuk, hogy megérdemli a nevét, amely egy olasz szó, és nagylelkűt, bőkezűt, bőségest jelent.
Mikor fordult termőre a telepítés?
2009-ben került sor az első komolyabb generosaszüretre. Ekkor azonban még nem rendelkeztünk kellő tudatossággal azzal kapcsolatban, hogy milyen stílusú bort szeretnénk belőle készíteni, és mivel nem voltunk elégedettek a végeredménnyel, a bor nem került önállóan palackozásra.
2010 azután a szerencsétlen időjárás miatt esett ki, így az első év, amikor generosa készült nálunk, a 2011-es volt: az, amely most is piacon van.
Milyen bort készítettetek belőle?
A generosában megvan a lehetőség, hogy egy üde, ropogós, reduktív bort nyerjünk belőle, mi azonban úgy gondoltuk, az ilyen típusú borokból már elég áll rendelkezésre a Frittmann Pincészetben. Ezért inkább kicsivel a teljes érettség után szedtük, és bár nem került hordóba, nem törekedtünk az esetében egy teljesen reduktív technológiára sem.
Ez a bor valahol félúton van a könnyed és a nehezebb fehérborok között, hiszen beltartalom tekintetében a vastagabb tételekhez tartozik, ugyanakkor illatjegyeiben őrzi a piros tramini fajtajegyeit. Úgy fogalmaznék, ez nem egy tipikus alföldi bor, engem jobban emlékeztet például a balatoni borvidékekre.
Hogy ítéled meg, maradtok ennél a stílusnál?
Az ízvilágot hamar elfogadták a fogyasztók, ezért kitartunk emellett a stílus mellett. Persze az évjárat adottságaira mindig figyelemmel kell lenni. Amíg 2011-ben szeptember közepén szüreteltünk, addig 2012-ben már a hónap első hetében le kellett szedni a termést. Bár a 2012-es tételt még nem palackoztuk le, úgy gondolom, hasonít majd az előző évjáratra. Várhatóan nyáron kerül forgalomba, addig pihen még.
Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz Primőr hírlevelünkre!
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!