A magyaroknak bordói kell
Továbbra sincs ennél népszerűbb borstílus
2018-11-21 | Bognár Attila
Novemberben, a hűvösebb idő beköszöntével szívesebben váltunk át vörösborokra, azon belül is a testesebb, komolyabb tételekre. Ez a hónap a Bordói November Nagykóstoló és a bordeaux-i fajták ideje is.
Fotók: FotoBP
A 2018. november 17-i Nagykóstoló helyszíne ezúttal is a Corinthia Hotel Budapest volt, amely zsúfolásig megtelt vendégekkel csakúgy, mint a korábbi években. A Winelovers rendezvények egyik legsikeresebbje ez, amely rendszeresen sok kóstolót és szakembert vonz. Nem véletlenül, hiszen a hazai fogyasztók körében népszerűségét tekintve még mindig a vörösbor vezet, azon belül is a komolyabb, testesebb tételek, amikből bőséges kínálat állt rendelkezésre idén is.
A szortiment gerincét most is Villány és Szekszárd adta, de más borvidékeinkről is érkeztek érdekes tételek, figyelemre méltó borok. Idén két komoly mesterkurzus jelentette a bevezetőt a rendezvényen azok számára, akik jegyet váltottak rájuk. Aki ott volt, nem csalódhatott, hiszen Mészáros Gabriella először egy a top bordeaux-i chateau-kat és boraikat bemutató előadás keretében mutatta be a közönségnek az „etalon", vagyis hogy mi az a szint, amit meg kell céloznunk. Amásodik mesterkurzuson 13 kiválasztott magyar csúcs bordeaux-i cuvée került a résztvevők poharába, döntően villányi és szekszárdi borok, kiegészítve két egri tétellel. Gabriella elmondta, hogy a fajták (főleg a cabernet sauvignon) teljes beéréséhez az egri borvidék kevésbé megfelelő, az ottani területek nagyjából 10%-án van olyan mezo- és mikroklíma, ami ideális ennek a fajtának. Ha viszont beérnek, akkor ezekből komoly potenciálú csúcsborok készíthetők.
Villány még mindig domináns
Itthon a rendszerváltás után Villányból indult el a Bordeaux-i szőlőfajták felemelkedése. A mostani nagy generáció borászai (Bock, Gere, Polgár, Tiffán) tettek le az asztalra akkoriban először nagyon komoly színvonalat képviselő tételeket, úttörő szerepüket jól mutatja, hogy az Év Bortermelője választáson taroltak a 90-es években. Mind szőlészeti, mind borászati munkák tekintetében olyan újításokat hoztak, amelyek a borok értékét, presztízsét emelték. Hozamkorlátoztak, új barrique hordókat használtak érlelésre, komplex, mély, rétegzett, hosszú potenciállal rendelkező borok kerültek ki a pincéikből.
Azóta már felnőtt egy új generáció, akik továbbviszik a családi borászatokat, és új üstökösök is feltűntek a borvidéken. Nagyjából a 2000-es évek közepétől a piac hangsúlya is máshova helyeződött, a gyümölcsös borok felé fordult, kevesebb hordó, kevesebb test és alkohol, alacsonyabb extrakt voltak azok a jegyek, amik vonzóvá tették a vörösborokat. Villánynak kellett pár év, mire erre reagált, a változás azonban sikeres volt. Felfedezték a borvidéken a cabernet franc-ban rejlő potenciált, azt, hogy ez a fajta milyen jól érzi ott magát, és különleges, egyedi, magas minőségű bor készíthető belőle. Mindez azért is fontos, mert a franc önmagában kevés helyen kerül palackozásra, a francia Loire-völgyön kívül csak elvétve pár helyen.
A mostani kóstoló is azt mutatta, hogy a villányi borok sokat finomodtak, elegánsabbak lettek, a borászok tudatosabban bánnak a hordóval, igyekeznek az alkoholokat is kordában tartani, egyre kevesebb az olyan bor, amire a kritikusok korábban a „tanninszörny” kifejezést aggatták. A borvidék nagy generáció ebben a változásban is élen jár. Gere Attila pincészeténél a 2013-as évjáratú cabernet sauvignon például ezt az utat mutatja, számomra az ottani sor legjobbja volt, de az ikon boruknak számító 2015-ös Kopar cuvée és Solus is sokkal kiegyensúlyozottabb lett, mint korábban. Igaz, ezek még nagyon a pályájuk elején tartanak, de a változás szembetűnő. Ugyanez mondható el Tiffán Ede borairól, a 2015-ös Carissima cuvée már most jól fogyasztható, az Ördögárokból származó 2013-as Elysium pedig hatalmas potenciált rejt magában. Szintén a modernebb irányba mutat a Vylyan pincészet 2011-es Duennium cuvée-je, valamint Gere Tamás és Zsolt több cabernet franc-ja. Szintén a pozitív meglepetések közé tartoztak Jekl Flóra borai (az Il Primo és annak Selection verziója).
Villányban egyértelműen a cabernet franc vált a húzófajtává, de ha a sauvignon tökéletesen beérik, akkor olyan pluszt ad, ami nélkülözhetetlen egy házasításhoz, és persze önmagában is palackozható. A borok érlelhetőségével és a bennük rejlő potenciállal kapcsolatban is sok kérdés merült fel. Most már van elegendő évjárat, kóstolhatunk 20 éves tételeket is, így az ezzel kapcsolatos kép sokat tisztult. Egy francia bordeaux-i bor igazából 10-15 évesen kezdi igazán megmutatni, mit tud, és a „tegyük el még 30 évig” tanácsok sem ritkák velük kapcsolatban. Számomra ebben a kérdésben a villányi borvidékről Malatinszky Csaba borai a mérvadók, ezek valóban hosszú érlelésre szánt tételek. A most kóstolt 2006-os Kúria cabernet sauvignon és a 2007-es Kúria Kövesföld jelenleg ideális állapotban van, de még sok év potenciál rejlik bennük. Az igazi nagy durranást azonban a mesterkurzuson kóstolt 2000-es Kúria cabernet sauvignon jelentette, mely az egész rendezvény egyik legjobb bora volt.
Szekszárd a trónkövetelő?
Bár úgy tűnik, Szekszárd letette a voksát a kékfrankos, a bikavér és a kadarka mellett, és az utóbbi időben főleg ezekre koncentrál, ezeket állítja a borvidéki kommunikáció középpontjába, azért a bordeaux-i fajták továbbra is komoly szerepet játszanak, már csak a piaci szempontok miatt is. Több borász a csúcsborait is ezekből képzeli el, sőt, vannak pincék, amelyek tételei annyira jó sikerülnek, hogy beelőzik délebbi társaikat is. A borvidék adottságai, Villányhoz hasonlóan, kedveznek ezen szőlőfajtáknak, bár a sauvignon tökéletes beérése itt sem minden évjáratban sikerül.
A borászok jó része ennek megfelelően eltolta a hangsúlyokat a megbízhatóbb merlot és a franc irányába, annál is inkább, mivel azokat a bikavér komponenseiként is használják. A gazdag, meleg szekszárdi löszös talaj simább, lágyabb borokat eredményez ezen fajtákból, melyek hamarabb érnek és korábban készek a fogyasztásra. Általában behízelgő, kedves, jól fogyasztható borok ezek. Mészáros Gabriella is kiemelte a mesterkurzuson, hogy „szeretjük a villányiakat, populárisak, sok versenyt nyernek, magas pontokat kapnak, de ha meg kell inni egy üveggel, akkor mindig a szekszárdiak fogynak el előbb”. Tanninban, alkoholban, testben kicsit szelídebbek villányi társaiknál, és a gyümölcsös vonal mellett megjelenik bennük egy jellegzetes szekszárdi fűszeresség, ami felismerhetővé teszi őket.
Ami talán újdonság, hogy a cabernet franc önállóan palackozott borként itt is egyre jobban előtérbe kerül. Ezt bizonyítja az is, hogy a Winelovers Borteszten három szekszárdi franc is bekerült a tíz legjobb fajtabor közé, a Tüske pince cabernet franc-ja pedig évek óta stabilan az élmezőnyben van.
A „nagy nevek” pincéinél (pl. Takler, Vesztergombi, Mészáros, Dúzsi, Bodri, Heimann) egyre inkább átveszi az irányítást a fiatal borászgeneráció, amelynek tagjai új színt, modern stílust, nemzetközi tapasztalatokat vittek a borászatok életébe. Ezzel párhuzamosan új, vagy kevésbé régi nevek is színre léptek izgalmas és magas minőségű boraikkal (pl. Lajvér, Schieber, Mikóczi, Sümegi Ákos). Szekszárd is bővelkedik egyedi klímájú, különleges dűlőkben, amelyek olyan pluszt tudnak adni egyes fajtáknál, hogy érdemes belőlük dűlőszelektált tételeket készíteni.
Vesztergombi Csaba például nagyon hisz a Bodzás és Kerékhegy-dűlőkben, szerinte főleg a cabernet franc illetve a merlot érzi magát ott jól, ezt a most hozott borai bizonyították is. A Görögszó-dűlő kezd ikonikussá válni (köszönhetően többek között a Dúzsi, Sebestyén Csaba, Takler triónak), de kiemelt jelentőségű a Hidaspetre, a Porkoláb-völgy és a Baranya-völgy is. Ráadásul eddig kevésbé ismert területek is folyamatosan jönnek fel, Taklerék például most nagyon bíznak a Szenta-hegyben, illetve annak cabernet franc-jában (innen a friss 2016-os évjáratú tételt kóstolhattuk). Üde színfolt a borvidéken a Lajvér pince, amelynek területei a Lajvér-patak völgyében találhatók, különböző magasságú teraszokon. A bordeaux-i szőlőfajták itt nagyon jól érzik magukat. A pince egész szortimentje izgalmas, a borok pedig nem csak minőségükkel, hanem remek ár-érték arányukkal is kiemelkednek. Mind az alap merlot és az L12 névre keresztelt cuvée, mind pedig a magasabbra pozícionált merlot szelekció és az Infinity Cuvée egységesen magas színvonalat képviselt.
A többi borvidékünkön is találhatóak bordeaux-i izgalmak
A Balaton egész környékén jól érzik magukat a bordeaux-i szőlőfajták. A déli part adottságait tekintve sokban hasonlít Szekszárdhoz. Ezt felismerve először a Konyári Pincészet készített innét top vöröseket e fajtákból, ma pedig már egyre több pince produkál a jóivásúak mellett magasabbra pozicionált merlot és cabernet tételeket (pl. Bujdosó, Veszprémi, Katona, Kristinus). Az északi parti borászok inkább a kékfrankos irányába mozdultak, de két pincét érdemes innen mindenképp kiemelni: a Liszkay Pince évek óta nagyon komoly borokat készít mind a három bordeaux-i fajtából, míg a Pántlika Pince az utóbbi években erősített bele ebben a műfajban. Náluk az első a 2011-es cabernet sauvignon volt, amely komoly áttörést hozott számukra, a mostani 2012-es ennek méltó követője. Bársony névre keresztelt 2015-ös cabernet franc-juk szűztermés bora, most bontogatja szárnyait, míg a szintén 2015-ös Összhang (a két cabernet házasítása) már most jól fogyasztható, harmonikus, gyümölcsös, szerethető bor. Utóbbi bizonyítja, a tó északi partján is találhatók olyan területek, ahol komoly jövő előtt állnak ezek a fajták.
A tőlük kissé északabbra fekvő Pannonhalmi borvidék is rejtegetett igazi meglepetéseket. A Pannonhalmi Apátsági Pincészet Infusio névre hallgató merlot-cabernet franc cuvée-je minden évjáratban a legjobb magyar vörösborok közé tartozik, a szintén ugyanezen fajtákból álló, de kissé lejjebb pozicionált Hemina szintén intenzív gyümölcsösségével nyert meg. Az igazi meglepetést viszont idén az eddig rajnai rizlingjeiről ismert Cseri Pincészet két bora jelentette. A merlot friss, gyümölcsös, jól fogyasztható, míg a Chanson nevű cabernet franc-merlot házasítás komolyabb, hosszabb lecsengésű, de gyümölcshangsúlyos tétel volt. Egerben viszonylag kevés az önálló fajtaként megjelenő bordeaux-i tétel. Korábban kedveltem Vincze Béla Arcanum sorozatának darabjait.
Gyakorlatilag a villányi csúcsborászokkal együtt indult, és azóta is egyenletesen magas színvonalat képvisel a Thummerer pince. Vili Papa Cuvée-jük és a Tekenőháti Merlot-juk mára legenda, nemcsak a borvidék, de az ország legjobbjai közt említhetjük őket. A mostani kóstolón is egyenletesen magas színvonalat képviselő tételeket mutattak be. Rajtuk kívül a Petrény Winery-t emelném ki még, 2005-ös Fúria Cabernet Sauvignon-juk azt mutatja, ezen a borvidéken is találni olyan tételt, amely érett alapanyagból készült és ennyi idősen is remek formában van.
Végül következzen pár bor, ami leginkább megfogott az idei Bordói Nagykóstolón!
Lajvér Borbirtok (Szekszárd) Infinity Cuvée 2015: 60% cabernet franc, 30% merlot, 10% cabernet sauvignon. Meleg évjárat érett alapanyaga, amely tartályban erjedt, majd a tételek külön hordós érlelés után lettek házasítva. Illatában a bogyós gyümölcsök dominálnak, mellette a fűszeres vonal jegyei érezhetők. Kóstolva harmonikus, moderált tanninok, közepesnél alig nagyobb test, szépen csiszolt savak, frissesség, gyümölcsök. Szép hordóhasználat, élvezhető önmagában is.
Vesztergombi Pince (Szekszárd) Csaba Cuvée 2016: cabernet sauvignon, cabernet franc, merlot egyenlő arányban. 22 hónap barrique hordós érlelés, tehát nagyon fiatal és friss még. Illatban lassan nyílik, szellőztetve egyre intenzívebb erdei gyümölcsök jönnek belőle. Jól iható, nem nehézkes, gyümölcshangsúlyos bor, visszafogott tanninnal, lendületes savakkal. A hordók inkább hozzáadnak, fűszereznek, nem nyomják el a gyümölcsöket. Kicsit még fiatal, rendezetlen, de lesz ideje összeállni, már most látni benne a potenciált.
Pannonhalmi Apátsági Pincészet Infusio 2016: 80% merlot, 20% cabernet franc. Fakádas erjesztés, majd 18 hónapos érlelés első- és másodtöltésű 228 literes hordókban. Illatban a hordós jegyek és feketebogyós gyümölcsök kavalkádja. Komoly alapanyag, sok, de szép tannin, nagy test, ízben is az illatot domináló vonal, hosszú lecsengés. Nagyon fiatal még, de bőven lesz ideje összeérni a palackban.
Thummerer Pince (Eger) Tekenőháti Merlot 2009: Mélyrubin szín, lassan nyíló illata egyre intenzívebbé válik, benne szeder, szilva, fűszerek, főleg szegfűszeg. Nagyon komoly test, rengeteg tannin, mely szépen integrálódott, élénk savak tartják egyensúlyban. A végén az alkohol kicsit sok, de a rendkívül gazdag beltartalom kárpótol mindenért. A bor fogyasztásra ideális állapotban van most.
Malatinszky Csaba (Villány) Kúria Cabernet Sauvignon 2000: A mesterkurzus keretében maga Csaba mutatta be a részvevőknek. Elmondása szerint fő célja a hosszan érlelhető borok készítése. Ez a bor pedig szerintem pont ennek a hosszan érlelhetőségnek az iskolapéldája. Közepesnél intenzívebb illatában az érett jegyek mellett még mindig sok szeder és szilva is érezhető. A tanninok teljesen besimultak, a bor maga a harmónia, tökéletes egyensúly, szép savakkal és hosszú lecsengéssel. Kifogástalan állapotban van, fogyasztása nagy élmény.
A mostani kóstoló tapasztalata számomra az, hogy a borok átlagos színvonala az előző évekhez képest emelkedett. Rossz, hibást bort szerencsére nem kóstoltam. A borászok kezdik érezni a nemzetközi piaci trendeket, és igyekeznek azoknak megfelelő bort készíteni. Örömteli volt, hogy a túlhordózott borok aránya jóval kisebb, sokkal tudatosabb és szebb a hordóhasználat, a borok többsége kellően gyümölcshangsúlyos. Javult a tannin-alkohol-sav egyensúly is, egyre több az olyan tétel, amely komplexitásával akar hódítani, nem pedig nagyságával. Az irány tehát jó, de sok még a tennivaló. Jövő ilyenkor kíváncsian várjuk a folytatást!
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!