A weboldal 320px-es felbontás alá nincsen optimalizálva.

Kérjük tekintse meg nagyobb felbontású eszközről oldalunkat!
Menü

A német borok népszerűségének titka

Otthon és külföldön egyaránt

2008-02-28 | Tóth Adrienn


A német borászok boldogok lehetnek, hiszen egyre több hír szól belföldi és külföldi sikereikről. Egy, az év elején nyilvánosságra hozott felmérés szerint ugyanis a németek egy főre eső borfogyasztása új rekordot ért el. E mellett az angol piacon is új akadályokat döntenek le, amikor egyre előbbre kerülnek a magasabb árkategóriában értékesített borok között. És hogy mi lehet a siker egyik kulcseleme? A válasz elsősorban az ország éghajlati adottságaiban keresendő.


 

Egy német évente átlagosan 20,6 liter bort fogyaszt el. Ez a tavalyi évre vonatkozó eredmény fél literrel magasabb az előző évinél. Ha még hozzávesszük a 3,7 liternyi pezsgő kortyolását is, és összeadjuk a két számot, akkor 24,3 litert kapunk. Így azzal a ténnyel találjuk szembe magunkat, hogy bizony Németország áll a világon a negyedik helyen bor- és pezsgőfogyasztásban Franciaország, Olaszország és az Egyesült Államok mögött.

A babérokat azonban nemcsak otthon aratják le boraikkal, szívós munkával az egyik legbefolyásosabbnak tartott angol piacon is jelentős eredményeket érnek el. Bár német borok sosem árasztották el igazán a magyar piacot, azt tudni kell, hogy nemzetközi viszonylatban sok évtizedig félédes, illatos, olcsó fehér borok hazájaként azonosították őket. Ebből a szegmensből látszanak lassan kimászni azzal, hogy az Egyesült Királyságban az 5 font (azaz kb. 1700 forint) feletti árkategóriában 31%-os emelkedéssel a harmadik leggyorsabban növekvő ország lett Németország Olaszország és Új-Zéland után.

Az angolok egyre jobban érdeklődnek a minőségi német borok, főként a rajnai rizlingek (nemzetközi terminológiában egyszerűen rieslingek) iránt, ezt mi sem mutatja jobban, mint hogy vezető áruházláncaik is nagy iramban bővítik ezen a fronton kínálatukat. A helyi Tesco ma már 24 különböző német fehérbort tart, mert azt vették észre, hogy a 2000 forint fölötti ársávban lévő német rajnaik iránt különösen nagy érdeklődés tapasztalható.

És hogy mi lehet az oka a német borok ilyetén népszerűsödésének? Ennek tisztázására egy picit vissza kell menni az alapokhoz, ígérem nem lesz hosszú ez a kis szőlészeti-borászati kitérő, viszont talán felettébb tanulságos. Nos, hát Németország a szőlőtermesztés északi határán található, ahol összehasonlíthatatlanul kevesebbet süt a nap, mint mondjuk Itáliában. A kevesebb napsütésnek pedig az az eredménye, hogy a szőlőnövények nem tudnak annyi cukrot termelni. Az alacsonyabb cukor kevesebb alkoholt produkál. És pont a kevesebb alkohol lesz a megoldás kulcsa.

Vitathatatlan, hogy manapság a magas alkoholtartalmú borok divatja erős. Egy amerikai felmérés szerint a magasabb alkoholtartalommal a legtöbb ember magasabb minőséget, extra hozzáadott értéket és jobb ízeket asszociál. Az azonban már ismert tény, hogy minden egyoldalú divat erősödése egyben magával hozza az ellentábor erősödését is. Így amíg sok fogyasztó egy 13-14 %-nál több alkoholt tartalmazó bort boldogan emel le a polcról, addig az értőbb borbarátok egyre több esetben az alacsonyabb alkoholtartalmat keresik.

És ezen a ponton érkeztünk meg Németországhoz, aki a 12%-os alkoholtartalmú borok piacán tudja igazából megmutatni magát (kevés nap, kevés cukor, alacsony alkohol, mint azt már korábba leírtuk). És egyre inkább viszonyítási alapnak számít a nem ritkán 14-15% fölötti alkoholtartalmak világának ellenében. Ezeket a magas értékeket először az új-világi borászatok hozták, de nem sokkal széles körű megjelenésük után egyre több európai példa is felütötte a fejét.

Tény, hogy az utóbbi évtizedekben mindenhol emelkedtek a leszüretelt szőlőfürtök cukorfokai, ami sok mindennek köszönhető: többek között az általános felmelegedésnek, a sok új telepítésnek, a hatékonyabb élesztőknek, a vírusoknak ellenálló, és így jobban teljesítő szőlőtőkéknek. Fontos még, hogy manapság már nem egyszerűen akkor szüretelnek az emberek, amikor a szőlő elért egy bizonyos cukorfokot, hanem várnak a szedéssel, amíg az ízanyagok és a tanninok is maradéktalanul beérnek, a késleltetett szüret időpontja pedig azt jelenti, hogy a növénynek több ideje van cukrot gyűjteni, így magasabb lesz az alkohol.

Hogy a magasabb alkoholtartalmú borok rosszabbak-e vagy jobbak, nehéz lenne megállapítani. Egy részről az mondható el, mindegy, hogy a bornak magasabb vagy alacsonyabb az alkoholtartalma, a lényeg, hogy egyensúlyban legyen. Így tehát elvileg egy magas alkoholtartalmú bor sem rossz – mondják ezt nem véletlenül ausztrál szakemberek -, ha az rendelkezik elég testtel, sav- és tannintartalommal.

A stílus ellenzői azonban kitartanak azon véleményük mellett, hogy az alkohol elnyomhat más finomságokat, apró nüánszokat. És valóban egy magas alkoholtartalmú bort kétségtelenül ritkán mondunk elegánsnak, gondolva itt elsősorban az Új-Világban nem ritka 14,9-15,6 % alkoholtartalmú borokra.

Az ízlések különböznek, a helyzet megértésének kulcsa azonban nem ott keresendő, hogy leadjuk a voksunkat ide vagy oda. Inkább azt kell észrevenni, hogy bizony létezik egy egyre szélesebb vásárlói kör, aki tudatosan kerüli a magas alkoholtartalmú borokat. Praktikus lehet más esetben is belegondolni, hogy ha nem bírunk egy főáramba belekerülni, miért ne futhatnánk be pont azáltal, hogy szembe megyünk vele?

Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz primőr hírlevelünkre!

 

 



Minitanfolyam

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!