A weboldal 320px-es felbontás alá nincsen optimalizálva.

Kérjük tekintse meg nagyobb felbontású eszközről oldalunkat!
Menü

A Nyugat utazik

Szabó Zoltán Attilát kérdeztük

2013-07-30 | Tóth Adrienn


A Nyugat Ma 2010 októberében született, s ezzel egy időben bontott asztalt az Újnyugat Irodalmi Kör a Hadik Kávéházban. A kezdeményezés egy üzletember és egy író, publicista nevéhez köthető: Konyári János borász és Szabó Zoltán Attila (aki azóta is főszerkesztője a mai Nyugatnak) alapította a lapot, amelyről 2010 decemberében ezt írta az egyik kritikus: "a lap puszta létrejötte felér egy szelíd forradalommal manapság, amikor a felszínesség, a bulvárújságírás a divat." Immár egy országos turisztikai kampány is jelzi, hogy az újnyugatosok nem kósza álmokat kergettek. Szabó Zoltán Attila alapító-főszerkesztőt, a Nyugat Itthon művészeti vezetőjét kérdeztük az irodalmi-turisztikai kampányról, amelynek legutóbb a Tabán mozi adott helyet.


 

Összefoglalnád, hogy mi a Nyugat Itthon rendezvénysorozatának koncepciója?

A Nyugat Itthon kampány létrejötte, eddigi sikere jelzi, hogy az embereknek igénye van a minőségi kultúrára, a közösségi élményekre, s hogy ráuntak a médiaipar egyenkosztjára. A Magyar Turizmus Zrt. sem véletlenül állt a kezdeményezés mögé. Biztosra veszem, hogy ez a picike eseménysorozat máris igazolta, hogy nemcsak a grandiózus, a látványos, a vurstlis, a „megasztáros” mókákat érdemes favorizálni, mondván, hogy ezek szórakoztatóak, hanem azon kezdeményezéseket is, ahol valódi értékek teremtődnek.

Kétezer-tizenhárom tehát nem az irodalmároknak, a művészeknek kivételes esztendő, hanem a turisztikai szakmának; ugyanis a kopott szlogenek helyébe újak léphetnek végre. És ezek nem is szlogenek, hanem idézhető, művészi mércével is jelentős tartalmak!

Ne felejtsük, hogy az eseménysorozathoz kapcsolódó online kampány részeként összesen 99 utazásra ösztönző irodalmi mű íródik, amelyeket Magyarországon elsőként az MT Zrt. jelentet meg a www.itthon.hu portálja főoldaláról elérhető „Nyugat Itthon” menüben.

És itt hadd mondjak köszönetet Katona Andrásnak és Simonyi Norbertnek, akik a turisztikai szakemberek közül elsőként éreztek rá a változó korszellemre, az értékteremtés fontosságára, a művészekkel való párbeszédben rejlő óriási marketinglehetőségre.

A kánikula ellenére a napokban a Tabán mozit is megtöltötték az irodalomszeretők, ahogy korábban minden más Nyugat Itthon rendezvényen is kitehették volna a táblás ház feliratot. De mi vonzotta az embereket most a Tabánba?

Talán a művészi hitelesség. Talán a krisztinavárosi romantika. Végre olyan irodalomtörténeti érdekességekre is felhívhattam a figyelmet, mint hogy Ottlik Géza például ott lakott a mozival szemben, a Horváth-kert túloldalán. A mai írók, költők, alkotók közül is többeknek ez az őshazája. Csak néhány név, mutatóba: Petőcz András, Kányádi Sándor, Zalán Tibor, Papp Zoltán, Tandori Dezső, vagy az én generációmból Palya Bea, Kéringer Gábor – és igen, jómagam is ide kötődöm.

Nemrég írtam is erről a „valamiről”, a mi rejtélyes budaiságunkról egy művet „A Tabán a világ közepe” címmel, amelyet a júniusi Nyugat Itthon-esten a Szamos Gourmet Házban, egy másik ős-tabáni, Márton András olvasott fel!

Idéznék a szövegből: „Függők vagyunk. Ugyanúgy rekedtünk itt, mint az Ulpius Házban Mihály, János, Ervin, Éva és Tamás. Igen, Szerb Antal Utas és holdvilág című remeke, hőseinek sajátos kanosszája legalább felhomályosított minket arról, hogy nincs menekvés. Igaz, hogy ők a Várban építettek maguknak légvárat, pszicho-színházat és szerelemtrambulint, de aki itt nőtt fel, pontosan tudja, hogy a Tabán, a Naphegy, a Krisztinaváros, a Viziváros és a Várhegy egyetlen test; úgy tartoznak össze, mint a lélek, a szív, az agy, a kéz és a láb. És nem számít idegen testtájnak még a Csörsz-park sem…”

A Nyugat utazik

Szóval, erre az estére többen hazamentünk a Tabán moziba. Így érzett Benkő László is, aki pár házzal arrébb lakik. És hogy a csütörtökön történtekről is szóljak, a rendezvénysorozat gerincét alkotó, hazánk tájait, értékeit a kortárs irodalom nézőpontjából bemutató műveket ezúttal Cserna Antal mutatta be „Budapest tükre” összefoglaló címmel.

S a Tabán moziban – ahogyan a mozi hőskorának előadásain volt szokás – felhangzott a zongoraszó. Az Omega együttes billentyűse kiválóan illusztrálta Horváth Gábor Miklós, Debreczeny György vagy éppen Zalán Tibor írásait, majd exkluzív koncertet adott, amelyből nem hiányoztak a filmzenék sem. Benkő Laci Nino Rotától Angelo Badalamentiig adott – kivételes – áttekintést azokról az értékekről, amelyek a mozi nélkül sosem születtek volna meg. Az estén Kálloy Molnár Péterrel közös dokumentumfilmemet (A koronatanú) és Nyitrai Kata a legendás nyugatosok étkezési szokásait bemutató művét is láthatta a publikum.

A Nyugat gyomra összeállítás kapcsán számodra mely írók rendelkeztek a legmagasabb fokú gasztronómiai tudatossággal, szenvedéllyel?

Nem venném el Kata kenyerét. Annyi bizonyos, hogy a nyugatosok nem vetették meg az élet örömeit. Karinthyt idézem: „Remeg a töltelék, villám alátolom, /Szemem is kidülled, ahogy lapátolom. / Leesett a földre? Oda se neki! / Onnan is megeszem, most gyere ki! /Most még egy kicsi bort, legyen, amit szíjjak!/ Hasam kerületén megoldom a szíjat…”

Voltak olyan írások, amelyek téged is arra indítottak, hogy elkészíts vagy valahol elfogyassz egy hasonló ételt?

Bár én magam nem vagyok egy gasztronómiai zseni, így nem kifejezetten jó ómen, ha megjelenek egy konyhában; jókat enni-inni, hát azt én is nagyon szeretek. A Szamos Gourmet Házban legutóbb ámulattal faltam azt a tortát, amelyet a Szamos család készített, kifejezetten a Nyugat Itthon kampány kedvéért. Kálloy Molnár Peti barátommal azóta is emlegetjük, miféle csodában volt részünk…

Amúgy én halpárti vagyok. Édesanyám karácsonyi borlevesénél és az azt követő rántott pontynál jobbat nem ettem sehol a világon. Rajongok ugyanakkor a velős pirítósért is, miként Szindbád. A kilencvenes évek végén az Osvát utcában, Piszkos Fred kocsmájában is sokat időztem, ahol szuperszonikus volt az Édith Piaf kedvence. Az átsütött húson az a sajt és az a dió, hozzá a krokettal, hát valami mesés volt… No és Korfun a tintahal. Bécsben a borjú bécsi. De azt hiszem, eltértem a tárgytól.

A Nyugat Itthon rendezvényein a szépirodalom, a zene, a film és a színház mellett rendszeresen főszerepet kapnak a borok és a pálinkák is. Miért?

Üzenetértéke van ennek is. Megmutatni az értékeinket, felhívni újra és újra a figyelmet a minőségre, a kemény munkára, az alázatra. A kampány művészeti vezetőjeként én ezt úgy élem meg, hogy a Nyugat Itthon rendezvényein sikerült elválasztani az ocsút a búzától. A vurstlis, virslis haknikat az értékteremtő kulturális tevékenységtől, amely nélkül nincsen valamirevaló országimázs, épkézláb turizmus.  

A Magyar Turizmus Zrt. Agrármarketing Centrumának szakértői nagyon értik a dolgukat, amikor a művészi érték mellé „odahelyezik” a versekhez remekül passzoló nemes nedűket. Bevallom, várom már azt az estünket, ahol szekszárdi borokat kortyolunk majd. Ha rajtam múlna, én Vidát, Vesztergombit, Fritzet, Taklert, Mészárost és Bodriékat is meghívnám Babits és Mészöly Miklós szülőföldjéről… Visszatekintve, óriási élmény volt számomra az is, amikor a Költészet Napján Konyári János borait kóstolhattuk a József Attila Színházban – együtt a közönséggel. Óh, az a Loliense 2009-ből!

Pálinkafronton Bolyhosék cigánymeggyéért lelkesedtem különösen a Szamos Gourmet Házban, s legutóbb, a Tabán moziban is. Igaz, a Gyulai Pálinka Manufaktúra szomolyai fekete cseresznyéjét sem feledem a Hotel Nemzetiből.

Hol folytatódik a Nyugat Itthon kampány?

A tervek szerint a Margitszigeten, egy különleges helyszínen, 2013. augusztus 29-én. A téma: Budapest, a fesztiválváros lesz. De a Vinoportnak mindenképpen küldünk meghívót, így hamarosan minden titokra fény derül…

Dóka Attila, Juhász Melinda fotói

Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz Primőr hírlevelünkre!

 

 



Minitanfolyam

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!