A Pécsi Borozó folytatja

Győrffy Zoltán válaszolt

2012-12-07 | Tóth Adrienn

Egyszerre indultunk a Pécsi Borozó és mi, 2007 őszén ők nyomtatásban, mi pedig az interneten jelentettük meg az első cikkeinket. Nemcsak ezért kötődünk azonban a Pannon borrégió négy borvidékének szentelt, tematikus, boros és gasztronómiai magazinhoz, hanem azért is, mert érezzük rajtuk az elkötelezettséget, és értékeljük azt a módot, ahogy témájukhoz közelítenek. Ezért voltunk szomorúak, amikor arról értesültünk, hogy húsz kiadott szám után vége a sornak. Nemcsak mi éreztünk így azonban, hanem sokan mások is, és ez elég volt ahhoz, hogy fordulat következzen be a történetben.

Indulásotokkor, öt éve még több nyomtatott boros magazin volt a piacon, mint ma. Többen úgy gondolták, túlzás is ennyi kiadvány. Egy ilyen közegben mit gondoltatok, milyen módon tudtok eredetit alkotni?

Amikor 2007 őszén tervezgetni kezdtük a Pécsi Borozót, két dologra alapoztuk a sikert: az egyik a lendületes őszinteség, a hitelességre törekvő újságírói attitűd volt. Ennek segítségével igyekeztünk megfogalmazni, mit szeretnénk, miért fontos egy újabb boros újság. A másik szempont az volt, hogy a régió összefogása és a bormarketing-pályázatokkal működtetett finanszírozás által úgy véltük, ki tudunk tartani az ingyenesség és a regionalitás mellett.

A mi lapunkat nem a boros szférából érkezők alapították, hanem újságírók, akik szerették és a mai napig szeretik a bort, a gasztronómiát, a helyi termékeket, a régiónk értékeit, és megpróbálják a bemutatásukon túl is támogatni mindezt. Nem pénzzel, hanem sok munkával és tenni akarással.

Hogyan alakult ez az öt év?

Ez elég hosszú idő, nagyon sok minden történt ez alatt. Sorsdöntő volt, hogy elapadtak az AMC-s források, legalábbis számunkra elérhetetlenekké váltak. Azt hiszem, egyébként az egész magyar bormédia finanszírozása, átláthatóság nincs megoldva, ezen sokat kellene dolgoznunk, nekünk, akik ebben élünk.

Visszatérve a Borozóhoz, sok támogatót sikerült magunk mellé állítani, de a pályázati összegek nélkül az ingyenesség nem volt fenntartható, ugyanakkor az olvasóink bár megszerették a lapot, de hozzászoktak ahhoz, hogy nem fizetnek érte. Ez nem meglepő, hiszen az indulástól ez volt a célok egyike: sok olyan emberhez eljutni, aki borkedvelő, borfogyasztó, érdeklődik a bor iránt, de életében nem adna ki pénz bormagazinért.

Mivel a lap az utóbbi két évben jelentős veszteséget termelt, amit már nem tudtunk a továbbiakban más tevékenységeinkből finanszírozni, úgy döntöttünk, hogy felhagyunk a nyomtatott verzióval, és online folytatjuk tovább. Eddig is volt weboldalunk, azt amúgy is szerettük volna tovább építeni, itt volt az alkalom.

A Pécsi Borozó folytatja

Ekkor jött azonban egy fordulópont.

Valóban. Az utolsónak hitt lapzárta alatt jött több megkeresés, de mi nem szerettünk volna se nevet változtatni, sem feladni az elveinket, ezért nem tűnt közelebbinek a megoldás, míg tényleg az utolsó napokban kaptunk egy hirdetési megrendelést, ami rólunk szólt. Három régióbeli pincészet, három borvidékről összefogva (Riczu-Stierék Villányból, pontosabban Siklósról, Andreas Ebner Pécsről és Mészáros Pálék Szekszárdról) ajánlották fel, hogy megfinanszírozzák a jövő évi első számot, és felhívták a borrégió borászait, hogy csatlakozzanak ehhez a "lapmentési akcióhoz".

Ilyenre tudomásom szerint eddig nem volt példa, így ez egy minden kétséget kizáró megerősítést jelentethetett számodra. Hogy látod most, mit tartogat a jövő?

Nemrég rendeztük egy kis találkozót, a húsz számot ünnepelve, ami eredetileg záró buli lett volna, de most úgy tűnik mégsem az volt. Kisebb-nagyobb borászatok jelezték, hogy mellénk állnak és segítenek, de a borvidékek és hegyközségek részéről is kaptunk baráti telefonokat, ígéreteket, hogy hozzájárulnak a további működésünkhöz. Nagyon pozitív volt a hozzáállás a legtöbb ember részéről, ami jó érzés, mert talán az a legőszintébb elismerés, amikor úgy ítélik meg, hogy a munkánk és a Pécsi Borozó nélkül szegényebb lenne a régió.

Ha az ember búcsút készül venni valamitől, átgondolja, mit is veszít általa, mit kapott tőle. Mit gondolsz erről?

A csapatból mindenki rendkívül sokat tett, hogy legalább öt év legyen a történet. Én a magam részéről azt gondolom, hogy a lehetőségek határáig, de sokszor azon túl is tettem, küzdöttem és áldoztam fel, tényleg nem keveset. Nem hiszem azonban, hogy panaszkodni szeretnék, mivel ezek igazából remek évek voltak, szerettem őket, ugyanakkor sokszor felmerül, mennyire érte meg az egész.

Talán többet lehettem volna a családommal, talán a magazinra áldozott pénzből új autót vehettem volna. De legyen bármi is a vége, az eredményeinket nem akarom számokban mérni, inkább mérem barátokban, és akkor máris vidámabb a kép. Ezek a barátok adnak ugyanis erőt, hogy ha úgy adódik, folytatni tudjam. Mert rendkívüli embereket ismertem meg, akik társasága sok élménnyel tett gazdagabbá, talán többé is. Rossz lett volna azt mondani öt év után, hogy nem sikerült, feladjuk, vége. Nem szeretem feladni.

Milyen tapasztalatokkal gazdagodtál, mit tanultál ez alatt az öt év alatt borról, borkultúráról, újságírásról?

Én eredendően ugye a médiából jöttem, újságíróként, szerkesztőként dolgoztam, meg egy évtizedet töltöttem el a public relations és médiakapcsolatok területén. Emellett folyamatosan erősödött a bor és gasztronómia, előbb hobbi volt, azután több lett egy hobbinál, és végül napi munkává vált. Két éve váltottam, és most elsősorban ezzel foglalkozom, bár azért még mindig a kommunikáció más területei tudják lehetővé tenni, hogy ezt mondhassam.

A Pécsi Borozó folytatja

Sokat tanultam, rengeteget a borról, a világról, amiben a bor megszületik, amiben él, amiben eltűnik. Sohasem szerettem volna mással foglalkozni, mint a régióval. Ez persze határ, ezért fontosnak tartom, hogy mást is kóstoljak, mert szerintem csak így tud az ember nyitott maradni. És lett egy olyan terület, amely évről évre intenzívebb: ez a volt jugoszláv térség borászata, ami elsősorban horvát, szlovén és szerb borokat jelent. Bár ez még mindig egy elég szűk érdeklődést vonzó terület, bízom benne, hogy egyre többeknek kelti majd fel a kíváncsiságát. Ez is kapcsolódik persze a Pécsi Borozóhoz, hiszen sok barátra tettünk szert ezekben az országokban.

Milyen témák fordulnak elő a téli számban, és a borrégión kívül hol lehet találkozni vele?

A téli szám a napokban jut el az ország számos pontjára, elsősorban vinotékákban érdemes keresni. Tél van, a tematikus tesztünk alanya így a merlot lett, amelynek bársonyos gyümölcsösségét ezekben a havazásra forduló napokban igencsak fel tudjuk értékelni. De vannak borászportréink, borászt vittünk el pálinkafőzdébe, mézeskalácsosokkal beszélgettünk, kadarka nyerte meg a mustránkat. Rovatszerkezetben a megszokott forma, természetesen új tartalmakkal. Aki netán nem jutna hozzá, a netre is heteken belül felkerülnek a legújabb szám cikkei, írásai.

Most már valószínűleg az egész ország túl van az első hóesésen, és lassan itt van advent második vasárnapja. Nálatok otthon mi kerül az asztalra az ünnepekben?

Jó kérdés. A családom évek óta újráztatja a kedvenc lazacos receptemet, kevés esély van arra, hogy ez kimaradjon, de mellé azért mindig újítok is valamit. Idén még nem nagyon volt időm arra, hogy kigondoljam, de a szenteste nálunk elsősorban halas ünnepi asztalt jelent, sok jó fehérborral. Be kell ismernem, ilyenkor több a nem régiós, bár azért a mi térségünk szépen javul fehérben is. A halászléhez – ami azért a sok ünnepnap során egyszer biztos készül – meg természetesen kadarka kerül a pohárba.

A Pécsi Borozó honlapjához kattints IDE!

Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz Primőr hírlevelünkre!

Címkék

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!