A Túlélő, a December és a Darius
Lenkey Gézával beszélgettünk 2. rész
2013-05-09 | Tóth Adrienn
A Mádon dolgozó Lenkey Géza a közelmúltban mutatta be tíz legújabb borát. Tegnapi cikkünkben már végignéztük a könnyebb szériát: a Korai Örömöket, a Fecsegőt és az Élet Szépet, a Tíz Hordó furminttal pedig komolyabb vizekre eveztünk. Ma olyan különlegességekről lesz szó, mint a Túlélő, egy 2007-es, most debütáló Sárgamuskotály, valamint a December és a Darius.
A Túlélő újra egy figyelmet felkeltő név. Ismét hadd kérdezzünk rá, honnan származik?
A 2008-as Túlélő igazán közel áll hozzám. A bor mögötti történet az, hogy ez volt az első olyan év, amikor önállóan hoztam meg a döntéseket a szőlőben. A célom az volt, hogy minél kevesebbszer és minél kisebb dózisokban permetezzek. Pechemre azonban a tapasztalatlanságom mellé becsúszott az utóbbi negyven év legnagyobb lisztharmatfertőzése a borvidéken.
Óriási volt a veszteség, végül a tripla szelekcióval szüretelt „túlélő” szőlőfürtökből készült el mindössze 3216 palacknyi száraz bor az évjáratból. Ez a tétel számomra azt a küzdelmet jeleníti meg, amelyet a szőlő az életben maradásért folytatott.
Mély bor, ennek megfelelően nem kezdőknek való, inkább olyanoknak ajánlom, akik jobban elmélyedtek már Tokaj ízeiben. Ha párhuzamba szeretném állítani a Tíz Hordóval, azt mondanám, hogy míg az első egy akciófilm, addig ez utóbbi a művészfilmekkel mutat rokonságot, egyfajta érzékenység, beleérző képesség és felkészültség szükséges az élvezetéhez.
Milyen utat járt be a 2007-es Sárgamuskotály?
A 2007-ben szüretelt sárga muskotályt még abban az évben, decemberben letöltöttem, majd 5 éves palackos érlelés következett. Évente egyszer-kétszer megkóstoltam, de egészen 2012 decemberéig nem tartottam alkalmasnak arra, hogy kilépjek vele a fogyasztók elé. Mostanra azonban teljes mellszélességgel mögé tudok állni, számomra is meglepő, hogy milyen jól állja a sarat és, hogy a termőtáj milyen mértékben felülírja ezt az egyébként jellegzetes aromájú fajtát.
Ahogy itt, több más esetben is arányaiban extrémnek mondható az az idő, amelyet bizonyos boraid a hordóban vagy a palackban töltenek. Mi alapján hozod meg ezeket a döntéseket?
A megérzéseimre hallgatok. A boraimat rendszeresen kóstolom, és van, amikor eljön a pont, hogy úgy vélem, ki kell vennem a hordóból, és le kell palackoznom. Ezt követően veszi kezdetét a palackos érlelés, ami egészen addig tart, amíg a bor vissza nem nyeri számomra azt a karaktert, amit a letöltés előtt, a hordóból való kivételekor hordozott. Ha ez öt év, akkor öt év, ha öt hónap, akkor öt hónap.
A 2007-es Sárgamuskotályt kezdetben mindennapi bornak szántam, de valószínűleg a 2007-től 2012-ig tartó palackos érlelésnek köszönhetően, most komolyabbnak tűnik.
Eddig is úgy tűnt, ha úgy ítéled meg, egy bornak szüksége van az időre, megadod neki. Ez a helyzet pláne igaznak tűnik a 2005-ös Decemberre.
A bor neve onnan ered, hogy a szüretre 2005. december 13-én került sor a Kishegy-dűlőben. Az addigra kétszer kiaszúzott, fagyott szőlőfürtöket kézzel, Kossuth-présen sajtoltuk ki. Az egy hordónyi, 22 magyar mustfokú must, majd bor ezután 5 éves hordós érlelést kapott. Végül 2012 decemberében került forgalomba ez az 555 palackos mikrotétel.
Megismételnéd ezt egy újabb évjáratban?
A körülmények pontosan természetesen megismételhetetlenek, de ezen túl, ami jobban elgondolkodtat a felől, hogy érdemes-e ezzel a műfajjal próbálkozni, a fogyasztói visszajelzés. Sajnálom ezt, de jelenleg úgy tűnik, nem túl nagy az érdeklődés a száraz szamorodni típusú borok iránt.
Van néhány olyan étterem, ahol felteszik a Decembert borlapra, mert vállalják a plusz fáradtságot, hogy beszéljenek a bor hátteréről, de ezt a legtöbb hely nem vállalja be. A kérdés egyébként azért érdekes, mert épp van egy 2010-es tételem, amelyből valami hasonlót lehetne készíteni, de nem vagyok meggyőződve arról, hogy ennek meg kell történnie.
A sor végére egy édes bor került.
A Darius a viszontagságos 2008-as évjárat édes bora. Ez a bor megerősít abban az elképzelésemben, hogy egy évjáratot nem szabad csak utólag megítélni, eddig ugyanis rengeteget változott. Bár maradt benne 65 gramm/liter cukor, a bor inkább a földről, a kőről szól. Mindig is ilyen édes bort szerettem volna készíteni.
A húgom kisfiáról neveztem el a tételt, aki szintén olyan forrongó: hol nyughatatlan, hol elmélyült, mint amilyen a pincében ez a bor is volt. A Darius 81%-ban furmint, 19%-ban hárslevelű, összesen 1764 palack készült belőle. Remélem, ő is, és a többi új borunk is ízleni fog a borkedvelőknek!
Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz Primőr hírlevelünkre!
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!