Az első Bukolyi-borok
Bukolyi Marcellel beszélgettünk
2012-11-15 | Tóth Adrienn
Van egy új egri pincészet, amelyről annak ellenére lehetnek elképzelései az embernek, hogy még egy borát sem kóstolta. Ennek oka, hogy a borokat készítő család neve már régóta ismert, és össze is forrt egy filozófiai irányzattal. Újdonságnak mondható azonban hogy a pincében generációváltás zajlott le. Arról, hogy ez mennyiben változtatja meg a borokat, Bukolyi Marcellt, az ifjú borászt kérdeztük.
Ha valaki nem ismerné, a háttértörténetet, röviden összefoglalnád számára?
Édesapám 45 éves korában döntött úgy, hogy az informatikáról a mezőgazdaságra, azon belül a szőlőművelésre és a borkészítésre vált. Úgy gondolom, nem túlzás azt mondani, hogy a vájt fülűek körébe bombaként robbant be, és hamar elismertségre tett szert, köszönhetően egyrészről annak, hogy képes volt együttműködni Magyarország legmagasabban fekvő termőterületével, másrészt egy egyedi borstílusnak, ami akkoriban még nem volt ismert hazánkban.
Tíz évig készített borokat, majd utána megvált a pincészettől. Mivel ő ezen a területen megvalósította magát, ha rajta múlna ma a Bukolyi Birtoknak nem feltétlenül lenne része a bor. Az, hogy ez nem így történt, rajtam múlt, mivel én ebben a közegben nőttem fel, és elképzelhetetlennek tartom a jövőmet szőlő és bor nélkül. Persze édesapám sem távolodott el ettől a világtól, ő is a birtoképítésen dolgozik, csak más szegmens foglalkoztatja (például pálinkafőzés, ecetkészítés, különleges gyümölcsök termesztése), és ha neki egyszer valami felkelti az érdeklődését, abba a legnagyobb odaadással veti bele magát.
Beszéljünk most a birtok borairól! Hogy látod a jelent és a jövőt?
Most egy átmeneti állapotban vagyunk, amit hátrányként és előnyként is felfoghatunk. Tény, hogy jelenleg egy 5000 hektáros borvidék szőlőterméséből csemegézünk. A kiválasztott ültetvények életét végigkísérjük a rügyfakadástól a szüretig, és csak akkor kerül be a pincébe a termés, ha elégedettek vagyunk vele.
A jövőt tekintve biztos vagyok abban, hogy óriási lehetőségek állnak előttem, hiszen jelentős, még művelés alatt nem álló területekkel rendelkezünk. Hosszú távon gondolkozunk, nem egy-két év alatt akarom megváltani a világot, a lényeg, hogy most is olyan borokat készítsünk, amelyek megfelelnek az értékrendünknek.
Édesapád határozott borkészítési filozófiát képviselt. Te is osztod ezt?
Apának valóban radikális elképzelései voltak arról, hogy hogyan lehet értékes bort készíteni. Ezeket a nézeteket én is osztom, a módszerek nem változnak.
Mitől lesz értékes számotokra egy bor?
Három alappillért sorolnék fel. Az első és legfontosabb az élvezeti érték, a bornak szakmailag kifogástalannak, stabilnak, fogyasztói számára finomnak kell lennie. A második szempont a beltartalom: ezen olyan paramétereket értek, amelyek érzékszervileg nehezen meghatározhatók. Fontos például, hogy az élettanilag hasznos alkotókból minél több legyen, míg másokból, például vegyszermaradványokból, minél kevesebb.
A harmadik szempont a származás kérdése, amely elsősorban a termőtájjal azonosítható, de fontos a bor készítőjének személye és annak borkészítési módszere is. A szőlőalapanyagon múlik a legtöbb, de mi a pincemunkáknál is törekszünk a természetességre, a lehető legkevesebb beavatkozásra annak érdekében, hogy gazdag, testes, koncentrált és persze zamatos borok készüljenek.
Miért hangsúlyozod ki a zamatosságot?
Az a „zamat” amire én gondolok, az élettel teli borok sajátossága, amit a borkezelések kiölnének a borból. Ennek megőrzéséhez fontos, hogy a lehető legkevesebb beavatkozással segítsük világra a bort, engedjük azzá lenni, amivé a szőlő eredendően válni akart.
Hogy áll össze a portfólió?
Bár a borkínálat többségét a testes vörösborok teszik ki, a választékbővítés érdekében azonban fehérborokkal is foglalkozunk. A 2011-es évjáratból rajnai rizlinget, traminit, chardonnay-t és egy késői szüretelésű, édes leánykát palackoztunk le. 2012-ben pedig egy koncentrált chardonnay-val bővül majd a kínálat.
Milyen vörösborok készültek el most a Bukolyi Birtok első évjáratában?
Három tételből áll a borsor. Az első a Kisfiam nevű vörös cuvée.
Honnan a név?
Viccesen hangozhat, de édesapám még mindig így szólít, és ezen valószínűleg nem változtat már soha. Azért került ez a palackra, mert úgy gondolom, a borászat családi jellegén túl jól tükrözi a generációváltást is, azt, hogy átvettem a stafétabotot. Ennél a házasításnál fontos volt a kedvező ár, a célunk az, hogy bemutatkozásként ezzel a tétellel minél több helyre eljussunk, és a fogyasztók felfigyeljenek ránk. A bor kékfrankos, merlot és cabernet franc házasítása.
Készült még 2011-ből két fajtabor: egy kékfrankos és egy cabernet franc. Előbbi a Nagy-Eged szoknyájáról származik, öreg tőkék termése. Számomra azért különösen kedves, mert sűrű mediterrán karaktere ellenére a termőtáj mészköves talajának köszönhetően egyfajta hűvösséget hordoz magában. A cabernet franc-unk klasszikus, bársonyos textúrájú, nagy vörösbor. A fahordó használatát minden esetben próbáljuk „finomra hangolni”.
Végül hadd kérdezzük meg: így, önálló borászéleted kezdetén hogyan fogalmaznád meg, mitől lesz számodra komoly egy bor?
Itt is egy hármas szabályra utalnék. Az első tényező a jó termőterület, a dűlő, a második a borász szakértelme, a harmadik pedig a természetességre való törekvés. Lehet korrekt borokat készíteni úgy, ha ezekből kettő rendelkezésre áll, de a kiemelkedő tételekhez szükség van mind a háromra. Törekszem arra, hogy az én boraim e három tényező metszetében készüljenek.
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!