Borászok Borásza 2011

Az év borászfelfedezettje Losonci Bálint

2011-05-19 | Tóth Adrienn

A héttagú kuratórium munkájának hála idén is megszületett az az ötvenes lista, amely a Borászok Borásza díj jelöltjeit tartalmazta. A második fázisban maguk a borászok szavaztak arra, hogy kit tartanak érdemesnek az elismerésre. 2011-ben a Borászok Borászának Kaló Imrét választották, míg a Magyar Borért díjat Maurer Oszkár vehette át. A harmadik kategóriával az Év borászfelfedezettjét kívánja elismerni az alapítvány, erre a címre idén Losonci Bálintot tartották érdemesnek, akit az esemény ürügyén kérdeztünk először arról, mi indította el azon az úton, amelyen ide vezetett.

A Borászok Borásza díj odaítélésének menetéről Rókusfalvy Pállal készített interjúnk olvasásához kattints IDE.

A borral való kapcsolatomat egy tévés interjú indította el, amit 2002-ben láttam. Szepsy István olyan értékekről beszélt benne, amelyekről sosem gondoltam volna, hogy ott rejlenek a borban, és ez akkor villámcsapásszerű impulzusként hatott rám.

Persze egy, sok ember számára kötelező vargabetűt le kellett írnom, mire a borászkodásig jutottam. Ekkoriban végeztem ugyanis a Külkereskedelmi Főiskolán médiamenedzseri szakirányon, és frissen felkeltett boros érdeklődésemnek köszönhetően a Borbaráthoz jelentkeztem gyakorlatra. Így kerültem 2003-ban Alkonyi László mellé, akivel öt éven keresztül borszakíróként dolgoztam.

Mikor dőlt el, hogy nem éred be ennyivel?

Tulajdonképpen már az első évben megszületett a fejünkben az álom a saját birtokról. Azért használom a többes számot, mert a feleségem a kezdetektől társ volt ebben a kérdésben, rá is hamar átragadt a szenvedély. 2004-ben vásároltuk az első egyharmad hektár olaszrizlingünket Mátrán, az Úrráteszi dűlőben.

Egy Budapesthez kötődő borszakíró miért éppen Mátrán vesz szőlőt?

Nógrádban, egy Kutasó nevű pici faluban volt egy parasztházunk. Akkor úgy gondoltuk, hogy onnan nem távolság a borvidék, elég közel fekszenek egymáshoz ahhoz, hogy átjárjunk majd művelni a szőlőt. Később kiderült, hogy mégis nagy ez a távolság, úgyhogy azóta eladtuk a kutasói házunkat, és Gyöngyöspatára költöztünk.

Az igazat megvallva az is segítette a döntésünket, hogy ezen a borvidéken még mindig megfizethetőbbek voltak a területek, mint sok más helyen, ahol azért borászkodtam volna szívesen, mert már ismertem, kóstoltam több onnan származó kiemelkedő bort. Csak a munka megkezdése után jöttem rá, hogy végül az Isten lábát fogtam meg ezzel a lépéssel.

Kedvenc borvidékeiket sorolva valószínűleg a legtöbb borfogyasztónál nem az elsők között merülne fel a Mátra, miért lehet ez így?

Szerintem ennek az az oka, hogy eddig kevés bor mutatta meg igazán a borvidékben rejlő potenciált. Talán még a borászok közül is kevesen ismerik a Mátra igazi értékeit, és inkább biztosra mennek boraik elkészítésekor. Itt adott volt a lehetőség a kevés egyediséggel bíró, reduktív iskola általános elterjedésére, hiszen ez a terület kifejezetten alkalmas a kitörően erős illat- és zamatanyagokkal bíró fehérborok és rozék készítésére.

Bízom azonban abban, hogy emellett egyre többen felfedezik majd, hogy lehetőség van ezeknél izgalmasabb borok létrehozására is. Kellő terméskorlátozással ugyanis a vidék alkalmas arra, hogy komoly szerkezettel bíró borok szülessenek itt, sőt ezen túl bizonyos termőhelyek egy különleges ásványos karakterrel is gazdagíthatják az összképet.

Bár a Mátrán mindkét fent említett út megvalósítható, én azért bízom benne, hogy az utóbbi, igazán különleges, egyfelől a frissességre és gyümölcsösségre, másfelől a fajsúlyosabb beltartalomra építő kombináció mind jobban teret nyer majd, mert ez ritkaságnak számít országos viszonylatban is.

A borvidéken belül vannak a Gyöngyöspata közelében fekvő területeknek egyéni jellemzői?

Azt, hogy a talajban a vulkanikus eredet meghatározó, már korábban is tudtam. Hogy ennek mekkora a jelentősége, mindenki sejti, aki kóstolta Tokaj, Somló vagy Badacsony borait. Azt azonban a térképeket szemlélve nem is sejtettem, hogy a felső talajrétegben emellett milyen jelentős a mészkő mennyisége. Ez pedig nem egy megszokott kombináció, kicsit olyan, mintha Burgundiát kevernénk Tokajjal.

Voltak más tanulságok is, amelyeket a borász élet hozott számodra, például szőlőfajták tekintetében?

Az már a kezdetektől konstans pontnak számított, hogy ha kékszőlő, akkor pinot noir. Az első pillanattól egyértelmű volt, hogy ebben látom a legtöbb lehetőséget. Akadtak azonban meglepetések. Újságíróként valahogy úgy alakult, hogy nem igazán találkoztam kiemelkedő rajnai rizlingekkel, az utóbbi évek kóstolásai azonban egyértelművé tették számomra, főleg az osztrák, német példák, hogy mindenképp komoly szerepet szánok ennek a fajtának.

A rajnaival szemben, amely mondhatni, a semmiből tűnt elő számomra, lezajlott azonban bennem egy óriási átértékelés is. A cabernet sauvignon-tól sokáig viszolyogtam, nem igazán kerültem egy hullámhosszra a magas tannintartalmú, leteperő boraival.

Tavaly azonban megkóstoltam egy helyi parasztbort ebből a szőlőfajtából, amely igazán meglepő, de annyira markáns élményt jelentett számomra, hogy 2010-ből már lesz cabernet sauvignon-unk. Bár még csak fél éves a bor, már most sokat ígér nekem. Ha meg kellene valahogy fogalmaznom, azt mondanám, olyan pinot-s cabernet. Biztos vagyok benne, hogy ez a fajta a jövőben is része lesz a pince kínálatának, óriási ziccer.

Most hétvégén kerül sor az Etyeki Pincefesztiválra, aki ott felkeres az öreghegyi Zarándok Pincében, mit kóstolhat?

Itt is bemutatjuk majd a nemrég piacra került 2010-es fehér házasításunkat, amely a Parola nevet viseli. A 15 g/l maradék cukortartalommal bíró bor félig zöldvelteliniből, félig pedig olaszrizlingből készült. Az évjárat adta üdeséget jól ellensúlyozza az a beltartalom, amelynek megszületését nagyban segítette a fél kiló körüli tőketerhelés.

A szintén patai Szecskő Tamással egyaránt azt a meglepő tanulságot kellett levonnunk a sokszor elátkozott 2010-es évjáratot illetően, hogy a fehérborok tekintetében még sosem volt ennél jobb évünk. Az üde savak és a telt karakter ilyen kombinációját bármikor örömmel fogadnánk.

Hétvégére egyébként még egy különleges sillerrel is készülök. Leginkább a színe miatt esett egyébként a választás erre az elnevezésre, a bíborkadarkát és a magyar frankost ugyanis fehérbor technológiával dolgoztuk fel. A festőszőlőt azonban ez sem tudta megállítani, így a must kapott egy silleres beütést, a bort magát azonban sokkal inkább a hozzá felhasznált szőlők töppedtsége határozza meg. A reményeink szerint kellemes tavaszi hétvégéhez úgy gondolom, mindkét bor jól illik majd.

Ha értesülni szeretne a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezzen Primőr hírlevelünkre!

Címkék

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!