Csúcspincészetek spekulációi

Mit jelent az „En primeur”?

2008-02-25 | Tóth Adrienn

Hamarosan itt a március, ami a legnevesebb bordeaux-i pincészeteknél az úgynevezett „en primeur” kóstolások kezdetét jelenti. Sok minden dől el ekkor. Ezekre a kóstolókra a világ legbefolyásosabb borkereskedői és szakírói látogatnak el, hogy megízleljék a legújabb évjáratot. Aztán a megítélt boroknak és a többiek lépéseinek figyelembe vételével elindulnak a sokszor spekulációs célú „en primeur” vásárlások.

Szegény bordeaux-iakra rájár a rúd, kapnak hideget és meleget egyaránt. Azért a cikk végigolvasása után egy dolog biztosra vehető, a csúcspincészeteket nem fogjuk sajnálni. Mielőtt azonban a gyanús üzleti fogások és etikai szempontból megkérdőjelezhető árképzési módok pontos menetét feltérképeznénk, pillantsunk egy kicsit délebbre, egész pontosan Barcelonába, ahol Éghajlatváltozás és Bor címmel tartottak konferenciát.

A rendezvényen Dr. Richard Smart ausztrál szőlészeti szakértő a következő Bordeaux-val kapcsolatos kérdést vetette fel: Gondoltak-e már arra a borfogyasztók, előfordulhat, hogy Bordeaux-t nézve már túl vagyunk a cabernet sauvignon legjobb évjáratain? Az általános hőmérsékletnek ugyanis mindössze egy fokos emelkedése drámai változásokat okozhat egy adott régió éghajlati adottságaiban.

És ha olyan országokat nézünk, mint Chile, Argentína, Tazmánia, Új-Zéland vagy Észak-Európa, ott még van hűvösebb hely, ahova költözni lehet szőlőfajtástul-mindenestül. Ha viszont csak bizonyos borvidékeket veszünk figyelembe, könnyen előfordulhat, hogy a közelebbi-távolabbi jövőben teljes mértékben alkalmatlanokká válhatnak a szőlőtermesztésre. Ennek klasszikus példáiként Burgundia mellett Bordeaux vidékét idézte az előadó.

A pánikhangulat és a költözési roham azonban egyelőre még nem tört rá a nagynevű chateau-k tulajdonosaira. Mondhatjuk, hogy inkább a legnagyobb nyugalommal ülnek a babérjaikon és söprögetik be a millióikat.

Hogy pontosan hogyan zajlik ez? Először is megtörténik a korábban leírt évjárat-előkóstolás, majd azok, akik közel vannak a vályúhoz, vásárolhatnak: a még le nem palackozott, tehát nem is igazából létező borokat. Kifizetik és megvárják, hogy a pincészet befejezze a munkáját, és évek múlva kiszállítsa a megrendelt tételeket.

Egy átlagos emberfiával nem állnak szóba, mi csak közvetlenül a kereskedőktől vásárolhatnánk, már ha egyáltalán, mert a japán, amerikai vagy angol piacot figyelve olyan hiánycikkek ezek a méregdrága borkülönlegességek, mint egy korlátozott tételű végkiárusítás, csak ott pont ellenkező az előjele az árnak.

Ezzel szemben vagy pont ezért ők panaszkodnak a leghangosabban, ugyanis az eddig is a világ legkeresettebbjei között nyilvántartott bordeaux-i pincészetek a plusz biztonsági funkcióval a hátuk mögött szinte mindent megtehetnek, többek között valósággal az egekbe emelhetik az árakat. Hiszen minél keresettebb valami, minél nagyobb a felhajtás körülötte, annál nagyobb a garancia, hogy a fogyasztóknak pont az kell, mindegy mennyibe kerül. Vagy a luxustermékekre gondolva, éppen a magas ár a legerősebb vonzerő.

Van egy pont, ami azonban már komoly kérdéseket vet fel, és ahol mostanában ezek az árak tartanak, az már szinte mindenkit megdöbbent. Sokan azt a kérdést szegezik gondolatban vagy valóságban ezen pincészeteknek, hogy etikusnak tartják-e ezeket az összegeket. Hiszen a 2007-es évjárat terméseinél már felmerülhetnek palackonként 500 eurós, azaz 130 000 forintos árak is. És itt még egyszer felhívjuk a figyelmet, hogy nem régi, a pincében évtizedekig érlelt ritkaságokról van szó, hanem a frissen piacra kerülő legújabb évjáratról.

Ugyanakkor tudni kell, hogy helyi nyilatkozatok szerint ezeknek a palackoknak az előállítása 12-15 euró, 3-4 000 forint között mozog valószínűleg. Az 500 eurós árral számolva ez azt jelenti, hogy a vásárló a termék előállítási költségének negyvenszeresét fizeti meg, ez pedig még a luxusiparban is túl nagy szorzónak számít.

A Chateau Margaux és a Mouton-Rothschild nem nyilatkozik a valós palackra vetített költéseikről, és miért is tennék? Egyelőre a 2007-es évjárat árait sem hozzák nyilvánosságra, ennek pontos meghatározásával megvárják a márciusi kóstolások eredményeit.

Hogy miért is nem bukott meg akkor ez az egész rendszer? Ha eltekintünk a gazdag emberekre mágikusan ható luxuserőről, akkor azt is figyelembe vehetjük, hogy ezek a pincészetek, akik nem szűkölködnek készpénzben, sikeres kampányokat folytattak le legfontosabb felvásárló piacaikon. E mellett ott van az a tény is, hogy ők az „en primeur” értékesítéssel párhuzamosan folyamatosan értékesítik régi készleteiket, amelyből szintén megvannak a bevételeik, így nincsenek rákényszerítve a gyors eladásra, amely esetleg kényszerű árcsökkentést eredményezhetne.

Az idei év egyik legnagyobb hendikepje várhatóan nem egy hideg tavasz vagy esős ősz, hanem az amerikai érdeklődést szinte kizárólagosan meghatározó Robert Parker távolmaradása. Parker urat ugyanis hátproblémákkal műtötték a közelmúltban, így várhatóan nem jut el eddigi szokásához híven a hónap folyamán Bordeaux-ba, hogy újrakóstolja az előző évjárat borait. Sőt lehet, hogy annyira elhúzódik a lábadozása, hogy márciusban sem jut el a borvidékre a többiekkel, ez pedig várhatóan jobban árt majd az amerikai piacnak, mint a gyenge dollár, ahogy azt egy újságíró a téma kapcsán megjegyezte.

A rendszer egyik legnagyobb kritikusa az utóbbi időben az egyik legdrágább bordeaux-i pincészet, a Petrus visszavonult borásza, Jean-Claude Berrouet. Ő úgy gondolja, hogy ezek a márciusi kóstolók komolyan árthatnak a borvidék borainak.

Gondolatmenetének egyik leglogikusabb eleme a következő: ha a szüretet követő márciusi kóstoló eredményei komolyan meghatározzák az adott borok elismertségét, ennek következtében pedig árát, akkor a pincészetek tudatosan arra fognak törekedni, hogy olyan borokat állítsanak elő, amelyek ilyen fiatal korban is mutatósak. Ez pedig totálisan ellenkezik a klasszikus bordeaux-i filozófiával, amely szerint az innen származó borokat nyolc-tíz éves koruk előtt nem praktikus fogyasztani.

Van olyan is, aki nem sokat teketóriázik kimondani, hogy ez az egész „en primeur”-rendszer azt szolgálja, hogy a pénzed a bordeaux-i pincészetek tulajdonosainak és a kereskedők zsebébe vándorolhasson, méghozzá a lehető leggyorsabban.

Szóval, hogy támadjuk vagy védjük, hozzáállás kérdése, feltehetően sokunk életét nem rengetik meg ezek a beszámolók. Egyelőre nem várható hirtelen váltás, nem is lenne logikus: hiszen ki vinné le egy korlátozott mértékben előállítható termék árát, ha így is egymás sarkán taposnak érte. Bár annak is nagy füstje lesz, ha az emberek egyszerre unnak bele, és döntenek úgy, hogy mindent azért nem vesznek be. A lehetőség nincs kizárva pláne, ha már az egyik legnagyobb borszakíró, Jancis Robinson is ilyen kijelentéseket tett tavaly júniusban: „Remélem a 2006-os évjárat nem lesz sikeres. Bízom benne, hogy így megtapasztalják majd a bordeaux-iak a rendszer buktatóit.”

Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz primőr hírlevelünkre!

Címkék

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!