Franz Weningert pannon-gondolkodásmódjáért díjazták
Goldene Traube 2010
2010-12-03 | Tóth AdriennNemhogy itthon, de még Ausztriában sem sűrűn van példa olyan nívós boros díjátadásra, amely egyetlen borvidékre koncentrálna. A Burgenlandi Mezőgazdasági Kamara borászati bizottsága november 22-én adta át a Goldene Traube díjakat, huszonöt éves történetében először három kategóriában. A magyarra "arany szőlőfürt"-ként fordítható elismerés újonnan megalapított, a Pannon régióban való gondolkodásért járó díját id. Franz Weninger vehette át Kismartonban, az Eszterházy kastélyban megrendezett gálavacsorán.
Christian Zechmeister, a Burgenlandi Bormarketing Bizottság ügyvezetője, egyben a gálaest moderátora a Goldene Traube díjjal kapcsolatban a Vinoportnak elmondta, hogy tavaly kereste meg őket a Casinos Austria azzal a céllal, hogy támogatásukkal megújulhasson ez a regionális elismerés.
A Goldene Traube díjat 1986-tól egészen mostanáig minden évben mindössze egy termelőnek adták át, mégpedig annak, akinek bora a regionális borversenyen a legmagasabb pontot érte el. 2010-ben két új kategóriával bővült a paletta, egyrészt egy életműdíjat nyújtottak át, másrészt egy, a Pannon régióban való innovatív gondolkodásért járó elismerés talált gazdára.
A borvidék legmagasabbra értékelt borának a Weingut Anton und Elisabeth Hundsdorfer 2007-es évjáratú Cabernet Sauvignon Barrique-ját választották. A pincészet körülbelül 15 hektáron gazdálkodik, és széles kékszőlő fajtaválasztékkal bír, amelyet egyetlen fehérként a chardonnay egészít ki. Érdekes egyébként 1986-tól végigtekinteni a borverseny győzteseinek sorát, ugyanis az, főleg olyan tradicionális fajtákból áll, mint a kékfrankos, az olaszrizling, a Szent Lőrinc, a rajnai rizling, zöld veltelini vagy a zweigelt. Bár chardonnay már kétszer is felbukkant a győztesek között, ez az első alkalom, hogy Bordeaux-i kékszőlőből készült bor vitte a prímet.
Az életműdíjat 2010-ben Anton Kollwentz vehette át a nevét viselő pincészetben végzett munkájáért. Az 1775 óta működő családi borászat 21 hektáron műveli szőlőit, amelyek elsősorban a Burgenlandban megszokott kékfrankos, zweigelt és chardonnay fajtákból állnak. Idősebb Anton Kollwentz, aki most a díjat átvette, 18 éves korában kezdett bele a szőlőművelésbe, így mára ötven szüreten van túl. A borász egész életében újító szellemiségéről volt ismert, így míg kezdetben kiemelkedő édes borai miatt tisztelték, addig később a száraz fehérborok, majd a kékfrankosok megszállottjává vált. Szintén jelentős szerepe volt a tudatos almasavbontás és a francia kis fahordók elterjesztésében a borvidéken.
A harmadik, de számunkra mégis legfontosabb díjazott id. Franz Weninger volt, aki Josef Schuller MW-tól, az Osztrák Borakadémia elnökétől vehette át a kitüntetést. Schuller volt egyébként annak a csapatnak a vezetője, akik e díj odaítéléséről döntöttek. A cél – mint elmondta - az volt, hogy olyan projekteket, együttműködéseket keressenek, amelyek az általuk Pannonnak nevezett, közép-európai régióban való összefogást testesítik meg.
A bizottság vezetője szerint egyöntetű volt a döntés, hogy Franz Weninger kapja a díjat, úgy gondolták, jelképezi a díjtól elvárt hozzáállást és gondolkodásmódot. Hiszen bár sokan úgy vélték, kudarcra van ítélve, a Burgenlandban már befutott borász mégis együttműködésbe kezdett egy villányi pincészettel, és elgondolásának helyességét bizonyítja a tíz év után ma is jól működő közös vállalkozás.
Gere Attila megismerkedésük nem túl szerencsés körülményeire pontosan emlékszik: „1992-ben Franz megkérdezte a villányi polgármestert, hogy kit ajánlana neki a helyiek közül. Az ő javaslatára jelentkezett be hozzánk borkóstolásra az osztrák borász. Az új panziót épp akkor adtuk át, így a vendégek már itt szálltak meg. Február volt, -10 - -12 fok, mi meg – miközben elmentünk egy sváb bálba - tévedésből nem adtunk nekik kapukulcsot. Persze nem kellett a pincekapuban aludniuk, megoldottuk a helyzetet, de biztosak voltunk benne, ezután ők ide többet vissza nem jönnek. Aztán fél évre rá aláírtuk az egyezséget.”
Franz Weninger is a mai napig elégedett az osztrák-magyar együttműködéssel, és ez igazolja, hogy tíz évvel ezelőtti elképzelése helyes volt. Az 1985-ös osztrák borbotrány után különösen fontosnak tartotta, hogy új irányt vegyenek a dolgok, ezért megpróbálkozott a cabernet-vel, de az a legtöbb évben zöld maradt, nem érett be teljesen a termés. Mivel a fajta egyébként érdekelte, felkeltette a figyelmét Dél-Magyarország, ahol állítólag elég meleg volt ahhoz, hogy kellően beérjen ez a kékszőlő. Előbb egy csoporttal látogatott el a Villányi borvidékre, majd, mint azt Gere Attila is elmondta, 1992-ben egymaga tért vissza, immár azzal a határozott szándékkal, hogy együttműködő partnerre találjon.
A Burgenlandon túlra, Magyarország felé nyitott gondolkodásnak azonban talán ennél is jobb példája az ifj. Franz Weninger által vezetett pincészet. A fiatal borászt jól ismerik a hazai borfogyasztók, hiszen a Soproni borvidéken készíti immár biodinamikus módszerekkel borait. A balfi pincéből elsősorban vörösborok kerülnek ki, a portfólió csúcsán – kevés erre a magyar példa – pedig nem egy ismert nemzetközi szőlőfajta, hanem az Ausztriában és Magyarországon egyaránt elterjedt kékfrankos áll.
A díjak és azok hátterének megismerése után ejtünk pár szót a gálavacsoráról is, hiszen azt a Henrici, egy helyi étterem, és nem egy partyszervíz bonyolította le, mégis az egész este számunkra szokatlanul frappánsan haladt a maga útján. A felszolgáló csapat folyamatosan előttünk dolgozott, vagy bort töltött, vagy épp egy fogást szolgált fel, illetve szedett le. A díjátadás és beszédek idején túl így szinte folyamatos élet zajlott az asztal körül.
Felkeltette érdeklődésünket, hogy vajon kikből is állhat ez az olajozott csapat, így a főétel és desszert közötti szünetbe a színfalak mögé osontunk, hogy megismerjük a konyhafőnököt, aki a több száz fős vacsora konyhai teljesítményéért felelt. Ilyen közel a magyar határhoz, persze meg sem kellett volna lepődnünk, hogy a séffel anyanyelvünkön beszélgethetünk.
Horváth László elmondta, a borvacsora összeállítása ebben az esetben fordítva zajlott. Ugyanis először ő állított össze egy ételsort, amelyhez a vele együttdolgozó sommelier, Marian Hornak választotta ki a győztes pincészetek kínálatából a leginkább passzoló borokat.
A menü egyébként egy lazac carpaccio-val indult, amelyet zöldcitromolajjal, ruccolával és grana padano sajttal ízesítettek, és egy 2009-es Kollwentz-Römerhof Steinmühle Sauvignon Blanc-nal kísértek. A vendéglátó csapatot biztosító étteremről, Henricinek nevezett libamáj variációkhoz az Esterházy Pincészet 2008-as Beerenauslese Cuvée-je került a poharakba. Míg a főfogáshoz, a zöldborsópürével, zsályajus-vel, csőben sült burgonyával tálalt borjúsülthöz két borból, a Weingut Weninger 2006-os öreg tőkékről származó Blaufränkischéből és a Hundsdorfer 2007-es Cabernet Sauvignon-jából is töltöttek. A menüsort egy sütőtökből készített desszert különlegesség, egy fehércsokoládés, tonkababos mousse, valamint egy 2004-es Chardonnay és Olaszrizling Trockenbeerenauslese zárta a Kollwentz-Römerhof Pincészettől.
Hogy csak a véletlen hozta így, vagy tudatosan ebbe az irányba mozdulnak a dolgok, nem tudjuk megállapítani biztosan, de tény, hogy a burgenlandi régióból egyre erősebb a szándék az országhatárokon túlmutató, különösen hazánk felé nyitott gondolkodásra. Hogy ezt Franz Weningerhez és Gere Attilához hasonlóan gyümölcsözővé tudjuk-e tenni mind a két résztvevő felé, az valószínűleg nagyobb részben a mi hozzáállásunkon fog majd múlni. Bízzunk azonban abban, hogy az elsőként átadott Goldene Traube Pannon díjat jó előjelnek foghatjuk fel.
Ha értesülni szeretne a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezzen Primőr hírlevelünkre!
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!