A weboldal 320px-es felbontás alá nincsen optimalizálva.

Kérjük tekintse meg nagyobb felbontású eszközről oldalunkat!
Menü

Ha eljön a húsvét…

Hogyan ünnepeljük a húsvétot?

2008-03-17 | Vizi Csenge


Nagyböjt, nagycsütörtök, nagypéntek, nagyszombat és végül húsvét. A keresztények Jézus feltámadását ünneplik, míg mások a tavasznak örülnek, és különböző népszokásokkal köszöntjük a megújuló természetet. Az évszázadok során e kettő összefonódott, együtt ünnepel húsvét két napján kicsi és nagy. Összejön a család és együtt főznek, a lányok megajándékozzák csokitojással és több helyen anyagi javakkal a lányok a manapság kölnivel felfegyverzett fiúkat. Azonban nem mindig volt ez így. Valamikor a húsvéti időszakot kemény böjtölés, majd ennek lezártával a lányokat vízözön vagy vesszőzés fogadta. Pontosan hogyan is zajlik ez az ünnepsorozat?


 

Honnan tudjuk egyáltalán, hogy mikor van húsvét? Azon a vasárnapon ünnepeljük, amikor a napéjegyenlőség (március 21.) után az első holdtölte bekövetkezik. Ezt már 325-ben, a niceai zsinaton eldöntötték, azóta mindig ehhez igazítják a húsvétot, mely ezek szerint március 22. és április 25. között bármelyik vasárnap lehet. Ehhez mérten tudják a rendszeresen böjtölők a kiszámítani, hogy mely napon kezdjék megemlékezésüket. Ugyanis húsvét előtt 40 nappal indul útjára e húsmentes időszak, mely Jézus negyven napi böjtölésének, majd kínszenvedésének emléke. A hús mellett a nagy lakomázásokat, bálokat is tiltották. Ez az áldozás, gyónás, kibékülés időszaka. Azért, hogy picit gyorsabban teljenek ezek az önmegtartóztatásokkal teli napok, az ifjak böjti játékokkal ütötték el az időt, például mancsozással, amelyben magasba dobtak labdákat, és azokat a legények szépen faragott ütőivel kellett eltalálni a lányoknak. Manapság már csak a nagyhétre korlátozódott sok ember böjti időszaka, sőt a protestánsok már a kezdetek óta „csak” nagypénteken böjtöltek.

Húsvét előtt egy héttel van Virágvasárnap. Ez Jézus Jeruzsálembe vonulásának ünnepe. Körülbelül már a 6. századtól tartanak a hívek körmeneteket, amelyek alkalmával hazánkban barkát hordoznak körbe. A barkákat a gyermekek előző nap gyűjtötték a határból, voltak vidékek, ahol a csemeték be is öltöztek: a fiúk cukorsüveget vettek fejükre és fakardot kötöttek oldalukra, míg a lányok fehér koszorúval díszítették magukat. Együtt indultak útnak a fiúk és lányok, és bizony voltak olyan szőlősgazdák, akik a gyerkőcökkel kevés finom bort itattak.
A barkaágat a pap megszentelte, melynek a hívek különleges hatást tulajdonítottak. Úgy gondolták, hogy véd a rontás ellen, gyógyító hatással bír és nem utolsó sorban a gazdák a mennydörgés és villám elhárítására is használták. Sokan a barkát a földbe szúrták, hiszen úgy tartották, ezzel elűzik a férgeket.
Virágvasárnap egy másik népszokás a villőzés volt. Ekkor egy rügyező, zöldellő ággal jártak a falukban házról-házra az emberek, és a fiatal lányokat, menyecskéket megütögették, így biztosítva számukra az egészséget és termékenységet. Egyben a megújulás jelképe is volt ez a szokás, köszöntve ezzel a tavaszt. A Dunántúlon a leányok járták körbe a falut, kezükben a zöldellő ággal és közben énekelték a sokak által ismert dalocskát: „Bújj-bújj zöld ág, zöld levelecske…”

A nagyhét következő napja Nagycsütörtök. Ez a bibliai utolsó vacsorát jelképezi. Ezen az estén elhallgatnak a harangok és az orgonák is: „A harangok Rómába mennek” - tartja a mondás. Egészen szombat estig vissza sem jönnek.
Ezt a napot zöldcsütörtöknek is nevezik és csak zöldségféléket fogyasztanak egyes vidékeken. Sőt! Aznap spenótot főztek, hogy ezzel reményük legyen a jó termésre.
A misén a pap fehér ruhában van, mely az örvendezést, ünneplést jelképezi. Az egyik legfontosabb mozzanata az istentiszteletnek a lábmosás szertartása, magasabb rangú egyházi személyek tisztították meg 12 szegény ember lábát ezzel jelképezve azt, hogy Jézus ezen az estén megmosta tanítványai lábát.

Kínszenvedés és kereszthalál. Nagypéntek. Csend és gyász. Ez a nap minden hívő számára Jézus halálára való emlékezés napja, így a böjtölés az egész országban elterjedt szokás volt. A férfiak reggelire csak kenyeret ettek, és hogy nyáron a kígyó nehogy a hasukba másszék, pálinkát ittak. A katolikusok körében tilos ezen a napon húst enni és csak egyszer lakhatnak jól.
A gazdák számára nem volt szabad állattartással, földműveléssel foglalatoskodni. Ez a nap mindenki számára a tisztulás napja. A nők nem sütöttek régen kenyeret, féltek, hogy az kővé válik vagy ha egy-egy faluban mégis sütöttek, akkor abból nem ettek, hanem eltették a következő nagypéntekig vagy odaadták egy koldusnak, emellett nem mostak, mert úgy tartották, hogy a kivasalt ruha viselőjébe belecsap a villám.
A víznek különleges erőt tulajdonítottak, hittek abban, hogy aki nagypénteken napfelkelte előtt felkel és megfürdik, azon nem fog majd a betegség.

- folytatjuk -

Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz primőr hírlevelünkre!

 

 



Minitanfolyam

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!