Ha eljön a húsvét… 2.

A húsvéti ünnepkör befejezése

2008-03-18 | Vizi Csenge

Előző cikkünkben a húsvéti ünnepkör „nagy” napjait vettük sorra, most pedig a záróakkordok következnek: nagyszombat már jóval vidámabb hagyományaitól egészen fehérvasárnapig megnézzük, hogyan ünnepel a magyar nép. Hogyan fonódik össze Jézus feltámadására való emlékezésünk a tavasz köszöntésével, a termékenység ünnepével?

Másnap reggel már virággal, zöld ágakkal díszítették fel a helyi templomokat. Nagyszombat a feltámadás jegyében a gyász végét jelentette. Véget ér a negyven napos böjt is, megszólalhatnak a harangok. Este tüzet gyújtanak a templomban Krisztus emlékére.
A nap egyik legfontosabb eseménye a templomok keresztelővizének megszentelése. Mivel járt, ha valakit elsőként kereszteltek meg e vízzel? Egész életében a jó szerencse áldása lesz rajta. Régen ezen a napon nagyon sok keresztelőt tartottak.
Amikor még nem hódított a kereszténység az egész világon, akkor a határkerülés szokása az egész magyar földön elterjedt volt. A székely legények vacsora után indultak útnak, hogy áldást kérő imáikkal bőven termő esztendőt és a gonosztól, fagytól mentes időt kérjenek. Hajnalban színes szalagokkal és hímes tojással díszítettek egy-egy zöldágat (hajnalfa), amit kedveseik kapujára tűztek. Ahol ezt másnap nem találták kint, oda nem mentek locsolni.

Elérkeztünk a Húsvétvasárnaphoz. Jézus feltámadásának napja ez. Nem volt szabad dolgoznia senkinek sem. A templomokban ekkor – már a 10. század óta – a pap megáldotta a sonkát, a bárányt, a kalácsot, a bort. A két legfontosabb jelkép a bárány és a bor. Az első Jézus személyére utal, míg a második kiontott vérére. Miért kellett megszentelni az ételt? Azt remélték, hogy így meg lesznek védve a hívek a böjt utáni mértéktelen ételfogyasztásból eredő gyomorrontástól.
Már a reggeli mosdóvíz is piros volt a bele tett pirostojásoktól, aminek egészségmegőrző hatást tulajdonítottak. Mint azt a neve is mutatja (húsvét, azaz hús vételezése), húsvét napján az addig böjtölők ismét magukhoz vehettek a fehérjedús étekből.

A következő nap, vagyis a húsvét hétfője már a vidámság jegyében zajlik sok helyen. A palóc lányok ezen a napon tiszta fehérbe öltöztek, máshol pedig az újonnan vásárolt ruhákat öltik magukra a fiatal lányok és asszonykák. A pásztorok ezen a napon csoportosan körbejárták a falut, és jókívánságokkal halmozták el a lakókat, akiktől ajándékként kalácsot, sonkát és bort kaptak. És mivel ez a Krisztus feltámadásának örömünnepe, a koldusok sem maradtak tojás, kalács és bor nélkül.
Egyes helyeken ezen a reggelen megjelenítik a feltámadást, mostanában egyre több faluban kezdik feleleveníteni ezt a hagyományt.
Ami ezen a napon elengedhetetlen, az a locsolkodás, egyes vidékeken pedig a vesszőzés. A vizet – mert ugyebár csak manapság trendi az illatos locsolóvíz – tisztító erővel ruházták fel, aminek eredete a keresztelésre vezethető vissza. Állítólag a Jézus feltámadását hirdető jeruzsálemi asszonyokat a zsidók vízzel akarták elhallgattatni.
Talán nincs is olyan ember hazánk kicsi földjén, aki ne tudná, ilyenkor mi a férfiak kötelessége. Házról házra járni és a nőket meglocsolni, nehogy elhervadjanak. Cserébe pedig pirostojás jár, mely egyrészt Jézus vérét jelképezi, másrészt a termékenységet és a tavaszt.
Voltak olyan megyék, ahol a locsolással egyenértékű vesszőzést részesítették előnyben, ezzel csapkodták meg a lányokat, akik nem tojást, hanem bort adtak e „kedves” megnyilatkozásért cserébe.

Az ünnepkör zárása a katolikusok szerint a húsvétot követő vasárnap, vagyis a Fehérvasárnap. Ekkor a lányok és fiúk a komálás, mátkálás keretében jelképesen barátságot kötnek, ezt megpecsételték tojás- vagy komatálcserével, melyet sütemény, gyümölcsök és bor díszített.

Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz primőr hírlevelünkre!

Címkék

hagyomány húsvét népszokás fehérvasárnap locsolás pirostojás

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!