Hamisítják az új-zélandi sauvignon blanc borokat!
A történet arról is szól, mi vezetett odáig, hogy a szigetország ezt tegye az ikonikus termékével
2018-02-07 | Vinoport
Új-Zéland és a sauvignon blanc neve összeforrott az elmúlt negyed évszázadban. Ezért is keltett nagy feltűnést, hogy a nemrég kipattant ügyben az új-zélandi borászatok még csak nem is tagadják a trükközés tényét. Ráadásul ennél imázsrombolóbb módját nem is találhatták volna az ügyeskedésnek. Pedig maga a „hamis” bor egyébként még tökéletesen rendben is van.
Igencsak meglepődhet az, aki az új-zélandi Montana borászat egy alacsonyabb árkategóriájú sauvignon blanc-ján elkezdi olvasgatni a boroscímkét. Jó eséllyel azt találja ugyanis a palack hátoldalán, apró betűkkel felírva: ausztrál bor.
Nem nyomdahibáról van szó. A legnagyobb új-zélandi borászat (amely büszkén hirdeti, hogy ők telepítettek először szőlőt a mára a sauvignon blanc szentélyének tekinthető Marlborough régióban 1973-ban) költségcsökkentési okokból újabban ausztrál szőlőt is feldolgoz.
A Montana – amely egyébként már a francia Pernot Ricard tulajdonában van – állítólag csak követni kezdte a trendeket, a kisebb szereplők ugyanis már régebb óta csinálnak ilyet. A cég vezetőinek tettüket azzal magyarázzák, hogy ezt az olcsó borok iránti növekvő kereslet és az új-zélandi szőlő drágulása kényszerítette ki.
„Amennyire csak lehet, megpróbáljuk az új-zélandi borok karakterét megidézni.
Ennek érdekében Ausztrália hűvösebb régióiból származik a szőlő, minőségben és ízben ez áll ugyanis a legközelebb az Új-Zélandon termett szőlőhöz” – idézi a The Guardian Kevin Mapson-t, a cég új-zélandi részlegének ügyvezető igazgatóját. Arról egyelőre még nem érkezett hír, hogy az óceániai térség borkedvelői is így látják-e mindezt, a cég ausztrál borai ugyanis elsősorban itt kerülnek forgalomba.
A Montana 2017-ben fogott bele az „importba”, a sauvignon blanc mellett pinot gris-t, chardonnay-t, pinot noir-t és egy merlot-cabernet házasítást is készítenek ausztrál szőlőből. „A Montana Wines egy fogalom, az egyik legismertebb új-zélandi márka a világon. Ez megtévesztés” – fakadt ki Bob Campbell új-zélandi borkritikus a blogjában.
Azért különösen pikáns az ügy, mert Új-Zélandot a sauvignon blanc tette fel a bortérképre bő negyedszázaddal ezelőtt; ma ezt a szőlőfajtát egyértelműen a csendes-óceáni országgal azonosítjuk. A kiwik sauvignon blanc-ja azon ritka kivételek egyike, ahol már nem a szőlő származási helyén készülő bor (jelesül a Loire-völgye) jelenti az etalont (ellentétben például a tokaji furminttal és a burgundi pinot noir-ral). Manapság erről a szőlőfajtáról mindenkinek a „vágott fű” illatú bor jut eszébe, markáns fűszeres, trópusi gyümölcsös, bodzás, ásványos ízjegyekkel. Az új-zélandi borexport 86 százalékát ez a fajta teszi ki. (Az arányok érzékeltetése végett: miközben Új- Zélandon nagyjából fele akkora területen művelnek szőlőt, mint Magyarországon, az ottani borexport értéke átszámítva évente 160 milliárd forint körül van, szemben a mi 20 milliárdunkkal.)
Különösen annak fényében rendkívüli a sikersztori, hogy a feljegyzések szerint szőlőt 1819-ben telepítettek először a szigeteken, az első bor pedig 1836-ban készült. Köszönhetően az európai filoxéra járványoknak és a világválságnak, az új-zélandi borok ideje igazán a második világháború után jött el: egyrészt az ott állomásozó amerikai katonáknak köszönhetően, másrészt pedig mert a kormány ekkor jelentős adót vetett ki az import borokra (valamit a sörre és a röviditalokra). Ennek megfelelően 1960 és 1983 között az országban 14-szeresére nőtt a bortermelés.
Új-Zélandnak köszönhetnek a szőlészek/borászok egy ma is elterjedt szőlőművelési technikát. Mivel az országban sok a csapadék és magas a páratartalom, a szőlőnövény intenzív növekedést produkál. Ezzel viszont elviszi az energia jelentős részét, ráadásul a dús levélzet között a fürtök nem kapnak elég napfényt, rosszabb a cukorképződés. Ezért a 80-as évektől ráálltak a lombozat szisztematikus ritkítására, amit ma “canopy management” néven ismer a világ.
Kezdetben az Egyenlítőhöz közelebbi északi részeken alakultak ki a jelentősebb borrégiók (például Auckland város környéke), idővel egyre délebbre is megjelentek a szőlőskertek. A Déli-sziget északkeleti csücskében található Marlborough regióban, ami mára magasan a legnagyobb és leghíresebb borvidéke az országnak, 1973-ban ültetett először szőlőt a már említett Montana.
A Marlborough egy nagy kiterjedésű lapos folyóvölgy hordalékos, üledékes, kavicsos talajjal. Sok napsütés jellemzi, éjjelre azonban mindig jelentős lehűlés áll be, ami segít megőrizni a szőlő savait. 1990-ben már ez volt a legnagyobb borvidék, ma az összes új-zélandi szőlőterület 60 százaléka itt található. A marlborough-i sauvignon blanc-t a Cloudy Bay borászat tette fel a térképre 1985-ben. A többi már történelem. Ma ez a fajta teszi ki az összes új-zélandi szőlőterületek közel 60 százalékát és a teljes bortermelés 72 százalékát. És a közelmúltban kipattant ügy alapján úgy tűnik, még ez sem elég.
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!