Idézetek a „szakállas istentől”
Szeremley Hubára emlékezünk
2021-05-17 | Vinoport
Mindig markáns véleménye volt a világ dolgairól a május 15-én 81 éves korában elhunyt Szeremley Huba borász, üzletember, világutazónak. A rá emlékező cikkünkben a legelgondolkodtatóbb mondatokat gyűjtöttük össze tőle.
Címlapfotó: BELICZAY LÁSZLÓ / MTI
Otthonról
„Az angolnáknak van egy furcsa tulajdonságuk. Megszületnek a Sargasso-tengerben, majd fiatalon a Golf-áramlattal felvándorolnak Európa nyugati partjai mentén. Aztán egy napon, mikor ivaréretté váltak, visszatérnek a Sargasso-tengerbe. Mindegy hol élt addig, és ha elhurcolták is más vizekre, visszatér oda, ahol született. Mi emberek is így vagyunk ezzel...”
(Magyar Napló 2002.09.01.)
„A Balaton mellett gyerekeskedtem. 1994-ben az utolsó állandó lakos, Julis néni is meghalt abban a faluban, ahová gyerekkoromban jártam tejért, tojásért. Az volt az a pillanat, amikor sok mindenen elgondolkodtam.”
(Népszabadság 2002.05.07)
„Haza számomra csak ott lehet, ahol még nem ért csalódás. Valahol ott keresem a hazát, ahol még sohasem jártam, talán azért is bolyongok ennyit a világban. (...) Cinikusan azt szoktam mondani, hogy a hazatérés az aggkori szenilitás biztos jele.”
(Népszabadság 2002.05.07)
A kaland az akkor kezdődött, amikor hazajöttem Magyarországra.
„Ha életművész lennék, egyetlen fillért sem költenék el a pénzemből Magyarországon, hanem lógatnám a lábamat valahol a Karib-tenger partján, hulahoppos lányokkal körülvéve.”
(Veszprémi napló 2002.03.09.)
Borról
„Márai ötlete alapján, hosszú esztendőkön át, játszottam egy játékot. Mindenféle nációnak föltettem azt a kérdést, hogy volt-e az életükben olyan fázis, mikor arra gondoltak, milyen jó lenne saját szőlő, kis pincével, saját bor... Nos, az idegen népek nagy többsége nem is értette a kérdésemet, míg nálunk korra és társadalmi helyzetre tekintet nélkül szinte kivétel nélkül jelenvaló vágy volt. A magyaroknál a bor elsősorban nem alkoholos, inkább mindig szakrális jelentőségű ital marad, ami a szertartásainknak, az ünnepeinknek és természetszerűleg a mindennapi életünknek is fontos szereplője.”
(Magyar Napló 2002.09.01.)
„Minden magyar férfi életében eljön az a pillanat, amikor saját bort, saját szőlőt, saját pincét akar. A szerencséseknek ez csak álom marad, a szerencsétleneknek megadatik."
(Heti válasz 2002.02.22.)
„Tulajdonképpen a bort nem szeretni, hanem tisztelni kellene. Már sokszor elgondolkodtam, hogy vajon miért van az, hogy boros rendezvényeken a rengeteg fiatal, a sok családos ember, idősek az unokával kézen fogva másként viselkednek: fegyelmezettek. Ezeknek a mulatságoknak nincs az a jellege, mint amit esetleg egy whiskey- vagy sörfesztiválon az ember tapasztal. Úgy mozognak ott, mintha szentélyben lennének: ez a borhoz fűződő tudatalatti, vagy génjeinkben kódolt kapcsolat csodálatos, szakrális erejű. (...) Ma egyre kevesebb az, amivel a magyarság tudatunkat táplálni, erősíteni tudjuk. Az elmúlt évtizedekben, de főleg az elmúlt évszázadban bizony egyre inkább fogyóban volt. Talán az egyetlen, ami itt maradt, az a bor: a mi borunk.”
(Halmaz)
„Nálam a legfontosabb a termő föld: ahol termett, ahonnan van a bor. Utána jön az ember, és a sor végén a fajta. Sok helyen fordítva van.”
Nemi árt a bornak az izzadtság szaga, a titkot a becsületes munkában és a szívben kell keresni.
(Kurír 1998.06.23.)
„Szeretném megmutatni, hogy lehet élni egy másik minőségben is. Ez drágább, de emberibb. A borban is ezt követem. Legyen kevesebb, de magasabb minőségű, ami a pincénkből kikerül.”
(Veszprémi napló 1998.10.17.)
„A mai borászat nem az én világom, ebben a trendi borászatban én nem akarok részt venni. Soha semmilyen tanfolyam hallgatója nem voltam, érzésből, genetikai kódoltságból pancsoltam a boraimat.”
„Manapság a magyar bort arról ismerik meg Nyugaton, hogy ez a legolcsóbb. Meg arról, hogy a polcok aljára rakják ki. Azt szeretném, ha ez másképp lenne.”
(Kisalföld 1999.12.31.)
„A nagyvilágban nem elég, ha huszonegynéhány magyar termelő külföldi díjakat nyer jó minőségű boraival, ez kevés egy ország borimázsának kialakításához. Tudjuk, hogy a leggyengébb francia chardonnay-t is úgy tartják számon, mint egy francia bort, ami önmagában is minőséget jelent. Ehhez hasonló, egyöntetű megítélésre mi magyarok egyre kevésbé számíthatunk. Végre országos szinten kellene eldönteni, hogy a magyar bor zászlós termék legyen, és legelöl foglaljon helyet a külföldi polcokon, hiszen a becsületes, minőségi borászkodáshoz nagyobb mérvű pénzügyi támogatásra, törődésre lenne szükség.”
(Új ember 2001 október)
Badacsonyról
Ha a helynek a szellemét be lehet zárni egy palackba, akkor az elsősorban itt Badacsonyban lehetséges.
(Halmaz)
„1990 után gyakran hazalátogattam Magyarországra, s szembesülhettem azzal, hogy sok a hasonlóság Magyarország és Afrika között. Ott a törzsek pusztulnak, itt a falvak, s a csodálatos Balaton-felvidék.”
(Kisalföld 1999.12.31.)
„Az önkormányzat öt éve nem ad engedélyt a borpalackozó megnyitására. Ha kuplerájt vagy diszkót nyitnék, már rég megkaptam volna, de hogy valaki éppen bort akar palackozni Badacsonyban?”
(Kisalföld 1999.12.31.)
„Nem szabadna hagyni, hogy skanzenné váljon a vidék, betanult táncokkal, hamis, magyarkodó külsőségekkel.”
(Veszprémi napló 1998.10.17.)
„Szeretnék egy olyan génbankot létrehozni, ahová az összes ősi szőlőfajtát, mint a Bakator, a Kéknyelű vagy a Szerémi Zöld, át lehet menteni, hogy néhány évszázad múlva is lehessen ezekből bort készíteni.”
Sikerről
Soha ne csináld azt, amit sokan csinálnak!
(Népszabadság 2002.05.07.)
„A játékos kedvem, a kihívások, az adrenalin növelése volt mindig a mozgatórúgó. Amikor csak: 100 dollár és egy repülőjegy volt a zsebemben, ugyanolyan jól tudtam érezni magam, mint most."
„Ezek mind egy nagy gyerek próbálkozásai, hogy mire képes, meddig mehet el. Olyan, mint amikor kisfiúként éjjel, egyedül felsétáltam a temetőbe vagy felnőttként éjszaka úszkáltam a nyílt tengeren, várva, hogy jön-e a cápa. Bátorság- és ügyességpróba. Néha sikerül, néha nem. Üzletemberként is azt vallom, hogy amit a tömeg csinál, az túl könnyű, ahhoz nem én kellek."
(Veszprémi napló 2002.03.09.)
„A sikeresre sem vagyok büszke, utána azonnal abba is hagytam."
Életről
„Mint afféle fiatal ember, a világot akartam megváltani. Először a teológiát tanulmányoztam, mint azt a tudományt, amelyik elvezet a nagy horderejű döntésekig. Aztán a medicinában kerestem azt, ami megsegíti a világot. Végül rádöbbentem, hogy egyik tudomány sem alkalmas az üdvözítésre.”
(Veszprémi napló 1998.10.17.)
„A legtöbb ember azt mondja: bárcsak élhetnék száz vagy száztíz évig! Engem soha nem az út hossza érdekelt, hanem a szélessége, és persze a magasságok. Ehhez viszont a mélységeket is meg kell időnként tapasztalni. Én soha nem féltem tőle. Talán ezért sikerült így az életem.”
„A time is money a legnagyobb baromság, amivel valaha találkoztam. Az időt, az életet nem lehet eladni pénzért. És pénzért időt, életet nem tudsz venni.”
„Először azt hittem, az emberek lelkét kell megmenteni, majd azt, hogy a testét, most már tudom: a környezetet kell megóvni. Fiaimmal, unokáimmal kell elszámolnom, mert földjeimet csak használatba kaptam a természettől"
(Heti Válasz 2002.02.22.)
Múltról
„Akkor éppen karrierem csúcsán voltam: gyógyszergyári segédmunkásként kénsavas és sósavas ballonokat cipelgettem. Nagyon elegem lett belőle. Egy ismerősöm sportrepülőgépén hagytuk el az országot az asszonnyal és a 18, valamint a másfél hónapos gyermekemmel.”
„Való igaz, Afrikában így hívnak. Nem azért, mert megélhetést adok az embereknek. Sokkal inkább azért, mivel egyfajta lelkipásztori munkát is ellátok, s amolyan bölcs kádiként tevékenykedem. Ha Nigériában jól döntesz, s a döntéseid helyesnek bizonyulnak, hálásak érte az emberek. így ragadt rám a szakállas Isten elnevezés. Igazából annak örülök, hogy a feketék befogadtak.”
(Kisalföld 1999.12.31.)
Saját magáról
Nem szeretek a múltról és a jövőről beszélni. Ami volt, azzal nem foglalkozom, a jövő pedig bizonytalan. Én a ma emberének számítok.
(Kisalföld 1999.12.31.)
„Minden emberben hiszek, pedig sokszor becsaptak már. Mégis, minden új találkozásban a szűz lányok tisztaságát látom.”
(Veszprémi napló 2002.03.09.)
„Több feleségem is volt, akik közül néhányan lemaradtak, áldozatul estek a hóbortjaimnak.”
(Veszprémi napló 1998.10.17.)
„Most Pünkösdkor például három nap, három éjjel voltunk együtt a barátokkal és a barátok barátaival, csak vasárnapig több mint ötszáz ember fordult meg nálunk. Levágtunk három bivalyborjút, gulyáslevest főztünk a vendégeknek, vasárnap este elfogyott már a harmadik bivalyborjú is. Ezek a vendégek nem azért jöttek, mert én egy morcos ember vagyok és remélem, nem csak azért, hogy egyenek egy bivalypörköltet vagy egy bivaly gulyáslevest. A házam nyitva volt és nyitva van. Egyetemista koromban is volt egy társbérletünk, ha oda hozzám hajnali négykor beállítottak a haverok, soha senki nem lett kirúgva, ittunk, beszélgettünk vagy kártyáztunk. Ma is, ha otthon vagyok, nyitva az ajtó…”
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!