A weboldal 320px-es felbontás alá nincsen optimalizálva.

Kérjük tekintse meg nagyobb felbontású eszközről oldalunkat!
Menü

Kékfrankosok számtalan formában

Made in Sopron

2014-03-28 | Tóth Adrienn


Kékfrankosok számtalan formában

Március közepén szerveztek kóstolót a soproni bortermelők Budapesten, a Műcsarnokban. Az eseményen a borok mellett a régió más finomságait is meg lehetett kóstolni, bivaly- és szürkemarha-termékekkel, zölddió-lekvárral és mézekkel ismerkedhetett a közönség. Két zöld veltelini és kékfrankos kóstolása között Taschner Kurtot kérdeztük.


 

Miért szerveztétek meg ezt a budapesti borbemutatót?

Három héttel ezelőtt választottak a Soproni Borút Egyesület elnökének, amely azt jelenti, hogy innentől még több figyelmet szentelek a soproni borokkal kapcsolatos közösségi kérdéseknek. Tűnhet úgy, hogy az elmúlt években Sopron kevésbé volt jelen a budapesti boros közéletben, a borászkollégákkal együtt azonban úgy döntöttünk, ezen mindenképpen szeretnénk változtatni.

Ha éttermekbe vagy borkereskedésekbe látogatok, gyakran rákérdezek, hány bort tartanak a borvidékünkről. Erre általában az a válasz, hogy bár akad egy-két tétel, de nem több, mert a soproni borok nem divatosak. Tisztában vagyunk azzal, hogy a divatossá válás alapját a jó borok jelentik, de tény ugyanakkor, hogy nem derülhet ki valamiről milyen, amíg nem biztosítunk lehetőséget a kóstolására. Hiszen ha egy jó borral találkozunk, arról szívesen mesélünk másnak.

Hogyan fogalmaznád meg, mennyiben változtak a soproni borok az utóbbi tíz évben?

Előrelépésként értékelem, hogy egyre többen kezdik felfedezni a populáris, könnyű, reduktív borkészítés rejtelmeit. Ez a műfaj ugyanis csak elsőre tűnik egyszerűnek, pláne egy kisebb, kevésbé felszerelt pince esetében. Növekszik a jó soproni rozék száma is, ez fontos, hiszen ez a bortípus még mindig keresett terméknek számít a magyar piacon, készítése által követni tudjuk a divatot.

Természetesen lehet szerelemből az egyéni elképzeléseknek megfelelően bort készíteni, de a mindennapok borának kategóriájában követni kell a trendeket, például a gyümölcsös vörösborok kapcsán.

Az is látható, hogy egyre több helyi borász kezdi felismerni: a Sopronban sok esetben megfigyelhető esetleges vadócságot a tőketerhelés beállításával, a megfelelő szüreti időpont kiválasztásával és a korszerű pincetechnológia alkalmazásával, például az irányított almasavbontás által, jelentősen meg lehet és meg is kell szelídíteni. Ha ugyanis ezeket nem tesszük meg, akkor tényleg csak egy megmosolyogni való, különc borvidék maradunk.

Kékfrankosok számtalan formában

Két hete zajlott le például a Sopron Város Legjobb Kékfrankosa 2014 borverseny, amelyen tizenhét minta indult. A tételeket végigkóstolva szépen kirajzolódott a régi és új iskola közötti különbség. A nagyobb terheléssel készített, korábban szüretelt, vékonyabb, nyersebb tételeket maguk mögé utasították azok a borok, amelyek bársonyosabbak, teltebbek voltak és kedvesebb illat- és ízanyagokkal rendelkeztek. Természetes az, hogy az utóbbi stíluson belül is megvannak a különbségek, de ettől csak színesebb lesz a borvidék kínálata.

A borvidék után térjünk most rá a Taschner Borházra! Milyen újdonságokkal érdemes képbe kerülnünk?

2007-ben telepítettünk el cabernet franc-t a Spern Steiner-dűlőben. Közel áll a szívemhez ez az ültetvény, hiszen ez az első, amit magam telepítettem, a többi, pincészethez tartozó szőlő még az édesapám elképzeléseinek megfelelően került a földbe. A termést 2009-ben a jég agyonverte, 2010-ben és 2011-ben kevés és nem túl magas minőségű fürt volt rajta, de 2012-ben végre olyan alapanyagot szüretelhettünk, amelyet érdemes megismerni és hordóba tenni.

A Spern Steiner egyébként sem egyszerű dűlő, nagyon köves, sziklás, palás a talaja. Másfél hónapig tartott annak idején, mire földbe került az 1000 fémoszlop, mert mindegyikhez egyesével kellett lyukat fúrni a földbe. Belenyomni a szokásos módon lehetetlen volt. Nem csoda, ha a növénynek is több évig tart, mire a gyökerek kellő mélységbe érnek.

24 hektoliter készült ebből a franc-ból, amelyet nagy fahordóban érleltünk. Tavaly decemberben, egy év után került palackba. Mostanában kezdtem el vele tesztelni a közönséget, kíváncsi vagyok mások véleményére, benyomására.

Milyennek tartod a 2013-as évjáratot?

Szakmailag érdekes évjárat volt, hiszen mivel a nyár derekán elfogyott a rozénk, minél előbb piacra kellett lépni az új évjárattal. Nálunk a zweigelt az a kék szőlő, amely a legkorábban érik, így adódott a lehetőség, hogy ebből önállóan is rozét készítsünk. Ehhez még hozzáadódott az is, hogy tavaly a virágzáskor hideg, esős idő volt, a zweigelt virágzása elhúzódott, így vegyes volt az érés a tőkéken.

Kékfrankosok számtalan formában

Úgy döntöttünk, augusztus 29-én egy előszüretet végzünk, amely során azokat a fürtöket szedjük le, amelyek rozénak már alkalmasak. Rendkívül friss, illatos, üde bor készült belőle. Körülbelül decemberre fogyott el, pont amikorra elkészült a Kékfrankos Rosé. Eddig nem fordult elő, hogy két különböző rozét készítettem volna, de most úgy gondolom, ezt a gyakorlatot tovább viszem a következő években is, mert úgy látom, e bortípus kapcsán nem csökken az érdeklődés. A többi bor is jól sikerült, összeségében egy átlagosnál jobb évjáratnak tartom 2013-at.

 

 



Minitanfolyam

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!