Ma Szicíliáról lesz szó

Boregyetem 2008.

2008-09-09 | Tóth Adrienn

Ma délután Szicília lesz a téma a kilencedik alkalommal megrendezett Boregyetemen. A Budapesti Nemzetközi Bor- és Pezsgőfesztiválhoz kapcsolódó háromnapos rendezvény célja, hogy borkóstolóval egybekötött, naprakész előadásain hasznos információkkal gazdagítsa a borbarátokat. Bár az első napról már lemaradt, aki akar, még bekapcsolódhat a folytatásba.

Mielőtt egy kis kedv csinálóként belemásznánk a szicíliai borászat témájába, tekintsük át, hogy milyen előadások várják a hallgatókat a három nap folyamán. 2008. szeptember 8-án, azaz tegnap Dr. Botos Ernő tartott előadást a nemzetközi borpiacról „Haditudósítás a borháborúról címmel”. Őt követte Balázs Árpád zeneszerző, aki a komolyzene világának azon vonatkozásairól beszélt, amelyek kapcsolatban vannak a borral.

Szeptember 9-én, kedden a fesztivál vendégországa, Szicília kerül a középpontba. A nap előadója Dr. Kállay Miklós lesz, aki a sziget szőlészetéhez és borászatához kapcsolódóan részletesen mesélni fog a szőlőfajtákról, a technológiákról és egyéb jellemző vonásokról. E mellett a vidék megújuló borászatát vizsgálva megtudhatjuk, hogyan készítenek a hagyományos fajtákból modern borokat. Végül pedig záró fogásként következik majd a régió híres desszertbora: a marsala.

A Boregyetem utolsó előadásai a Borfesztivál nyitó napjára, szerdára esnek. Elsőként Dr. Pásti György lép a pulpitusra, aki a rosé és a vörösbor készítés rejtelmeibe vezeti be hallgatóságát, külön kitérve a manapság sokat emlegetett természetes borok kérdésére.

Ezt követően azonban egy olyan dupla előadás következik, amely nemcsak a borok, de a gasztronómia barátainak figyelmére is igényt tarthat (nem mintha ez feltétlenül két különböző csoport lenne).

Egy, talán könnyedebbnek tűnő, ám koránt sem komolytalan téma, a sajtok és borok párosítása következik. A kérdés immár megszokott előadójaként ez alkalommal is Dr. Csizmadia András lép fel, aki a borok és a sajtok megfelelő harmóniájának kialakítását szolgáló szabályokról tart informatív és valószínűleg a már szokásos módon lelkesítő előadást.

Sándor Tamás, a bükki sajtkészítő gyakorlati tapasztalataival egészíti ki az elméletet, mind a sajtkészítés, mind a gasztronómia vonatkozásában. A két hazai szakértőt két holland úr váltja: Tom de Smet, kulináris újságíró és gasztronómiai szervező, valamint Fons van den Hout, sajtszakértő, termelő és oktató.

Fons van den Hout többek között bemutatja majd az egyes sajtok érlelési fokozatai közti különbségeket, bevezet minket a kézműves sajtok kialakulásának történelmébe és a mai kis vállalkozások helyzetébe, illetve megtanít a helyes sajttárolási körülményeire.

A három napos előadássorozat részletei után vessük akkor pillantásunkat egy, a Budai Vártól sokkal délebbre eső régióra: az itáliai Szicíliára.

Hogy miért is érdemes egyáltalán ezzel a szigettel foglalkoznunk? Szicília borászati hagyományai és mezőgazdasági gyökerei nemcsak, hogy nagyon régre nyúlnak vissza, de az antik időkben különösen nagy hírnévnek és elismertségnek örvendtek. Ezekben az időkben a borok nemességét azok édessége határozta meg, amelyben a már akkor is melegnek számító régió borai nem szenvedtek hiányt. A leghíresebb egy mamertine nevű édes bor volt, amely a sziget észak-keleti részéről, Messina városának közeléből származott.

A középkorban visszaesett a régió borainak nemzetközi hírneve, ebben az időben ugyanis a citrusoknál, olajbogyónál, szőlőnél jóval hatékonyabban, kevesebb előzetes munkabefektetéssel előállítható gabona került a gazdasági élet középpontjába.

Nem kell azonban attól tartani, hogy ez az időszak a borkultúra komolyabb visszaesését hozta volna, hiszen a helyi lakosság igényeit – az egyre terebélyesedő nemesi rétegtől a földművelőkig - mindenképpen ki kellett elégíteni. A 14. század elején a sziget legnagyobb városát, Palermót Nápolyhoz hasonlóan 100 000-en lakják, ebben a korban pedig egész Európában egyedül Velence és Milánó, a maguk közel 200 000-es lakosságával haladta meg ezt a számot.

Most pedig ugorjunk egyet, és ismerjünk meg néhány mai információt. A mediterrán stílusú bortermelésre hegyes-völgyes domborzata, forró nyarai, és a rá hulló visszafogott csapadékmennyiség teszi alkalmassá a vidéket.

A 2000-es év körül tapasztalható visszaesés annak köszönhető, hogy egyre kevésbé igényli a világ a korábban hatalmas mennyiségben „házasító borként” piacra dobott tételeiket, amelyeket más, kevesebb napfénnyel, és ezáltal kevesebb tanninnal és színanyaggal megáldott borvidékek vásároltak meg.

Most tehát itt a nagy kérdés, fel tud-e állni Szicília, ez a korábban nagy mennyiségű, de kevésbé jó minőségű bortermeléséről híres régió, hogy újra kivívjon magának egy előkelő helyet a borvilágban.

A jelentkezés részletes feltételeihez kattintson IDE!

Címkék

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!