Mozgalom a helyi paradicsomért

Miért fogyasszunk helyben termelt élelmiszereket?

2008-08-11 | Tóth Adrienn

Amióta emberiségként létezünk, az volt a jellemző, hogy azzal táplálkoztunk, ami megtermett és megélt körülöttünk. Ez csak az utóbbi évtizedekben változott meg. Ma már a nemzetközi fuvarozócégek, a szupermarketek és a kínai fokhagyma korát éljük. Így talán nem véletlen, hogy a tudatos fogyasztás egyik ágaként mozgalom indult a helyben megtermelt élelmiszerekért. Itt az ideje, hogy tisztázzuk, vacsoránkkal magunk mellett bolygónkat és szűk környezetünk gazdaságát is támogathatjuk. De miért is?

Mert frissebb és érettebb

Nemcsak arról van szó, hogy különbség van a tegnap leszedett és ma eladott, illetve a hetekkel ezelőtt leszedett, majd csak hosszú idő után eladott zöldségek és gyümölcsök között.

Annak is van jelentősége, hogy az utóbbi csoportba tartozók esetében nem várhatják meg a betakarítással a teljes érettséget, különben nem bírnák a hosszú szállítást. Általánosságban azt mondhatjuk, hogy a helyben termelt gyümölcsöknek több idejük van többek között íz- és színanyagok gyűjtésére, így finomabbak lehetnek. Olyan érettek, mintha a saját kertjéből szedte volna le őket az ember.

Elmondható tehát, hogyha valaki nagyobb uralmat szeretne szerezni a fölött, amit megeszik, érdemes helyben előállított termékeket vásárolnia.

Mert szezonális

A megvonás általában nagyobb élvezethez vezet. Ha sok hónapon keresztül nem eszik valaki epret, és végre beköszönt a szezon, sokkal jobban fogja értékelni, mintha ott lett volna egész évben. Hiszen a távollét hosszú ideje alatt egy ködös emlékké vált az íze, amely robbanni fog, ha újra megkóstoljuk.

Mert a bolygónknak is jobb így

Kisebb károsító hatással van a környezetre a helyben előállított élelmiszer, amely nem vett részt például egy hosszú hajóúton. A kisebb gazdaságot működtetők általában e mellett jobban ügyelnek arra is, hogy kevesebb vegyszerrel dolgozzanak, és kevesebb energiát használjanak fel, ezek pedig a fenntartható mezőgazdaság elvei közé tartoznak. Többen vannak közöttük, akik kimondva vagy nem, majdnem biogazdálkodást folytatnak.

Ha egy gazdálkodónak van kertje és tehenei, akkor a tehenek trágyájával táplálható a kert, míg a kert melléktermékeivel táplálható a tehén, így elkerülhető a nagy mennyiségű műtrágya és import szója felhasználása.

Az ideillő szlogen: „Gondolkozz globálisan, de lépj lokálisan.”

Persze azért a paraszti logikát és a számításokat sem szabad figyelmen kívül hagyni. Új-zélandi tudósok kikalkulálták ugyanis, hogy az ő kedvező éghajlatukon felcseperedett bárány vágósúlyba kerüléséig szállítással együtt ötöd annyi energiát használnak fel, mintha Angliában cseperedett volna fel a kisbárány.

Mert szebb és változatosabb a környezetünk

A helyi mezőgazdaság hozzájárul ahhoz, hogy több zöld területet lássunk magunk körül.

E mellett a kistermelők hajlamosabbak sokféle növényfaj termelésére, a sokszor monokultúrát folytató, azaz egy növényt termelő vállalatokkal szemben. Ezáltal hozzájárulnak egy változatos génállomány megőrzéséhez, a biodiverzitás fenntartásához, aminek nagy szerepe van a hosszú távon működő, biztonságos mezőgazdasági termelésben.

Mert biztonságosabb

Mivel a helyi termelő esetében szinte közvetlen a kapcsolat köztünk, azaz a vevők, és közte, azaz, a termelő között, a helyzet teljesen más, mintha sok kézen és helyszínen menne át az étel, többek között kisebb a fertőzések veszélye is.

Úgy is fogalmazhatunk, hogy pusztán azáltal, hogy tudod, ki és hol termelte meg azt, amit megveszel, többet tudsz magáról az ételről is.

Mert segítjük a helyi gazdaságot

Minden forint, amelyet egy helyi termelőnek vagy ételkészítőnek adunk a közelünkben marad, segítve a helyi gazdaság fejlődését. Mivel pedig kevesebb kézen megy át a termék, az ár nagyobb részét kapja meg az őt előállító. Ez pedig egyáltalán nem kis különbség, a legtöbb esetben az általunk kifizetett ár nagy része ugyanis a szállításra, ipari feldolgozásra, csomagolásra, hűtve tartásra és reklámozásra megy el.

Amerikában működnek olyan, a közösség által a helyi mezőgazdaságot támogató programok, amelyeknek az az alapja, hogy a fogyasztók előre befektetnek egy farmba, majd az év folyamán, leggyakrabban heti rendszerességgel megkapják befektetésük törlesztését termény formájában.

Mert változatos

Az persze teljesen egyértelmű, hogy a télen nyári gyümölcsöket vagy más egyéb, helyben nem termeszthető zöldségeket felvonultató kínálattal nem lehet felvenni a versenyt. Itt inkább arról van szó, hogy a helyi termelők között körülnézve, biztos találunk például olyan paradicsomfajtákat, amelyek nem kerülnek be a nagy áruházakba. Emellett, ami ugyancsak a helyi ételekhez tartozik, egyre nagyobb divatja van világszerte az erdők-mezők rejtette finomságoknak a vadhúsokról a vadgombákig.

Mert közösséget hoz létre

Azáltal, hogy megismerjük az ételeink előállítóit, közelebb kerülünk hozzájuk. És mennyire más egyetlen szupermarkethez kötődni, vagy több zöldség- és gyümölcstermelővel, sajtkészítővel, és hentessel rendszeres kapcsolatban állni. Azzal, hogy helyi ételeket fogyasztunk, tulajdonképpen egy sokkal nagyobb világhoz csatlakozunk.

A közvetlen kapcsolat egyébként ahhoz is hozzájárul, hogy a minőségellenőrzés kérdése kikerüljön a kereskedők kezéből, és újra a fogyasztó és termelő döntsön róla.

Az egész mozgalom többek között a helyi piacok és termékek iránti fokozódó érdeklődésnek köszönheti megszületését. Talán nem véletlen, hogy épp a helyi élelmiszerek eszméjétől messze szakadt Amerikából - ahol előre pucolt és feldarabolt ananász és eper kapható az év bármely napján - indult el az egész.

Ma már az Amerikai Oxford Szótárban is szerepel a „locavore” kifejezés, amely nagyjából egy életstílusnak felel meg, amit egy új, környezettudatos generáció él, és amelynek alapvető eleme, hogy az elfogyasztott ételek és italok egy, az élőhelyünk köré rajzolt képzeletbeli körön belülről származzanak.
Az alapító Jessica Prentice volt, aki 2005-ben, a Föld napján San Francisco városa köré egy 100 mérföldes, kb. 160 kilóméteres kört húzott, és azontúl napi táplálékát olyan élelmiszerekből állította össze, amelyek a körön belülről származnak.

Természetesen van, ahol nem távolságokban gondolkodnak, lehet az alap egy adott földrajzi egység, egy állam vagy akár egy ország is. Sokszor nem is megfelelőek az államhatárok, hiszen például egy Elzászban, észak-kelet Franciaországban előállított sajt valószínűleg sokkal közelebb áll egy frankfurtihoz, mint egy marseille-ihez. Köszönhető ez a földrajzi közelségnek és a kulturális hasonlóságnak, amelyek abból erednek, hogy Elzász hosszú időn keresztül nem Franciaországhoz, hanem Németországhoz tartozott.

Miután megismertük a mozgalom előnyeit és hátrányait, le kell szögeznünk, hogy cikkünk nem arra buzdít, hogy ezentúl minden olyan élelemről mondjunk le, amelyet a közvetlen környezetünkben nem lehet előállítani. Inkább arról van szó, hogy amennyiben lehetséges, részesítsük előnyben a helyi termékeket. Másrészről ahhoz a kalandhoz szerettünk volna kedvet csinálni, amely a közelünkben lévő termelők és élelmiszerkészítők felfedezése jelent.

Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz Primőr hírlevelünkre!

Címkék

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!