Ötven pincészetet mutat be a Tokaj Kalauz
Interjú Ripka Gergellyel 1. rész
2014-02-17 | Tóth AdriennA Nagy Furmint Február kóstolón debütált Ripka Gergely első könyve, a Tokaj Kalauz. A könyv alapjául az az öt év bloggermúlt szolgál, amelyet a szerző maga mögött tudhat. Az ez alatt megkóstolt borok, megismert gondolatok, elképzelések jelentették a kiindulópontot egy olyan kötet megszületéséhez, amely az író által jelenleg legfontosabbnak tartott ötven pincészetet és legkiemelkedőbb boraikat sorolja fel.
A boltok polcain a nemzetközi boros szakirodalom mellett magyar szerzőktől származó kötetek is megtalálhatóak. Miben különbözik a tiéd a többitől?
Van boros könyv bőven a piacon, de mégis úgy gondoltam, hogy Tokaj gazdagsága megér egy különálló kötetet. Alkonyi László Iránytűje éppen 5 éve jelent meg. Annál teljesebb pincekalauz Tokajról nem készült, s én sem erre törekedtem. Ám közben sok minden történt Hegyalján.
A Tokaj Kalauz egyediségét az is adja, hogy nemcsak magyar, hanem angol nyelven is szól az olvasókhoz. Ez azért fontos, mert ha átfogóbb, igényes, angol nyelvű kalauzról kellene beszámolnom Tokaj kapcsán, nem is tudom, meddig kellene visszanyúlnom az emlékeimben.
Ezért született meg ez a praktikus, könnyen kezelhető, kétnyelvű zsebkönyv, melyet leginkább a tokaji közösségnek ajánlok. Minden elvárásomat felülmúlta az érdeklődés és az eddigi kedves fogadtatás, fogyás, de a legfontosabb cél az lenne, hogy a borvidéki közösség magáénak érezze és használja. Nekik készült. Az ő pozitív hozzáállásuk ad értelmet a megszületésének.
Ez az első könyved. Ahhoz képest, ahogy elképzelted, milyen egy könyvet megírni, mennyiben volt más?
A blogok világa után teljesen új terep volt számomra egy könyv megírása, de a buktatókat igyekeztük csapatmunkával leküzdeni.
Ma az internet, a megosztások, a lájkok korát éljük, közben néha elfelejtjük, hogy mennyire elértéktelenedik, sekélyessé válik maga az írás. A monitor sok mindent elbír, a papír viszont nem: észre sem vesszük, de egyszerűen más hangulatot, más stílust követel a nyomtatott megjelenés. Ennek tükrében amúgy különösen lesújtó a kép idehaza, hiszen gyakorlatilag csak online borszakírásról beszélhetünk Magyarországon... Ezt elgondolkodtatónak tartom.
Szentül hiszek abban, hogy még ma, 2014-ben is egész más érzés kinyitni egy könyvet, mint tableten pöckölgetni a hasábokat. A könyvnek egyedi hangulata és értéke van ma is, ami intim, kézzelfogható, örök materiális értékké tud válni. Kimondva-kimondatlanul ezt érezzük, ha kinyitjuk kedvenc könyveinket, műfajtól függetlenül.
Melyik volt a kedvenc részfeladatod a kötet megalkotásakor?
Grafomán alkat vagyok, úgyhogy gyorsan gyűlt a szöveges anyag. A munka minden részét szerettem. De a birtok- és borértékelés a legsarkalatosabb és legsikamlósabb része egy ilyen boros kalauznak. Ezt nagyon át kellett gondolni, és bár még tovább finomítanék ezen a fürtös rendszeren, de azt érzem, hogy sikerült úgy értékelni a borászatokat, hogy az egy hiteles és semmiképpen sem bántó lista legyen. Ezzel foglalkoztam talán a legtöbbet, és ezzel is fogok a jövőben.
Nem vagyok grafikus, de a külalakra ugyancsak nagy figyelmet fordítottam mindvégig. Az apró részletek lényegesek, mert ha ezt egy iránymutató kiadványnak szánom, ott nem lehet hiba: ellenállhatatlanná kell tenni a londoni, tokiói, melbourne-i látogató számára is Tokajt.
Milyen szempontok szerint válogattál a pincészetek között, és hogyan mutattad be őket?
A könyvecske mögött nem áll semmiféle érdekcsoport, tokaji befektető, egyesület vagy minisztérium. Azt gondolom, ezt a függetlenséget fontos tisztázni. Így érzem makulátlannak és hitelesnek. Az elmúlt 5-6 esztendő tapasztalatai, borélményei, látogatásai vezették a tollamat abban, hogy kiragadjam ezt a szűk, 50 borászból álló listát.
Azokat a pincéket vettem sorra, akik folyamatos minőséget és izgalmakat produkálnak, akiknek a rezdülései előre viszik a közösséget, a borvidéket, akik töretlenül okozzák a kellemes meglepetéseket, és ami a legfontosabb: le tudtak tenni az asztalra olyan referenciabort, ami nemzetközi viszonylatban is megállja a helyét.
Cikkünket holnap ITT folytatjuk.
Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz Primőr hírlevelünkre!
Winelovers borok az olvasás mellé
Hasonló cikkek
Mesterkurzusok “vájt orrúaknak” a Winelovers Grandon
Az aszúk tökéletesek, a vörösök többségének kell még egy kis idő
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!