Somlói borásszal bővül a Junibor
Kis Tamást kérdeztük 1. rész
2015-03-18 | Tóth Adrienn
A korábbi évek gyakorlatának megfelelően a múlt év végén ismét bővült a Junibor. A fiatal borászokat tömörítő szervezet ez alkalommal olyan új tagot avatott, akinek személyén túl egy új borvidék is csatlakozik a csapathoz, hiszen Kis Tamás, a Somlói Vándor borászának felvételét megelőzően nem volt somlói borász a szervezetben. Az új juniborásszal arról is beszélünk, hogy hogyan került a Somlóra, de a teljes kép kirajzolása érdekében induljunk inkább a történet elejéről.
Az édesanyám ágán orvos is akadt a felmenőim között, az édesapám révén pedig a vendéglátóipar volt gyerekkorom óta jelen az életemben. Ennek köszönhettem később a borral való kapcsolatomat is; sok különböző tétellel találkoztam, és egy jól összeszokott csapattal több pincét is meglátogattunk szerte az országban. Nem örököltem szőlőt, én borfogyasztóként indultam.
Egyszer aztán eljött a pillanat, amikor el kellett döntenem, hogy fogorvos vagy borász lesz belőlem. Végül az utóbbi bizonyult vonzóbb pályának, így a Corvinus borászati tanszékén végeztem. 2010-ben diplomáztam, és mivel korábban sok pozitív élmény ért a St. Andrea pincészet kapcsán, úgy döntöttem, hogy oda megyek borászati gyakorlatra. Nem vagyok egri, Budapesten nőttem fel, de idővel fontossá vált számomra ez az észak-magyarországi város.
Nem egy borászatban felnőve kerültél ebbe a szakmába. Milyen tapasztalatot jelentett az, amikor az iskola elvégzését követően a gyakorlatban is átélhetted a munkát egy pincében?
A borászati gyakorlat fél évig tartott, ez alatt azt volt a legérdekesebb megtapasztalni, hogy milyen elképesztően összetett folyamat az, ami egy bor megszületéséhez vezet, és hogy ebben hány ponton lehet hibázni. Pusztán az egyes munkafolyamatok időzítése hatalmas változásokat eredményezhet.
Ezek alatt a hónapok alatt állt igazán össze a fejemben a korábban elméletben megszerzett tudás. Szembesültem olyan kérdésekkel, amelyek a vizsgákra való felkészüléskor még nem tűntek feltétlen fontosnak, például hogy milyen kémiai okai lehetnek annak, ha nem bomlik le az almasav.
A St. Andreát rengetegen felkeresték, sokszor segítettem a kóstolóknál is. Elvarázsolt, hogy az emberek milyen érdeklődéssel fordulnak a téma felé. Ennek volt köszönhető, hogy amikor úgy döntöttem, a gyakorlat után is maradnék a pincészetnél, ebben a munkakörben ajánlottak nekem munkát. A fő feladatomat a helyben zajló kóstolók megtartása jelentette, ha pedig éppen nem voltak látogatók, a szőlőben vagy a pincében dolgoztam.
Egerről beszéltünk, de mikor került képbe a Somló?
2010 ebből a szempontból is fontos évnek bizonyult. Édesapám kollégája örökölt Somlón egy birtokot, és felajánlotta, hogy műveljem. Igazából nem is gondoltam át alaposabban, rögtön rábólintottam, és bele is vágtam, mert úgy láttam, ez jó lehetőség arra, hogy kipróbáljam magam.
2010 után még 2011 és 2012 is ingázással telt, innen jött a pince neve is: Somlói Vándor. Fontos volt, hogy Lőrincz György támogatta a munkámat, sokat segített, amikor kérdések merültek fel bennem.
Mikor vált az ingázós „mellékállásból” első számú munka?
2013 ősze jelentette a fordulópontot. Korábban bérelt szőlőben és pincében dolgoztam, ekkor azonban egy családi baráttal, Moyzes Antallal együtt úgy döntöttünk, veszünk egy saját pincét, amelyhez 0,4 hektár olaszrizling is tartozott. Ez a lépés lendületet adott egy bizonytalanságokkal teli időszak után, hiszen évekig úgy jártam a Somlóra, hogy még ott aludni sem tudtam; ha dolgom volt a hegyen, annak elvégzése után még aznap vissza kellett jönnöm Budapestre, és ez nagyon fárasztónak bizonyult.
Az új pince azonban megoldást kínál erre a problémára, itt már maradhatok éjszakára, és egy fúrt kút is tartozik a telekhez, ami a Somlón igazi kincsnek számít. Egy 74 éves bácsitól vettük meg a házat, amely alatt az öreg olyan pincét épített fel a saját elképzelései szerint, amely gyakorlatilag a gravitációs rendszer szerint működik. Most tehát van egy feldolgozóm a pince fölé épített fakosaras préssel, amiből lefolyik a must egy, a padlózaton átvezetett csőrendszeren keresztül. A pince adottságai is jónak mondhatóak, pedig ebbe a kemény talajba egyáltalán nem könnyű építkezni.
Milyen szőlőket dolgoztál fel ebben a pincében?
Ezzel a bővüléssel a korábbi öreg, vegyes ültetvényem termése, amelyből a Nagy-Somlói Cuvée készül, kibővült a pince mellett húzódó olaszrizling sorokkal. Ehhez még két tételt vásároltam fel, juhfarkot és traminit – ezekből született meg a 2013-as borsor.
Az évjárat számomra jól alakult: a borok izgalmasak, penge savakkal, gazdag aromákkal bírnak. A 2012-es terméshez hasonlítva ezek számomra sokkal életrevalóbb borok. Mindez abból adódik, hogy nem volt kánikula, nem volt szárazság, és így nem lágyultak le a savak.
Amikor mindezt átéltem, éreztem már, hogy ugyan szeretek Egerben lenni, de lélekben inkább a Somlón vagyok. Amikor Takács Lajos 2014 elején úgy döntött, visszaköltözik Bodrogkisfaludra, mivel szimpatikusnak találta, amit csinálok, felajánlotta, hogy vigyem tovább az itteni birtokát.
Kibérelem a területét, és ez már egy olyan szőlőmennyiséget jelentett, amely miatt érdemes volt ide költözni. A párommal 2014 májusában tettük meg ezt a lépést, tulajdonképpen elmondhatom, hogy Virág noszogatására mertem ebbe belevágni.
A 2013-as évjáratból végül 4300 palack készült el, az ebből származó várható bevétel elégnek bizonyulhat ahhoz, hogy elindítsunk egy kis 2,2 hektáros birtokot. Persze tudjuk, hogy innentől mindent magunknak kell csinálni, alkalmazott nem fér bele a költségvetésbe.
Cikkünket ITT folytatjuk.
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!