Szekszárd: palackba zárt jövő
Avagy élednek a löszhátak
2013-12-11 | Mészáros Gabriella
Languedoc és Rousillon két, jóformán egymásba kapaszkodó borvidék Dél-Franciaországban. Igaz ugyan, hogy Languedoc jóval nagyobb, mint az inkább katalán Roussillon, de mégis úgy érezték jó harminc éve, hogy jobb nekik együtt megjelenni a borvilág színpadán. A nagyjából 30 000 ha nem emeli Rousillont a legnagyobb francia borvidékek szintjére, de mégsem mondhatjuk kevésnek ezt a termőterületet. A mi teljes szőlőterületünknek több mint fele.
S hogy miért pont a Midi jutott eszembe, amikor tanulmányozni kezdtem a tervezett szekszárdi palackot, nem is tudom. Talán azért, mert újra bízom benne: valakik valamit jókor vettek észre. Hogy a közös megjelenés még a nálunk sokkal nagyobbak számára is járható, sőt kívánatos út. Hogy észrevegyék őket, netán emlékezzenek is rájuk.
Jó, hogy lett mádi palack, és legalább annyira jó, hogy lesz szekszárdi palack is. Persze csak akkor lesz jó, ha ami belekerül, az hibátlan. Hibátlan, azaz technológiailag kifogástalan, hordozza a termőhely sajátságait, és még egyedi is. Tud Szekszárd egyáltalán ilyen borokat adni? A válasz egyértelmű: igen.
Csakhogy mindez kizárólag úgy működhet jól, ha sikerül kiküszöbölni a kompromisszumokat. Ha a palackprojektben résztvevők képesek lesznek elhinni, hogy a vezető szekszárdi borászok által már jegyzett szabályzatban rögzített elvek mindenkire kell hogy vonatkozzanak. Ha szigorúak lesznek magukhoz és a szomszédhoz is.
De talán még a palacknál is fontosabb, ami mögötte van. Nevezetesen, hogy a szekszárdi gazdák színe-java letette a voksát a kadarka-kékfrankos-bikavér triumvirátus mellett. Amit esetleg majd kiegészíthet még egy nagy bor. Már tavasszal, a kadarka-kerekasztal beszélgetéseiben hallhattunk efféle felvetéseket, de most a palack kapcsán született irat egyértelműen ki is mondja, hogyan kell a szekszárdi borkínálatnak felépülnie.
Akik valamelyest nyomon követik a honi történéseket, észrevehették, hogy az elmúlt 3-4 évben a szekszárdi termelők nagyon sokat fejlődtek. Tisztaságban, stílusban, őszinteségben. Kétség nem férhet hozzá, hogy a borvidéket megalapozni csak a kékfrankossal lehet – ami mennyisége mellett minőségben is tud különlegeset mutatni.
A kadarka már nehezebb téma. Viszont pont a májusi találkozó bizonyította be, hogy nem tabutéma többé a „nemkadarka” borok kérdése, van és lesz is utánpótlás igazi elegáns, fűszeres borokból. A bikavér pedig már rég túljutott a szükséges rossz kategóriáján. Még Vida Péter is beadta a derekát, talán hamarosan a többiek is ezt teszik. A kadarka-kékfrankos-bikavér hármas igazán jól működtethető, jól kommunikálható, és valójában a teljes minőségi skálát képes felölelni.
A viszonylag olcsó, tiszta ízű mindennapok bora éppúgy elfér ezen a palettán, mint az egyre gyakoribb dűlőválogatás bikavér. Mindhárom bortípus alkalmas arra, hogy a dűlőkben rejlő különbségeket bemutassa. Ma már lehet beszélni az Iván-völgy, a Baranya-völgy, Porkoláb-völgy, a Szeleshát vagy a Görögszó karakteréről. Nyilván hosszabb időbe fog telni, míg ezt az igényes közönség a magáévá is teszi, de pont ez a szép a játékban. Tanuljuk a szekszárdi dűlőket, és bízunk benne, hogy a termelők legalább olyan komolyan veszik ezt a játékot, mint mi, fogyasztók.
Nem kerülhet bármi a szekszárdi palackba. A Fuxli kapcsán már bizonyították a termelők, hogy nem kímélik egymást. Csak válogatott, komoly minőségi szűrésen és érzékszervi vizsgálaton átment tételek jöhetnek szóba. A kadarkákat a szüretet követő év májusában, a kékfrankosokat és a bikavéreket pedig a szüretet követő második év májusában kóstolják – és minősítik. Mehet vagy nem mehet. A keret egyelőre jónak tűnik, talán az első szállítmány palackot meg is rendelték.
Maga a palack inkább a burgundi formára hajaz – ami teljességgel érthető és támogatandó. Kerülendő a bordeaux-i stílus, a sok cserzőanyag. Előtérben a gyümölcsösség, savhangsúly, szekszárdi könnyed elegancia. Úgy tudom, nem volt egyszerű a konszenzus kialakítása, de végülis megszületett. És talán ez a legfontosabb. Van iránytű. Van keret, méghozzá reális és működtethető. Évi néhány tízezer palack nem kiugró mennyiség. Nem lehet vele világot váltani. Viszont van cél, és van közös tartalom. Csak el ne tűnjön mindez valahol, egyéni érdekek által vájt rejtett mélyutakon!
Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz Primőr hírlevelünkre!
Winelovers borok az olvasás mellé
Hasonló cikkek
Küldetésük a magyar bor (X)
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!