Szekszárdi - Kulcs a szívedhez
Régi évjáratokat kóstoltunk
2014-06-16 | Robotka Gábor
A Corinthia Grand Hotel Royalban tartott szekszárdi kóstolón húsz meghatározó pincészet három-három borát kóstolhatták az érdeklődők. A borvidék jellegéből adódóan természetesen javarészt vörösborokból és rozékból állt a felhozatal. A kóstolható friss tételek mellett a Szekszárdi Bormíves Céh tagjai egy különleges, régebbi évjáratokat felvonultató kóstolót is tartottak borszakírók részére. A zártkörű eseményt dr. Mészáros Gabriella nemzetközi borakadémikus vezette. Mint azt Gabriellától megtudtuk, a céh tagjai őt kérték fel konzultánsnak, feladata pedig nem kevesebb, mint nemzetközi tapasztalataival és piaci ismereteivel segíteni a helyi borászatoknak egy jövőbe mutató termékpaletta kialakításában.
A mesterkurzus a pincék csúcsboraira épült, és nem titkolt célja volt, hogy bebizonyítsa: hosszabb távon is jól érlelhetőek a szekszárdi vörösborok, szemben azzal a többször hangoztatott nézettel, hogy a helyi löszös talajon termő szőlők lágy, és így viszonylag rövid életpályára szánt borokat adnak.
Gabriella szerint a szekszárdi vörösborok kínálatának a jövőben négy pilléren kellene állnia: a legendás, de gyakran kiszámíthatatlan minőséget produkáló kadarka mellett a másik fajtabor az évről évre megbízható minőséget adó kékfrankos lehetne. Ezek felett áll majd Szekszárd emblematikus küvéje, a bikavér, a piramis csúcsára pedig a kiváló évjáratokból származó csúcsbor kerülhet.
A szekszárdi csúcsbort Gabriella a kilencvenes években nagy területekre telepített bordói és magyar fajták házasításából képzelné el. A világban zajló trendeket szem előtt tartva a jövő nagy borainak elegánsnak, de nem túl testesnek, kerek savakban és érett tanninokban gazdagnak, alkoholtartalomban viszont alacsonyabbnak kell lenniük.
A hordóhasználat nem nyomhatja el a szőlők illat- és aromaanyagait. Ennek érdekében vissza kell szorítani a kisméretű barrique hordók használatát, és helyettük inkább 300-500 literes hordókban lenne célszerű érlelni a borokat. Gabriella tapasztalatai szerint a szekszárdi borászok jelentős része – köztük a Heimann, a Takler és a Vida birtok tulajdonosai is – hajlanak a fentiek figyelembevételére.
Kicsit skizofrén módon mi most az elmúlt évtized nagy szekszárdi boraiból kóstolhattunk, és ezeket elemezve próbáltunk dűlőre jutni abban a kérdésben, hogy mi is lehetne a jövő a déli borvidéken. A ránk váró borok előzsűrizésen estek át, pontosabban a készítők vakon végigkóstolták a mesterkurzusra szánt borokat, és konszenzus alapján választották ki a legjobbnak ítélt 16 tételt.
A legfiatalabb bor 2008-as, a legidősebb pedig 2003-as volt a sorban. Így szerencsénkre tíz évesnél idősebb borokat is tesztelhettünk. A gyengének tartott 2004-es és 2005-ös évjárat nem került elénk, így érett, sőt többször túlérett alapanyagokból szűrt vörösek kerültek a poharakba.
A borok – egy-két tételt leszámítva – erejük teljében voltak, fáradtságnak, szétesésnek nyomát sem éreztem. Koncentrált, magas alkohol- és tannintartalmú tételek követték egymást, lehengerlő stílusban készítve és általában megfelelő mennyiségű savval megtámogatva. Legtöbbjüket erőteljes hordóhasználat jellemezte.
Az illatjegyek legtöbbször tiszták, fajtajellegesek és kifejezőek voltak. A gyümölcsök mellett florális, gyógynövényes vagy éppen földes jegyek egyaránt előbukkantak. Az ízkép már kevesebb izgalmat tartogatott. Sokszor sűrűn szőtt, lekváros, aszalt gyümölcsös ízekkel találkoztunk, némelyik bor egyenesen a portóira emlékeztetett.
Leegyszerűsítve és nagyban általánosítva az a véleményem – és a kóstolók között nem voltam ezzel egyedül –, hogy ezekben az években szinte minden borász a koncentrációt tartotta szem előtt, és az érett alapanyagot akarta kifejezésre juttatni. A koncentrációnak pedig többször áldozatul esett az elegancia. Olyan borok születtek, melyekből szívesen meginnék egy pohárral karácsony este, de kettővel már nem biztos, hogy le tudnék gyűrni.
Az üdítő kivételek közé tartozott Vida Péter 2003-as La Vida Merlot szelekciója, amely így, tízéves korában is elegánsnak és fiatalosnak tűnt. Vagyis olyannak, amit én egy nagy bortól elvárnék. Bízom benne, hogy a Szekszárdi Bormíves Céhtől zamatokban hasonlóan gazdag, de alacsonyabb alkoholtartalmú borok születnek majd, és ezeket lesz szerencsém kóstolni 2024 környékén!
Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz Primőr hírlevelünkre!
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!