Szőlőfajták a világ távoli pontjairól
A divat és a helyi fajták kavalkádjában
2009-08-20 | Tóth Adrienn
A szőlőfajtákat általában két nagy csoportra lehet osztani, léteznek az úgynevezett világ- és a helyi fajták. Ez utóbbi a jóval kifinomultabbnak ható autochton jelzővel is illethető. Míg az első csoport tagjait a világ minden pontján ismerik Tokiótól a Jóreménység fokáig, addig ez utóbbiak pont kuriozitásukkal hódíthatnak. Persze ez a csoport jóval bővebb és szövevényesebb, nem egyszer derül ki például, hogy a világ két különböző pontján befutó helyi fajta tulajdonképpen ugyanaz.
Az albariño nem is albariño Ausztráliában
Az albariño szőlőfajtát a spanyol Galícia tette híressé. Az Atlanti-óceán hűsítő hatásából profitáló borvidéken jellegzetes, és a hazai piacon magas árfekvésen értékesített borokat készítenek belőle. Más országokban az állandóan fellángoló újabb és újabb bor-divathullámoknak hódoló termelők látva az albariño sikerét, telepíteni kezdték új-világi szőlőinkben.
Az egy-két éve Ausztráliában időző francia Jean-Michel Boursiquot ampelográfus, aki a szőlőfajták azonosításával foglalkozik, meglepetten tapasztalta útja során, hogy az itt albariñoként ismert szőlőfajta valóban a Savagnin szőlővel azonos. A francia Jura borvidékén ebből a szőlőből különleges eljárással készítik el az úgynevezett vin jaune-t, pár éve pedig már az is ismert tény, hogy ez a fajta azonos a traminivel, ami a fűszeres tramini szerényebb rokona.
Az ausztrál központi kutatóintézet megerősítette egy DNS vizsgálat segítségével a felvetést, és idén tavasszal nyilvánosságra hozta, hogy az eddig albariño néven forgalmazott borokat eztán savagninként vagy traminerként kell palackozni.
A gondot csak az jelenti, hogy a fajtaborok országában az albariño befutatott nevével elletétben a savagnin-t szinte senki sem ismerni, a traminert pedig a vásárlók könnyen összekeverhetnék a fűszeres traminiként futó édeskés házasításokkal. Több, a fajtával nagyban foglalkozó termelő egyelőre nem akarja elfogadni a helyzetet, azt állítják, hogy az általuk gondozott szőlőnövények nagyban különböznek azoktól, amelyeket a DNS vizsgálatoknak vetettek alá.
A sauvignon blanc-ból chardonnay lesz?
A sauvignon blanc, a hajdan leginkább Franciaország Loire vidékéhez kötődő fehér szőlő már egyike lett a nemzetközi fajtáknak. Az ország, amely új életet lehelt belé, és amely kedvet csinált hozzá a világ pincészeteinek, Új-Zéland.
A szigetországban a sauvignon blanc először 1973-ban jelent meg, dübörgő sikerének köszönhetően azonban 2003. és 2004. között több mint 300%-kal nőtt termőterületének mérete. A két fent említett példán túl nemzetközileg elismertek még Chile, Bordeaux, Nyugat-Ausztrália, Alto Adige és Kalifornia sauvignonjai.
Tekintettel arra, hogy a szőlőfajtából előszeretettel készítenek a borászok üde, reduktív borokat, amely borstílusra bizonyos uniformitás a jellemző, sokakban felmerült az aggodalom, nem alakul-e ki hamarosan az „unom a sauvignon blanc-t” jellegű hozzáállás, ahogy az megtörtént korábban a chardonnay-val.
Tekintettel azonban arra, hogy a fajta zászlós országaként ismert Új-Zéland nem ül meg eddigi babérjain, hanem jobb klónszelekciókkal, vadélesztőkkel, hordós erjesztéssel és érleléssel kísérletezik, talán mégsem kell attól tartanunk, hogy hamarosan minden sauvignon blanc-nak hasonló lesz az íze.
Menő fajták Kaliforniában
A 2005-ös rekordévet és három, viszonylag kis termésmennyiséget produkáló évjáratot követően egy újabb nagy dobással számolnak a helyi borászok 2009-ben. A lassan kiürülő pincék látványától úgy fellelkesültek a szőlészek, hogy telepítésekbe fogtak. E mellett nem elhanyagolható a már termő tőkék átoltása sem.
Kaliforniában a termelők a növényeket 15-20 éves koruk után idősnek, fáradónak tekintik, készek arra, hogy újakat ültessenek a helyükre. Ez a hozzáállás sok esetben ellentétes az európai gondolkodással, ahol pont az idősebb szőlőket tekintik komolyabb potenciálúnak.
Természetesen más ok is szólhat a szőlőváltás mellett, ilyen például a divat kérdése. Tekintettel arra, hogy az országban gyakran elválik egymástól a szőlőtermesztés és a borkészítés, igenis jelentőssége van, hogy lesz-e, aki a termelt szőlőt megvásárolja.
A helyi kereskedők szerint a termelők 59%-ban kék-, 41%-ban fehérszőlőt telepítenek majd idén. A legelterjedtebb fajta ezek között a pinot noir, őt követi jelentős lemaradással a chardonnay, majd a pinot grigio és a cabernet sauvignon nagyjából együtt mozog. A mezőny hátsó traktusát a zinfandel, a syrah, a sauvignon blanc és a merlot alkotja.
Egy helyi elemző szerint érdemes nagyon meggondolni, ki mire vállalkozik. Véleménye alapján a chardonnay tekintetében kis hiány, vagy épp elegendő mennyiségű szőlő áll rendelkezésre az aktuális szürettől függően. A pinot grigio (szürkebarát) és a pinot noir esetében azonban már óvatosságra inti a termelőket. A zinfandel iránt várhatóan nem csökken az érdeklődés, és ahogy egyre inkább komoly vörösborokat készítenek belőle, a korábbi édeskés rosé-k helyett, úgy egyre fontosabbá válnak a megfelelő régi klónok.
Rhone fehér bajnoka
Rhone völgyének északi fele egyébként is mikroméretű, ha ehhez még hozzávesszük, hogy a vörösbormánia a syrah képében lassan a fehér viognier fejére nőtt, rájöhetünk milyen kétségbeejtő volt a helyzet a nyolcvanas években.
A viognier-t a kilencvenes évek végén kezdte magának felfedezni a világ, a 21. század elejére már sok helyen ismert és keresett borrá vált. Annak ellenére, hogy valószínűleg sokáig még nem közelíti meg a chardonnay és a sauvignon blanc ismertségét, üde gyümölcsös aromáinak köszönhetően biztosan nem kell aggódni jövőjéért.
Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz Primőr hírlevelünkre!
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!