Ünnepelt a Lucullus BT

Az öt éve működő gasztronómiai egyesület

2009-01-12 | Vizi Csenge

Sokak számára ismert tevékenységet takar a Lucullus BT név. Több száz megjelenést tudhatnak maguk mögött, volt olyan esemény, amely minden médiumban szerepelt, kiemelt hírként kezelték. Fennállásuk ötödik születésnapját ünnepelték meg 2008 végén. Mi a hitvallásuk? És honnan is emlékezhetünk e névre? Ismerjük meg az elmúlt öt év mérlegét a Lucullus Baráti Társaság Gasztronómiai Egyesületnél!

Hitvallásuk

Turóczi Gábor, a Lucullus Baráti Társaság (továbbiakban BT) alapító tagja, valamint jelenlegi elnöke úgy gondolta, mikor megalapította e társaságot, hogy míg külföldön már jó ideje erőteljes felívelő sávban van, addig hazánkban a gasztronómia helyzete mára érte el azt a pontot, amely egy robbanásszerű fejlődéshez szükséges. Végre a hazai gasztronómiai berkeken belül a minőség felé billenhet ki a mérleg nyelve.

A Lucullus BT egyik fő célja az, hogy elősegítse ezt a minőségi előrelépést úgy, hogy erőteljes média-megjelenéseket produkál látványos tevékenységével. A másik fő eszköz, melyen évek óta dolgoznak, az az összefogás nemzetek, népek, emberek konyhái között. Sikereik számát nehéz lenne felsorolni e cikk keretein belül, így inkább kiragadunk egy-egy momentumot, egy-egy tevékenységi kört, ebből megsejthetjük, mit jelent az a mondat, amely a nemrég hazánkban járt Lea Linster (a világ legrangosabb szakácsversenyének egyetlen női győztese) száját hagyta el: „Tegyük a dolgunkat, kész. Ne beszéljünk róla, cselekedjük!”

Ínyencvacsorák

Már maga a cím is sejteti, hogy nem átlagos vacsorák szervezését köszönhetik a megjelentek a Lucullus BT-nek. Ez valóban így is van. A 65 ínyencvacsorán résztvevő 22 és 65 év közötti érdeklődők nemek közti aránya közel 50-50% volt, vagyis a különleges konyhai fogásokat mind a férfiak, mind a nők élénk figyelemmel követik. Vajon mit takartak ezek a vacsorák? Elsősorban nemzetiségi, másodsorban pedig alapanyagok/kuriózumok alapján történt a témák kiválasztása az egyes vacsorákra.

Magyar, kínai, indiai, spanyol, olasz, görög és grúz kóstolók ismétlődtek a nagyobb és ismertebb nemzetek közül, míg a kevésbé ismert pl. orosz, feröer-szigeteki, örmény, andalúz stb. konyha is hazánkba költözött egy-egy alkalomra. A vendégek arra a kérdésre, hogy melyik ország konyhája és estje nyerte el tetszésüket, a legtöbb szavazatot a BT születésnapi vacsorája kapta, mely egy Lanzhoui vacsora volt az Új Lanzhou Étteremben, az ezüstérmet a feröer-szigeteki ízek vitték el, míg a dicsőséges harmadik hellyel az észak-indiai vacsora büszkélkedhet, melyen Lőrincz L. László is részt vett „díszvendégként”.

A hazai ízek is többször szerephez jutottak az öt év során. A legkedveltebb magyar ételeket a hagyományokhoz kapcsolódó rendezvényeken fogyaszthatták el a vendégek: Márton napi libalakomát Szécsényben, halvacsorát Balatonfőkajáron vagy épp falusi disznóvágás „termékeit”.

Végső konklúzióként megállapította a Lucullus BT, hogy honfitársaink nyitottak az ismeretlen megismerésére, hiszen a megjelentek 80%-a örömmel vette, ha az adott országról, nemzetről és ételeiről mesélt is egy kompetens ember, sőt! Az egzotikumokat is szívesen vették, mondhatni köszöntötték egy-egy esetben a megjelentek. Így kerülhetett pl. a közép-afrikai/kongói vacsora részeként mocsári krokodil, manióka, fufu vagy épp gombo az étlapra.

Az alapanyagok/kuriózumok konyhája is kiapadhatatlannak tűnik, bár már több fogáson túl vannak a társaság szervezői. Így kóstolhattak afrodiziákumokat egy vacsora keretén belül az érdeklődők, vagy épp nepáli, indiai, mexikói chilis ételek kavalkádját, de az egyedülálló csokoládéestjüket is meg kellett ismételniük, hiszen a különleges bemutatónak nagy híre ment.

Főzőkurzusok

Mivel a Lucullus BT-nél minden az ízek minél hatékonyabb átélése körül forog, az alapítók úgy gondolták, lehetővé kellene tenni azt, hogy mindenki haza is vihesse konyhájába, és esetleg rekonstruálhassa az újonnan felfedezett ételeket. Így 2005-ben úgy döntöttek, főkurzusok indításába kezdenek. Ekkor alapították meg hazánkban az I. Kínai Étekmester Műhelyt, Wang mester közreműködésével. Ennek megfelelően kezdetben csak kínai főzőkurzusok indultak, majd indiai, görög és magyar konyhával is bővült a paletta. A kiscsoportos foglalkozások azért jelentenek előnyt a résztvevőknek, mert a közel 3 órás oktatás alatt 3-4 ételt is elkészítenek a résztvevők, mindenkire külön figyelmet tudnak szentelni az oktatók, így senkinek sem kell meg nem válaszolt kérdésekkel távoznia.

Az egyéni kurzusok mellett felvetődött a BT vezetőiben egy újabb irány, mégpedig az, hogy mi lenne, ha a hazai és multinacionális cégek csapatépítő tréningjét a konyhában tartanák. Így megszületett az új ötlet: a céges, csapatépítő főzőkurzus. Milyen előnyei vannak egy ilyen tréningnek? Azonkívül, hogy jól érzik magukat együtt a munkatársak, és versenyezhetnek a legfinomabban elkészített ételek dicsőséges posztjaiért, híres séfekkel tölthetik idejüket, ráadásul megtanulhatnak új fogásokat, ételkészítési eljárásokat és recepteket. A Lucullus mérlegén eddig 20 céges főzőtanfolyam áll.

Az egyéni és céges konyhatanfolyamokon eddig kb. 2000 fő vett részt, és érdekes módon a legtöbben a kínai konyhát (80%) preferálták, belőlük is főleg a fiatal és középkorú férfiak döntöttek e nemzet ételspecialitásai mellett, míg a rangos második helyen az indiai ételek végeztek, amelyeket a nők készítenek előszeretettel.

A Lucullus BT mesterszakácsokat is meghívott a világ különböző részeiről hazánkba, így lehetett a dán anyakirálynő személyi séfjének, Uni Gúlfossnak az ételeit megkóstolni, sőt spontán főzőkurzusán az érdeklődők el is sajátíthatták a feröer-szigeteki ételek készítésének trükkjeit. 2008 során pedig Kisko García látogatott el hazánkba, hogy andalúz ízekkel gazdagítsa országunk mesterszakácsainak tudását egy egynapos profi főzőkurzus keretin belül.

Gasztro-expedíciók

Egy olyan társaságban, amelyben a tulajdonosok hatalmas fantáziával rendelkeznek, mi sem egyértelműbb annál, hogy gyártják az újabbnál újabb megvalósításra váró ötleteket. Ezek közé tartozik a gasztro-expedíciós kezdeményezésük is, amelynek elemei szépen sorjában meg is valósultak vagy épp a megvalósulás szakaszában vannak. Melyek azok az expedíciók, amelyekről biztosan a Lucullus BT fog mindenkinek eszébe jutni?

2006-ban a stáb az Északi-sarkra utazott, hogy ott megvalósítsa Paprikás csirke az Északi-sarkon című projektjét. A 230 média-megjelenés méltón tükrözi az ötlet sikerességét, megvalósult az első nagy álmuk: elvinni hazánk egyik nagy hagyománnyal rendelkező ételét földgömbünk legészakibb pontjára, és ezzel népszerűsíteni a magyarok körében a hungarikumok fontosságát és újrafelfedezését.

Az Északi-sark meghódítását a világ egyetlen függő éttermében ünnepelte meg a társaság. Turóczi Gábor, az egyesület elnöke több, mint ötven méter magasan készítette el paprikás csirkéjét. Az esemény másik különlegessége, hogy ez a függő étterem, a belgiumi Zonhovenben található Dinner in the sky megnyitója is volt egyben, ahol a magyar ételt egy magyar pálinka koronázta meg. Talán egyik magyar honfitársat sem lepi meg, hogy bizony az elismerő szavak nem maradtak el e két hazai után...

Második útjuk 2007 januárjában a Bamako szaharai autóversenyre vezetett, ahonnan a TarhonyaRally Racing Team hangzatos csapatnév maradhatott meg mindannyiunk emlékezetében. A futam három hete során közel 200 hír jelent meg a csapatról, akik elhozták a Népek Barátsága nevű díjat. Mivel érdemelték ki ezt? Természetesen gasztronómiai kalandozásuk egyik állomásával, a hazai és helyi ízek keverésének első mérföldkövével: a világ első tevetarhonyájával.

2007 nyarán indult útjára az egyik legismertebb Lucullus BT expedíció. Ekkor a Szilasfooddal összefogva a Góbi-sivatag felé vették az irányt. Céljuk a mongol sivatagban ezer kilométert megtenni egy hónap alatt, közben földrajzi, gasztronómiai, orvostudományi, orientalista és rádiós megfigyeléseket tenni, ezzel gazdagítva tudásunkat e sivatagi kultúráról. Az expedíció során nemcsak a szél- és homokviharral kellett megküzdenie a csapatnak, hanem a Mongóliát sújtó, jó ideje példátlan aszállyal is. Mivel a csapat tagjai lóháton közlekedtek, eredeti útitervük folyamatos módosításra szorult, hiszen az aszály okozta szárazság nem volt épp kedvező az állatokra nézve.

A néhol igencsak viszontagságos út megtétele után már csak egy kultúrmisszió beteljesítése várt a csapatra: Kovács Tibor, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója Radnóti Arnold (a Mongol Hadsereg egészségügyi biztosa volt) 1920-as években készített, néprajzi értékekkel bíró mongóliai fotóinak digitalizált változatát küldte el a Mongol Nemzeti Múzeum részére. Ezt dr. Dashdendev Bumaa igazgatóhelyettes asszony vette át.

Az expedíció ismertsége annak is köszönhető, hogy közel 400 hír, tudósítás jelent meg az útról, szinte minden csatornán, a rádiótól kezdve, a tévén át, egészen az internetig. Így nemcsak kutatásaik eredménye vált ismertté, hanem az is, hogy egy magyar csoport is képes megélni a sivatag hátán... Megfigyeléseikről és tapasztalataikról a www.gobi.hu oldalon lehet tájékozódni.

Mit is lehetne végül zárásként hozzátenni egy ilyen társaság tevékenységéről szóló történetéhez? Talán az a legjobb, ha csupán köszönetet mondunk nekik a magyar kultúra, a hagyományokra épülő gasztronómia terjesztéséért, a természeti elemekkel szemben tanúsított küzdelmeikért, és reményünket fejezzük ki az iránt, hogy a jövőben is sokat hallunk még róluk! Utólagosan is nagyon boldog születésnapot kívánunk a Lucullus Baráti Társaságnak!

Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz Primőr hírlevelünkre!

Címkék

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!