A weboldal 320px-es felbontás alá nincsen optimalizálva.

Kérjük tekintse meg nagyobb felbontású eszközről oldalunkat!
Menü

Védett állatok és növények a címkéken

Pók Tamással beszélgettünk 2. rész

2012-03-14 | Tóth Adrienn


Védett állatok és növények a címkéken

Pók Tamással készített interjúnk első felében főleg két fehérboráról, a Rigópohár elnevezésű fehér házasításáról és a Síkhegy Leánykáról beszélgettünk részletesen, valamint szóba kerültek az egri borász sillerrel kapcsolatos tervei is. A cikk mai részében rátérünk a vörösborokra, és persze foglalkozunk az új címkékkel is.


 

Cikkünk első részéhez kattints IDE!

Mivel indul a vörösborsor?

A Négykezes egy igazi birtokbor, hiszen az összes dűlőből került bele kék szőlő. A kékfrankost, a cabernet sauvignon-t, a cabernet franc-t, a merlot-t és a kadarkát külön szüreteltük és dolgoztuk fel. Nevét onnan kapta, hogy a bogyózás után csak kézzel értünk hozzá, a csömöszölést is Böbével ketten, összesen tehát négy kézzel végeztük. Harminc napig volt héjon, ezalatt az almasavbontás is megkezdődött. 12-13 hónap hordós érlelés után házasítottuk.

A borsor következő tagja a Pajdos elnevezésű vörös házasítás, amelynek címkéjén ugyan ez az információ jelenleg nem jelenik meg, de belőle lehet majd egyszer a mi egri bikavér superior borunk. Esetében erősebb terméskorlátozást használunk, mint a Négykezesnél. Szőlőfajták szempontjából a kékfrankos a domináns, ezt egészíti ki a cabernet franc, a cabernet sauvignon, a merlot, a pinot noir és a kadarka.

Ezek után mely tételek jelentik a csúcsot?

Két dűlőszelektált kékfrankost is készítünk, egyet a Nagygalagonyásból, egyet pedig a Nagy-Egedről. E borok által Eger régi borászati filozófiájához térünk vissza, hiszen a borvidéken mindig is nagy jelentősége volt a kékfrankosnak. Személy szerint én ma is fontosnak tartom, hogy ezzel a helyi fajtával a lehető legmagasabb szinten foglalkozzunk.

Miért ekkora a kékfrankos jelentősége?

Szerintem nem véletlen az elterjedtsége, nekünk is azért van két dűlőben kékfrankosunk, mert a mi éghajlatunkon is megbízhatóan jó minőséget ad. Emellett annak is fontos szerepe van, hogy a fajta képes a termőtáj bemutatására. Azt figyeltem meg, hogy az éghajlat mellett koncentráltan jeleníti meg a talajt is.

Mi a legfontosabb különbség a két dűlő között?

A Nagygalagonyás talaját tufa alapkőzeten nyugvó feketeföld alkotja, amely vastag, gazdag, mélyrétegű. A dűlő enyhe déli lejtésű, az itteni ültetvényünk kora 25-30 év. Kóstolásaim alapján azt figyeltem meg, általában ez a kékfrankos a bájosabb a kettő közül, fekete cseresznyére, málnára emlékeztető jegyek, lágyabb savszerkezet jellemzi, és a tapasztalataim szerint hamarabb fejlődik, így rövidebb életű is.

A Nagy-Eged talaja ettől teljesen különböző, a mészkő alapkőzetet ott erodált barna erdőtalaj fedi. Az ültetvényt úgy alakították ki, hogy hegy-völgy irányba nyúlik a parcella, emiatt jól megkülönböztethető annak alsó és felső része. A vékonyabb termőtalaj miatt a felső felén fokozottabb a szárazság okozta stressz hatása, így azok a tőkék koncentráltabb, töményebb bort adnak az alsóbbakhoz képest.

A Nagy-Egedről származó kékfrankost általában kemény savgerinc jellemzi, ízjegyei között sokszor fedezem fel a meggyet, a borsot, a dohányt. Akár kétszer, háromszor olyan lassan fejlődik, mint a Nagygalagonyás, viszont 15-20 évig is életképes.

Most, hogy végére értünk a borsornak, térjünk át a címkékre! A korábbiak sincsenek velünk olyan régen, hadd kérdezzük meg, miért volt szükség az új megjelenésre?

A dűlőszelektált kékfrankosokkal valóban épp mostanában alakult ki a végleges borsor. Ipacs Gézával a véletlen folytán kezdtünk boraink megjelenéséről beszélni, végül úgy döntöttünk, nemcsak a címkéket, hanem a pincészet teljes arculatát átalakítjuk, egységessé tesszük.

Védett állatok és növények a címkéken

A feleségemmel, Böbével a célunk egy komoly birtok létrehozása, mert ebben látjuk a szakmai előrelépést és önmagunk megtalálásának lehetőségét. Szeretnénk egyesíteni lakóhelyünket, a szőlőt és a pincét, elérve, hogy ott dolgozzunk, ahol élünk. Amint ez megvalósul, beindulhat az igazi, zavartalan, nyugodt alkotómunka, ezek a körülmények tennék ugyanis lehetővé, hogy a szakma szépségeire, az alkotás örömére koncentrálhassunk.

Úgy gondoltuk, ennek a folyamatnak fontos része egy tudatos megjelenés kidolgozása a borokra nézve is. A váltás, mint az élet más területein, természetesen itt is kockázattal jár, de ezt be kellett vállalnunk.

Milyen koncepció alapján születtek meg a címkék?

Most növényeket és állatokat ábrázoló képek díszítik a boraink címkéit. Ezzel tulajdonképpen nem kerültünk messze a korábbi változatoktól, hiszen azokon is virágok szerepeltek díszítőmotívumként, de Ipacs Géza megfogalmazásával élve: a természet megjelenítését komolyabbá, szilárdabbá kellett tenni, olyanná, amely megfelel a pincészet puritán borkészítési filozófiájának.

Az egyszerűség persze nem jelenti azt, hogy ne lehetnének mívesek a címkék, hiszen azokat a grafikus kézzel rajzolta, így kétség sem férhet egyediségükhöz. Érdekes, hogy már korábban is szerettünk volna kézzel rajzolt címkét, de eddig nem találtunk olyan művészt, aki ezt vállalta volna.

Az állat- és növényábrázolások meglehetősen általános megfogalmazások; mégis milyen rendezőelv szerint válogattatok?

Ebben a kérdésben Böbe irányított, aki végzett biológusként nálam jóval határozottabb elképzeléssel bírt. Úgy döntött, hogy védett növények és állatok bemutatásával hívhatjuk fel az emberek figyelmét a leghatásosabban a természeti értékekre.

A hascímkékre a vidra mellett egy orchidea, egy madár, egy cincér és egy lepke került, a hátsó címkén pedig többet is megtudhatnak az érdeklődő fogyasztók ezekről az élőlényekről. Így nemcsak a szőlőtermesztés és a borkészítés, hanem a címkék által is egységes kötődést mutatunk a természet iránt.

Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz Primőr hírlevelünkre! 

 

 



Minitanfolyam

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!