Vélemény a magyar borpiacról

Kevés lehetőség, sok kérdés

2008-03-31 | Kézdy Dániel

Véleményem szerint a magyar boroknak túlnyomó részben itthon kellene elfogynia. Ennek felpörgetését elsősorban a kulturált alkohol fogyasztás elterjesztésében és a fiatalok „átszoktatásába” látom. Az újabb generációhoz viszont legjobban a saját korosztályuk tudna szólni.

Először is beszélgessünk egy illúzióról. A magyar bort világhírűnek gondolják és mondják sokan. Mégis aki kicsit is járatos a nemzetközi borvilágban, nagyon jól tudja, hogy ez nem igaz. Ausztria, akinél a természeti adottságaink szőlőtermesztés szempontból valószínűleg jobbak, jóval előttünk áll a képzeletbeli rangsorban.

Hogy ez miért van így, azt oldalakon keresztül lehetne elemezni, röviden összefoglalva tekintsük meg néhány elemét a kérdésnek. Az osztrákok hihetetlen precízek, első osztályú segédanyagokkal dolgoznak és tökéletes a közösségi marketing tevékenységük. Nálunk a marketing nagyon gyenge lábakon áll, és ami van, az sem egy irányba mutat. Pedig elvétve Magyarországon is mutatkoznak jó példák. Nézzük csak meg a soproni Bormarketing Műhely Kht. évek óta tartó munkáját. Kiszámítható és jól szervezett, rengeteg ötletes programmal. A legfontosabb pedig az, hogy látszólag létezik összefogás.

Na, ezt a dolgot kéne országos szintre emelni. Ehhez persze félre kellene tenni a személyes érdekeket, nem kellene tisztségeket halmozni, és engedni kéne a fiatalokat érvényesülni. A marketinget nem a borászoknak kellene csinálnia (diktálni), hanem nemzetközi tapasztalattal rendelkező szakembereknek.

Nagyon jó érzés, és ezért gyakran hivatkozunk is rá, hogy a top boraink megverik, vagy legalább is versenyben vannak a tízszer annyiba kerülő külföldi elit borokkal. De ez csak a jéghegy csúcsa, a magyar bortermelés kevesebb mint 0,1%. Azok véleményét is tiszteletben tartom, akik azt mondják, hogy 600 forintért korrekt folyó bort kapnak, mondjuk Somlón. Az a nagy baj viszont, hogy 1000-3000 forint között a legtöbb vakkóstolón agyonvernek minket a külföldi borok. Ráadásul a magyar top pincészetek folyamatosan emelik az áraikat, amit szerintem jól tesznek, mert ha így is van rá kereslet, akkor nyugodtan hozzák meg ezt a racionális döntést. De akkor mit igyon a középosztály?

A rendszerváltás utáni Magyarországon érdekes piramis alakult ki a borfogyasztók között. Egyrészt van a piramis teteje, ahol egy igen széles, de nehezen növelhető réteg helyezkedik el. Ők azok, akik rendszeresen borszaküzletben vásárolnak, kijárnak a fesztiválokra, ismerik a borászatokat, és szakmailag is egyre igényesebbek. Ez a réteg nagyon fontos, hiszen ők húzzák felfele az egész piacot. Ez a csoport szerintem jó irányba halad, ami a magyar borászok áldozatos munkájának az eredménye.

Létezik azonban egy másik csoport a piramis alján (egyes számítások szerint 1-1,5 millió ember), akik minden nap isznak bort. Itt már komoly problémák jelentkeznek, amelynek megoldása állami feladat és egyben érdek is lenne. Mivel a legolcsóbb borok itt fogynak, ebben a rétegben a legnagyobb a veszélye a hamisításnak. Ez ellen teljes szigorral kellene fellépni. Ezt a réteget abba az irányba kellene hajtani, hogy kicsit jobb minőségű borokat igyon, kicsit kisebb mennyiségbe. Mert a kevesebb néha több.

A piramis közepe lenne a legfontosabb rész. Hiszen itt nagy mennyiség fogyhatna közepes árú borokból. Ebbe a csoportba olyan emberek tartoznak, akik kedvelik a bort, de nem ismerik és nem is akarnak vele túl sokat foglalkozni. Viszont hetente egy-két üveggel meginnának. Ők 800-2900 forintos ár között keresnek borokat, csak az a baj, hogy nem nagyon találnak. Velük kellene a legtöbbet foglalkozni. Feléjük jelen pillanatban nagyon kevesen kommunikálnak (az Etyeki Pince Fesztivál az a hely, ami talán a leginkább róluk szól). Koncepció kell, jó ötletekre lenne szükség, de itt is át lehetne venni több dolgot külföldről. Miért nincs több feles (0,375l) palack? Miért nincs tévé reklám és műsor a kultúrált borfogyasztásról? Miért nincsenek az egyetemi bulikban korrekt borok? Miért nincs egységes szekszárdi rosé palack? Miért nem próbáljuk akár bugyutának tűnő kereskedelmi televíziós módszerekkel trendivé tenni a borfogyasztást? Miért koktélbárokat nyitunk országszerte és nem borbárokat? Miért nem egy Tokaji-s palackkal a háttérben mondja el a Köztársasági elnök úr az újévi köszöntőjét? Miért isznak a zalai vadászok Cuba Librét fröccs helyett? Miért nem tananyag még a vendéglátó főiskolán sem a kulturált borfogyasztás? Azért nem, mert nincs közös cél, elfogadott irány és egység.

Igazából el kell dönteni, hogy ki milyen piacra szeretne betörni. Alacsonyabb árkategóriában nagy láncok szívesen felveszik a jól csengő világfajtákat (chardonnay, cabernet sauvignon). Viszont ehhez volumen kellene, ami Magyarországon nincs. Persze még így is lehetne - és kellene is - valamilyen egységes formával a világ elé lépni. Ez egyelőre talán Tokajban alakulgat, de még ott is nagyon nagy az ellentábor. A legnagyobb probléma jelen pillanatban az, hogy azok a pincészetek, akik anyagilag tudnának költeni, saját marketingjükkel foglalkoznak, és általában nincs vagy nem jelentősek az eladási gondjaik.
A kis pincészeteknek meg sem eszközük, sem lehetőségük nincs a megjelenésre. A szakma feladata lenne meghatározni azokat az elveket és stílusirányokat, amelyeken érdemes haladni ilyen kiélezett versenyben. Ezek után állami segítséggel végre kell hajtani a pontosan meghatározott feladatokat.
Természetesen jó magyar szokás szerint ezen a területen is mindenki a saját érdekeit nézi. Azt szeretné mindenki, hogy az ő ismerőse, az ő borvidéke és az ő stílusa kerüljön előtérbe. Az a baj, hogy így pont semmit nem lehet haladni, és ha ezt nem értjük meg, akkor nem is fogunk előre lépni.

Ha valaki viszont prémium kategóriában szeretne a világ színpadára kilépni, az csak valami egyedivel, különlegessel teheti meg. Olyan dolgot kell mutatni a külföldieknek, ami csak itt nálunk kóstolható. Ezért kiemelten fontos Tokaj és a Bikavér. Eredetvédelem! Ezért kulcsfontosságúak a Hungaricumok. Nekünk a saját fajtáinkat kell elsősorban bemutatnunk a világnak: furmint, kadarka, hárslevelű, kékfrankos, olaszrizling, turán! Ezek azok a külföldiek számára nehezen kimondható nevek, amikkel tűzbe lehet őket hozni. A csodálatos pinot noir-okat és sauvignon blanc-okat megisszuk mi magunk.

A mai világban kiemelt szerepe van az online sajtónak, rohamosan terjed az internet. Különösen fontos lenne, hogy a külföldiek egyszerű, hasznos és objektív, reklámmentes információkat kapjanak a magyar borról, hiszen egy olyan országban, ahol a borkultúra fontos, ez alapkövetelmény. Tegyünk egy próbát és üssünk be valamelyik keresőbe néhány nyelven két szót: magyar és bor. Az eredmény siralmas. Miért nem csinál valaki egy megfelelő, igényes honlapot? Ha valakinek ötlete sincs mire gondolok, nyugodtan üssön be két új szót: bor és Ausztria. Természetesen pénzbe kerül, nem kevés munka és közvetlen profitot nem hoz, de óriási szükség lenne rá.

A honlap csak egy példa arra, min kellene nagyon gyorsan változtatni, de számtalan égető feladat lenne, amit sürgősen meg kellene lépni máshogyan, mint eddig. Ha nem engedik a fiatalokat tűz közelbe, majd ők megmutatják a világnak később. De miért kell újabb évtizedeket elpazarolni? Rengeteg fiatal tehetséges magyar borász van, aki képes lehet rá, hogy változtasson, hogy máshogy szóljon a korosztályához. Engedjük őket! Segítsük őket! Ébresztő!

Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz primőr hírlevelünkre!

Címkék

Hasonló cikkek

Küldetésük a magyar bor (X)

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!