Venetói borok Budapesten
Klasszikusok és újdonságok 1. rész
2010-03-23 | Tóth Adrienn
Varsó és Prága mellett Budapesten mutatkoztak be Olaszország Veneto régiójának borai március 12-én, egy road-show keretében. Az ország északkeleti felében található tartományt többféle földrajzi hatás határozza meg: az itt magasodó Dolomitok, a tenger, a Garda-tó és a Pó-folyó, az általában gazdag termékeny talaj, valamint a tradicionális borok több évszázados hagyománya és a modern technológia iránti nyitottság mind-mind hozzájárul ahhoz, hogy ebben a tartományban nagy mennyiségben készüljenek jól kiszámítható fehér- és vörösborok, valamint pezsgők.
Indulásképp…
A régiót egyszerre jellemzi az olyan klasszikus borkategóriákhoz való hűség, mint az amarone, a prosecco vagy a recioto, emellett azonban a világ felé nyitott földrajzi elhelyezkedésének és kereskedelmi hagyományainak köszönhetően megtalálhatjuk itt a nemzetközi szőlőfajták széles skáláját is.
Veneto majd’ 80 000 hektárnyi szőlőterülettel rendelkezik, amelynek terméséből közel 8,5 millió hektoliternyi bort készítenek. A régió egyedülálló abból a szempontból, hogy ennek a mennyiségnek majdnem negyede, összesen 2 millió hektoliter az olasz eredetvédelmi rendszeren belül, DOC és DOCG kategóriákban készül. Az olyan, jól ismert nevek, mint a Soave, a Valpolicella vagy a Prosecco esetében is a DOC rendszer szabályozza többek között az egyes borok szőlőfajta összetételét, a bor készítésének, érlelésének módját és idejét, de kiterjed utólagos ellenőrző kóstolásokra is.
A budapesti rendezvényen a tartomány több ezer kisebb-nagyobb pincészete közül tizenhatan kóstoltattak, közülük négyet ismerünk meg mélyebben, azokat, amelyeknek borai számunkra a legérdekesebbek voltak.
Új borvidék Venetóban
A Bixio Pincészet Veneto több alrégiójában is készít borokat, különlegességük, hogy a közismert Soave és Valpolicella mellett egy új borvidéken, Arcoléban is termelnek szőlőt. A Veronától délre fekvő Arcole 2000-ben kapta meg a DOC rangot. Nagyon újak, így ma még mindössze 3-4 jelentősebb pincészetet tartunk számon a borvidéken, közülük kettő szövetkezet.
A helyi adottságokat a homokos talaj és a venetói átlagnál melegebb, kontinentális klíma határozza meg, ennek ellenére, illatban kevésbé gazdag, de ízben drasztikusabb, a megszokottnál testesebb borok készülnek ezen a tájon. A tradicionális garganega mellett főleg olyan nemzetközi szőlőfajtákkal foglalkoznak, mint a cabernet sauvignon, a merlot, a pinot grigio vagy a chardonnay.
A pincészet képviselői elmondták, hogy a meleg általában elviselhető errefelé, csak kivételesen forró nyarakon van szükség öntözésre, amit a helyi bortörvény engedélyez számukra. A tőlük kóstolt Nero D’Arcole elnevezésű vörös cuvée 80%-ban merlot, 10%-ban cabernet sauvignon szőlőfajtából állt, az utolsó 10%-ot pedig a borász saját titkának tartotta meg. A tétel még újnak számít, a 2007-es mindössze a második évjárat. A bor egyediségét az érettség mellett megjelenő fűszeresség adta, amely nagy valószínűséggel a cabernet-nek és a titkos hozzávalónak volt köszönhető.
Az édes borok helyi tradíciója
A La Cappuccina Pincészetet még 1890-ben alapították, jelenleg a harmadik generáció irányítja ezt, a Soave központú borászatot. A vulkanikus talajú borvidék garganega alapú fehérborairól híres, amelyek száraz és édes borként is napvilágot láthatnak. A Recioto di Soave egy helyi édes borkülönlegesség, amely a száraz Soave szinte tengernyi mennyisége mellett eltörpül.
A Recioto di Soavét úgy készítik, hogy a szüret idején kiválogatják a legegészségesebb fürtöket. E szempont azért bír nagy jelentőséggel, mert a szőlőt a szüretet követően négy-hat hónapig természetes körülmények között szárítják, közben folyamatosan ellenőrizve őket, hiszen ilyenkor a legnagyobb a gombás betegségek fertőzésének veszélye.
A La Cappuccina Pincészet 2007-es Arzimo Recioto di Soave DOCG bora több mint 120 gramm maradék cukrot és 15% alkoholt tartalmazott. A bort természetesen nem érdemes a hazai tokajikhoz hasonlítani, a maga nemében mégis nagyon szép, kifejező tétel volt, ahol az édességnek az intenzív gyümölcsös aromák és a hordós érlelés jegyei tartottak ellent. A borról megtudhattuk, hogy 2007-ben a szeptember végén, október elején szüretelt szőlőt megtámadta a bothrytis is, ami nem minden évben fordul elő ezen a borvidéken. Ettől függetlenül évről-évre elkészítik a recioto borukat, amelyek így csak szerencsés években gazdagodnak a nemes penész aromáival.
Elena Tessari azon tapasztalatáról számolt be, hogy a több mint száz éves múltra visszatekintő borászatuk az utóbbi évtizedekben sem távolodott el borászati tradícióiktól, újdonságot jelent viszont életükben a marketing egyre nagyobb jelentősége. Elena elmondta a Vinoportnak, nekik most azt kell megtanulniuk, hogy történelmi tradícióikra építve, a modern eszközöket felhasználva, hogyan mutathatják be boraikat a világnak. Különösen fontosak ebből a szempontból az új borfogyasztó piacok, ahol még nincsenek hagyományaik, hiszen amíg 30 évvel ezelőtt még főleg Németországban, Svájcban és Skandináviában értékesítették boraikat, addig ma már az Egyesült Államok, Kanada és Japán új borfogyasztóival kell megismertetniük magukat és borkultúrájukat.
Hamarosan folytatjuk.
Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz Primőr hírlevelünkre!
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!