Rajnai Rizling
2010-01-26 | Tóth AdriennA rajnai rizling talán a legkevésbé populáris világfajta, nem véletlen, hogy nem arat széles közönségsikert, ugyanis fiatal korában metszően élesek lehetnek a savai, idővel, pedig aromatikája ölthet magára egy petrolosságig fajuló vonalat. Ezen két tulajdonsággal pedig a rajnai biztosan nem illik bele a kerek, könnyed, gyümölcsös borok sorába. Hogy akkor mégis miért szeretik rajongói? Talán pont ezért, meg azért, mert a rajnai úgy képes bemutatni az őt adó termőhelyet, hogy közben sosem veszíti el saját egyéniségét.
Minden rajnai rizlingről szóló összefoglaló elején fontos tisztázni egy alapvető kérdést. Amikor mi itthon a rizling szót használjuk, azon általában olaszrizlinget értünk. Ezzel szemben a világ többi részén a riesling alatt az általunk rajnainak nevezett fajtát értik. Érdemes erre figyelemmel lenni, ha mi vásárolunk külföldön, illetve ha vendégül látunk egy messziről jött borbarátot.
A rajnai rizlinget Észak-Olaszország Friuli régiójában riesling renanonak, Szlovéniában renski rizlingnek, Horvátországban rizling rajinskinek, Kaliforniában pedig white rieslingnek is nevezik.
Egy nemzetközi viszonylatban tipikus rajnai rizling magas savakkal és relatív alacsony alkoholtartalommal bír. Ez alól persze hazánkban akad kivétel, nem véletlen tartanak minket úgy számon, hogy nálunk rajnai szempontból általában túl magas az átlaghőmérséklet.
A rajnainak már fiatalon is intenzív illata van, a szakirodalom legtöbbször zöldalmához, grapefruithoz, őszibarackhoz, mézhez, rózsához és frissen vágott fűhöz hasonlítja. Ezen túl gyakran megjelennek benne a talaj minerális jegyei.
Pár év palackos érlelést követően azonban a bor sokszor petrolos jegyeket ölt magára. E speciális illat- és ízvonal kialakulássáért a TDN nevű vegyület felelős, és a tapasztalatok szerint a következő feltételek esetén számíthatunk megjelenésére: alacsony terhelés és késői szüret miatt érett szőlőalapanyag, a dűlőt fekvése folytán sok napsütés éri, a vízhiány miatt okozott stressz (e szempont okán kevésbé jók az öntözött területek) és a magas savtartalom.
A rajnai rizling - köszönhetően jelentős savtartalmának - szinte minden édességi fokon elkészíthető, megfelelő körülmények esetén még a viszonylag magas cukortartalmat is kiegyensúlyozottan kezeli. Legdrágább tételei vagy a nemes penész támadásának, vagy a szőlő fagyásának köszönhetik létüket.
A szőlőfajta otthonának Németországot tekintjük, és egyéb klasszikus példáit is általában hűvös klímájú borvidékeken állítják elő, mert jól bírja a hideget. Persze ez esetben is figyelni kell a megfelelő dűlő megválasztására. Ez a nemes fajta általában mindenhol a legvédettebb, legjobb fekvésű dűlőt kapja, mert legszebb formáját csak egy hosszú érést követő késői szürettel mutathatja meg.
A szőlőfajtát általában nem házasítják, legtöbbször fajtaborként kerül palackba. Intenzív, karakteres aromatára és azt őt legnagyobb mennyiségben készítő Németország hagyományai miatt általában nem jellemző rá a hangsúlyos fahordós érlelés.
Egy rajnai rizlinget, legyen bár száraz vagy bírjon néhány gramm maradék cukorral, gyakran illesztik halhoz vagy sertésfogásokhoz, intenzív, gazdag aromái miatt azonban megállja a helyét a thai vagy a kínai konyha remekei mellett is. Az, hogy viszonylag sokféle ételhez párosítható annak tulajdonítható, hogy általában nem jellemzőek rá a hordós érlelés aromái valamint magas savtartalommal bír.
Az 1960-70-es években rizling néven gyakorlatilag nagyon sokféle, más fehér szőlőfajtából készült bor került piacra. Olyan is volt, hogy egyszerűen a maradék cukortartalmú fehérbor szinonimájaként kezelték. Így nem véletlen, hogy a kilencvenes években felbukkanó bormánia közepette nem számított épp a legkeresettebb fajtáknak. Az utóbbi évtizedben azonban, bár nem elsöprő mértékben, de reneszánszát éli, és egyre több hűvös borvidéken telepítik.
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!